Mentális egészség? – Szakkönyv készült mentori rendszerben

Szilvia egy regény kéziratával keresett meg még 2019-ben. Ez nem egy boldog befejezéssel bíró kellemes történet volt, és meglehetősen sok változtatást javasoltam. Addig beszélgettünk Szilviával, amíg végül ő egyik nap azt mondta: Krisz, én nem is ezt a könyvet akarom megírni. Én egy boldogságot hozó könyvhöz akarom adni a nevem, egy napocskakönyvhöz!
Így született meg a Túlélésből kitűnő című könyv ötlete: ez egy szakmai könyv, ami fiataloknak segít az életben, ez az, amivel Szilvia a mindennapokban foglalkozik.

Dr. Szántó Szilvia: Túlélésből kitűnő

Dr. Szántó Szilvia: Túlélésből kitűnő

A Túlélésből kitűnő című könyv tizenöt évnyi mentálhigiénés tanácsadói munka tapasztalatait összegzem. Sokan úgy érzik, állandó feszültség és nyugtalanság munkálkodik bennük. Nem tudják az okát, de szeretnének megszabadulni tőle. Nekik segít a könyv. nem véletlenül ez az alcíme: Hogyan találhatjuk meg a lelki békénket és az utat önmagunkhoz?

Ha érdekel a könyv, itt tudod megrendelni!

A szerkesztésről

A könyv mentori rendszerben készült: azaz először leültünk Szilviával és megbeszéltük, mi legyen a könyvben és mi ne, mi legyen a szerkezet: az egész könyv íve, az egyes fejezetek felépítése.

Szilvia ezek után egy-egy fejezetet írt meg, és én erre adtam neki visszajelzést. Hozzászólásokat írtam a szöveghez, majd szerkesztettem is. Voltak viszonylag hosszú részek is, melyekre azt javasoltam, ezek ne kerüljenek be a könyvbe, vagy várjunk még, később döntsük el, van-e helyük a könyvben. Szilvia elképesztő kitartással dolgozott a szövegen, betartott minden határidőt – amit ő szabott saját magának.

A tördelést Ilona végezte, ezek után még egy kör korrektúra, azaz nyelvhelyességi ellenőrzés következett, majd ment is a könyv a nyomdába. (Az általam ajánlott Belvárosi Nyomda Zrt. készítette ezt a kötetet is.)

A szerző így élte meg a közös munkát:

Dr. Szántó Szilvia

“Krisszel és Ilonával gördülékenyen folyt a közös munka.  Magas szakmai színvonalat, megbízhatóságot, segítőkészséget, jó szándékot kaptam. Mindketten mindent megtettek azért, hogy a könyvem a legjobb formába kerüljön nemcsak a szöveget, hanem a külsőt tekintve is. A marketingmunkámhoz és stratégiához is kaptam szempontokat. Többet kaptam, mint amire számítottam. A következő könyvemnél is velük dolgozom együtt. Ajánlom őket tiszta szívemből!”

Ha téged is érdekel a mentori rendszer, erről itt olvashatsz többet, a szerkesztésről pedig itt olvashatsz róla többet!

Olvass bele!

MIÉRT VAN SZÜKSÉG ÖNISMERETRE?

Az önismeret hozzájárul a sikeres életvezetéshez, a hatékony kommunikációhoz és konfliktuskezeléshez, a másokkal való jó kapcsolathoz. Sokan nem látják ezt: a munkába vagy a szórakozásba menekülnek, vagy bármilyen egyéb, állandóan másokkal való interakcióba. Egy harmincöt éves vezető beosztású férfi például ezt így fogalmazta meg nekem: „Az elmúlt tíz évben nem volt időm magamon gondolkodni.”
Sokan csak forgatják a mókuskereket, teszik, amit a többség tesz, futtatják azt a programot, amiről úgy gondolják, hogy jó, mert más is azt csinálja: megismerkednek valakivel, aztán jön az eljegyzés, házasság, gyerekek, kertesház és autó, nyaralások.
Dolgoznak – egy olyan munkahelyen, ahol egyáltalán nem érzik jól magukat; kitanulnak egy foglalkozást – amely nem nekik való; párkapcsolatban élnek – amely meg sem közelíti a szívük mélyén megbújó álmukat. És nem teszik fel maguknak azt a kérdést, hogy igazából kik is ők. Nem gondolkoznak rajta, honnan hová tartanak, hogy igazából hogyan is érzik magukat az életükben.

