A főhős és a jellemfejlődés – vagy nem?

Többször hallhattad már tőlem, hogy indulj ki a főhősből. Hogy amikor tervezed a regényedet, a lényeg, hogy a főhős milyen leckét tanul meg a regény végére, és ez lesz a mondanivaló.

Elgondolkodtál már azon, hogy a főhős nem feltétlenül tanulja meg a leckét? Hogy lehet, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a főszereplő jelleme nem változik, nem fejlődik?
Van ilyen. Persze. Vannak kifejezetten olyan regények, ahol nem a főhős jellemfejlődése fontos.
Mely történetekben nem fejlődik a főszereplő?

1) Valaki másnak az ügye

Ha a főszereplő maga a mentor, akkor ő nem lesz okosabb a regény folyamán. Képzeld el, ha a Harry Potter-sorozat Dumbledore lenne – és azzal fejeződne be az utolsó könyv, hogy a professzor mindent megtesz, hogy az utódai legyőzzék a gonoszt, és így boldogan hal meg. Az ő jelleme nem fejlődne, igaz? Nos, ez az eset, amikor maga a mentor a főszereplőnk, tehát a történet azon karaktere, aki a főszereplőt segíti a célja elérésében. Ezt gondold végig még egyszer: nem kell, hogy minden főhős maga a problémamegoldó személy legyen. A te történetedet is biztosan el lehet mondani annak a személynek a szemszögéből, aki a főszereplőd mentora, aki őt a leginkább segíti!

Harry Potter és Dumbledore (copyright Warner Bros / JK Rowling)

Ilyen példa a világirodalomból Hoffmanntól a Scuderi kisasszony. Scuderi kisasszony a főszereplő, ő az a bölcs hölgy, akihez segítségért beesik egy ifjú, és az ő személye kulcsfontosságú lesz a történet kibontakozásában, a rejtély megoldásában. Maga a történet tulajdonképpen kívül marad rajta, az ő jelleme nem fejlődik a könyv során.

2) A cselekmény fontosabb, mint a jellemfejlődés

Ha nem a főszereplő a fontos, hanem a probléma megoldása, jellemzően ekkor sincs jellemfejlődés. Belegondoltál már, hogy Harry jelleme a sorozatban gyakorlatilag nem változik? Hiába mondja neki mindenki, hogy ne avatkozzon be a felnőttek dolgába és ne egymaga akarja legyőzni Voldemortot, ő csak azért is ezt teszi minden egyes kötetben. Végig lázadó marad, végig makacs marad és ennek ellenére – vagy talán éppen ezért ér el sikert. A Harry Potter-sorozat lényege nem a főhős, aki megtanulja a leckét, hanem a főhős, aki megold egy feladatot.

Ilyen jellegű könyv kifejezetten sok van: a krimik például. El tudod képzelni, hogy Agatha Christie Poirot-ja megszán egy gyilkost és elengedi?

[C] ITV Plc

Vagy vegyük példaként a kalandregényeket: Leslie L. Lawrence hősei is éppen ugyanolyan okosak, fennhéjázók és szexisták a könyv végén, mint az elején. A klasszikus irodalomban is megtalálod ezt a típust: például William Fogg jelleme nem változik a könyv végére: ugyanaz a módszeres, tudatos, introvertált fickó marad a Nyolcvan nap alatt a Föld körül végén, mint amilyen az első oldalakon volt.

Az ilyen típusú főszereplőknél a cselekmény fontos, mindaz, amit tesznek, nem pedig a jellemfejlődés.
Neked is eszedbe jut egy-egy példa ilyen főhősökre? Írtál vagy terveztél már te is ilyen regényt?

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share