Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Ifjúsági fantasyt szerkesztettem, mentori rendszerben

Interjú keretében már beszámoltunk a Fróna Zsófiával közös munkánkról. Időközben az a kiadó, akit érdekelt a könyv, a koronavírusjárvány miatt visszalépett a szerződéstől, így Zsófi új utat keresett. A New Line kiadónál kopogtatott a kézirattal, ahol e-könyvként már meg is jelent a történet!

Fróna Zsófia – A fegyverforgató – Fegyverek háza

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak, veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?
A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Fróna Zsófia e-könyvét itt tudod megvásárolni!

Fróna Zsófia: A fegyverforgató 1. – Fegyverek Háza

A közös munka

Zsófi regénye mentori rendszerben készült, azaz a történet első verziójának olvasása után beszélgettünk róla, hogyan álljon neki Zsófi az átírásnak, mi legyen a koncepció – a tartalom ugyanis elképesztően egyedi volt, a dramaturgia pontos ívén, az írástechnikán és a helyesíráson dolgozott még Zsófi ahhoz, hogy a forma is az olvasók elé tehető legyen.
Zsófi kitartása elképesztett: diszlexiája ellenére végigvitte a folyamatot, az újraírást, a javításokat. Sok mindent elfogadott, ugyanakkor pontosan tudta, mit akar és mit nem, aminek szintén örültem, mert ez azt mutatja, a szerző olyan jól ismeri a világát, hogy tudja, egy-egy javaslatom egyszerűen nem illik bele a képbe. Sok író nem gondolja, mennyire fontos ez: nem kötelező elfogadni a szerkesztő tanácsait és javításait.
A leginkább azt élveztem, amikor a kötetek tervezésével foglalkoztunk, és láttam Zsófi logikájának működését. Először három, majd négy kötetre terveztük meg az eseményeket, osztottuk el, mikor mi derüljön ki, és közben Zsófi folyamatosan írt (jelen pillanatban a harmadik kötet készül). Épp úgy vártam – és várom – a fejezeteit, ahogy az olvasó a kedvenc írójának új köteteit várja!

A szerző így élte meg a közös munkát

Fróna Zsófia és A fegyverforgató 1. – Fegyverek Háza

“Nagyon szeretem a közös munkát Krisszel, mert könnyen egymásra hangolódunk. Nem kell semmit sem túlmagyaráznom, ő fél szavakból is érti, mire gondolok. Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tőle, amitől látványosan fejlődött az írásom. Élveztem a közös munka minden pillanatát, és nagy szerencsémre még nincs vége, mert továbbra is segít nekem A fegyverforgató folytatásában. Nagyon örülök neki, hogy bekerültem a mentorprogramjába, mert így sokkal többet kapok, mint egy lektori vélemény vagy szerkesztés. Ez egy összetett dolog, amiben lehetőségem van rengeteg praktikát tanulni tőle. Aki sokrétű segítséget szeretne a könyvéhez, az keresse fel bátran Kriszt.”

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

– Na, ez érdekes lesz – Megaira mintha a saját gondolatait hallotta volna. De nem, ezt valaki mondta, valaki, aki mögötte állt…
Megaira megpördült. Christopherrel találta szemben magát.
– Ez csak egy rossz vicc, ugye? – sápadt el a lány.
– Rendeződjetek már valami sorfélébe, az ég áldjon meg titeket! – mordult rájuk Christopher.
Alan lépett elő mögüle és megérintette barátja karját, de Christopher lerázta magáról. Az időközben felsorakozó diákokhoz ment, és hátratett kézzel, lassú léptekkel körbejárta őket.
– Szánalmasok vagytok – sziszegte. – Remélem, nem hittétek, hogy a kezdők majd ellébecolhatnak! Ha ilyen terveket dédelgettetek, akkor el kell hogy szomorítsalak titeket. A kezdők épp hogy sokkal nehezebb kiképzésben részesülnek, hisz a haladókhoz képest le vagytok maradva, és ezt bizony be kell hozni.
Alan megköszörülte a torkát. Christopher közelebb hajolt hozzá, de továbbra is a csoportot figyelte.
– Én miért is vagyok itt? – kérdezte tőle Alan.
– Hogy engem szórakoztass. Nincs most órád, nem?
– De jobb dolgom is lenne.
– Mi lehet jobb az újoncok gyötrésénél?
– Ezt ugye most nem komolyan kérded?
Christopher mélyen Alan szemébe nézett.
– De… komolyan kérdezted – csüggedt el Alan.
– Tanár úr – szólalt meg egy fiú a sorból, mire Christopher odakapta a fejét. – Mit fogunk ezen az órán tanulni?
– Őszintén? Ti még csak annyit, hogy hogyan ne törjétek ki a nyakatokat. Ha ezzel megvagytok, akkor harcművészetet – kezdte, és közelebb lépett a társasághoz. – A silat egy indonéz harctípus, és én az egyik legjobb, ha nem a legjobb vagyok benne.
– Nagyképű – motyogta Megaira. Christopher szeme rávillant, így a lány gyorsan köhögött néhányat.
A férfi tekintete nem eresztette. Közelebb hajolt a lányhoz.