Aztán jönnek a problémák, mert ahogyan az előszóban is írtam: amit nem oldunk meg, az bumerángként visszatér és lehet, hogy jól fejbe csap bennünket. A szőnyeg alá söpört problémák egyszer csak a szoba közepére kerülnek, és ha ott még két gyerek is ácsorog álmélkodva, akkor még nehezebb az ügy.
Nem értek egyet azzal, hogy önmagunkra vakon éljük le az életünket. Minden elköteleződéshez és hosszú távú döntéshez szükséges, hogy tisztában legyünk önmagunkkal – legalábbis az adott területen mindenképp. Például úgy válasszunk párt, hogy tudjuk, mi hogyan működünk és ki illik hozzánk. Úgy vegyünk fel hitelt, hogy ismerjük a saját pénzügyi szokásainkat. Úgy vállaljunk gyereket, hogy tisztában vagyunk az alkalmazkodókészségünkkel, teherbírásunkkal, rugalmasságunkkal, türelmünkkel, a felelősségvállalás jelentésével.
Ám míg ez a probléma a mai harmincas-negyvenes korosztálynál fokozottan jelen van, addig a fiatal felnőttek körében szerencsére kevésbé jellemző. Egyre nagyobb az igényük arra, hogy megismerjék önmagukat, tisztán lássanak. Elhiszik, hogy az önmagukba fektetett energia idővel megtérül, és elfogadják, hogy bár az út egyáltalán nem egyenes, tele van buktatókkal, fájdalmas szembesülésekkel, kihívásokkal, ha nem adják fel az első nehézségnél, akkor előbb-utóbb ott lesz a jutalom.

Aki az önismeret útjára lép, hamar megtapasztalja, hogy soha nem állíthatjuk, hogy „jó, én már ismerem magam és kész, passz”; az önismereti folyamat életünk végéig tart. A kor előrehaladtával a különböző élethelyzetek újabb kihívást tartogatnak számunkra, ismereteket szerzünk önmagunkról kisgyerekként, iskolásként, kamaszként, fiatal felnőttként, utána pedig a munkában, aztán társként, szülőként, segítőként, önkéntesként és így tovább.
Ezen az úton kiemelkedően fontos az őszinteség kérdése.

A mentális, lelki egészség minden korban fontos - Dr. Szántó Szilvia kifejezetten a huszonéveseknek írt erről. Én pedig a könyv bábája lehettem!
Dr. Szántó Szilvia szerint az őszinteség az egyik legfontosabb az életben

MENNYIRE VAGYUNK ŐSZINTÉK ÖNMAGUNKHOZ? ÉS MÁSOKHOZ?

Az őszinteség a magyar értelmező szótár szerint egyrészt nyílt beszédet jelent, amikor valaki az érzelmeit, gondolatait ferdítés, kertelés nélkül közli, nyilvánítja ki mások előtt, másrészt a nyíltsággal és becsülettel egyenlő, azaz ragaszkodást jelez az erkölcsi elvekhez és a tisztességes viselkedéshez.
A küldetésemben az őszinteség szó kiemelten szerepel. Ugyan választhatnám, hogy csak teszem a dolgom, nem teljes bevállalással, nem teljes önazonossággal – a kérdés, hogy érdemes-e. Szerintem nem működne és nem lenne hiteles, bár pénzt és ügyfelet így is szerezhetnék. Nekem azonban fontos, hogy hiteles legyek, marad tehát az őszinteség.

Dr. Szántó Szilvia

Kezdetben nem beszéltem magamról a klienseimnek, azt tartottam fontosnak, hogy róluk beszéljünk – aztán ezen fokozatosan változtattam, mert azt tapasztaltam, hogy erősíti a közös munkát, ha őszintén – és természetesen csak pár mondatban – elmondom, hogy én is találkoztam már az adott problémával vagy kihívással, hogyan éltem meg és milyen megoldást találtam rá. Ez azért fontos, mert a kliensek érzik, hogy ki önazonos és ki nem. Az önazonosság pedig bizalmat ébreszt.
Az őszinte élet megvalósítása azonban korántsem egyszerű, főleg akkor, ha gyermekkorunkban ettől eltérő szülői parancsokat kaptunk, például amikor hangosan kimondtuk egy néniről vagy bácsiról, hogy csúnya vagy nem szeretjük, nem akarunk találkozni vele. Amint a kínos helyzet előállt, a szüleink megtanították nekünk, hogy legközelebb ne mondjunk ilyet, csak mosolyogjunk vagy mondjuk azt, hogy szeretjük a nénit vagy bácsit, miközben nem is. Az iskola sem feltétlenül nevel őszinteségre, sokszor láthatunk arra példát, hogy egyszerűbb a dolgokat elhallgatni, mint kimondani. Ha pedig túlzásba visszük a hazudozást vagy elhallgatást, akkor ezek hálója kúszónövényként ránk csavarodik, végül nem tudunk levegőt venni tőle és összeroppanunk. Meg kell találnunk a kommunikációnkban azt az egyensúlyt, hogy nem mondunk ki mindig mindent, véleményünkkel megbántva másokat, de a hazugságot nem vállaljuk fel.

Ha tetszett a részlet, ne habozz! Rendeld meg a könyvet!

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share