Fróna Zsófia: A fegyverforgató 1. – Fegyverek Háza

– Tessék?
– Köhögtem – mondta Megaira, és elvigyorodott arra a gondolatra, milyen jól rímel ez a szó arra, hogy „röhögtem”.
– Én nem úgy hallottam.
– Csak kapar a torkom.
Christopher visszaállt Alan mellé és kihúzta magát.
– Jól jegyezzétek meg, puhányok, hogy itt minden tanárotok profi. Olyan múlttal rendelkeznek, amiről nektek fogalmatok sincs, és biztosak lehettek benne, hogy nem vagyunk indokolatlanul nagyképűek – mondta, és az utolsó szónál mélyen Megaira szemébe nézett. – Szóval kicsit több tiszteletet, ha kérhetem!
– És mi van velünk? – szólalt meg Megaira. – Nekünk nem jár a tisztelet?
– Nem – vágta rá a férfi szárazon.
– Mi az, hogy nem?
– Tettetek bármit is, amivel kiérdemeltétek?
– Például bekerültünk ide.
Christopher horkantott.

– El vagy tévedve, kölyök, de nagyon! A tiszteletet ki kell érdemelni, és biztosra veheted, hogy én nem osztogatom csak úgy szíre-szóra.
– Ez már feltűnt.
– Pimasz kölyök vagy, hallod. És még te vársz tiszteletet!
Megaira ismét mondani akart valamit, de Christopher felemelte a mutatóujját.
– Elég legyen!
Az egész óra hasonló stílusban folyt tovább. Christopher nem ismert kegyelmet, annak ellenére, vagy épp azért, mert nem mutatott nekik semmi különlegeset. Alapvető feladatokat adott ki: elvárta, hogy diákjai tökéletes fekvőtámaszt és felülést hajtsanak végre. Rengeteget magyarázott és minden diákot addig kínzott, amíg csak össze nem esett. Akadtak néhányan, akik időnként sikeresen hajtották végre a gyakorlatot, de másodjára ők sem tudták bemutatni.
– Nyámnyilák – panaszkodott Christopher a halántékát masszírozva. – Hé, puffancs! – kiabált Kate-re. – Amit csinálsz, az baromi messze van a felüléstől. Inkább olyan, mintha… hintáznál.
Kate elpityeredett, de Christopher újból rákiáltott.
– Nem mondtam, hogy hagyd abba! Folytasd! És ha lehet, akkor ne úgy, mint egy partra vetett hal.
– Álljon már le! – fakadt ki Megaira és abbahagyva a felülést, könyökével a térdére támaszkodott. – Nem veszi észre, hogy megbánt másokat?
Christopher lassan a lány felé fordult, odalépett hozzá, és leguggolt.
– Nicsak, ki beszél! Te lennél az ügyeletes védelmező?
– Nem, de ami sok, az sok. Maga egy tanár, nem viselkedhet így velünk!
– Te akarod megmondani nekem, hogy hogyan viselkedjek? Ez vicces – vigyorgott a férfi. – Ez nem a máltai szeretetszolgálat, kölyök! Úgy bánok veletek, ahogy jónak látom. És most folytasd a gyakorlatot!

Christopher felegyenesedett és visszasétált Alanhez. Pár percig csak csöndben nézték a diákokat. Alan volt, aki végül megszólalt.
– Nem gondolod, hogy talán tényleg kicsit durva voltál?
– Ne kezdd te is! – villantotta rá sárgás szemét Christopher.
– Ne várd tőlük, hogy elsőre sikerüljön nekik minden – szólt rá Alan.
– Én ezektől semmit sem várok – morogta Christopher. Háttal állt Megairának, aki egy fekvőtámaszt próbált éppen összehozni.
– Azért tőle mégis csak vársz valamit, nem? – mosolygott Alan.
Megaira felkapta a fejét, de nem látta, hogy Alan bárkire is rámutatott volna. Christopher mordult egyet.
– Kár volt téged idehozni. Arról volt szó, hogy szórakoztatsz, nem pedig arról, hogy bosszantasz – mondta, és megpördült.
Megaira gyorsan lehajtotta a fejét és felnyomta magát a földről. Megremegett, amikor egyszer csak azt érezte, hogy valaki a csípője alá nyúl és finoman megemeli.
– Ne legyen ennyire lent! – csattant a rideg utasítás. De amilyen pokróc volt Christopher modora, olyan gyengéd volt az érintése; Megaira döbbenten fordult a férfi felé.
– Ne engem bámulj! – mordult rá a férfi. – A feladatra figyelj! Főleg, ha már ilyen béna vagy.
– Paraszt – lihegte Megaira, miközben visszafordult a padló felé.
Christopher nem ment el mellőle, a lány mellé guggolt és beigazította a vállát, aztán a tenyerét. Olyan közel volt a lányhoz, hogy Megaira érezte az illatát. Annak ellenére, hogy a férfi állandóan füstölt, dohány helyett kellemes fenyőillatot árasztott magából. Megaira becsukta a szemét és rögtön úgy érezte magát, mintha egy erdőben lenne.
– Koncentrálj! – csettintgetett Christopher. – Nem tudom, merre jársz, de térj vissza!
– Tud maga kedves lenni? – kérdezte a lány dühösen.
– Nem tudom, még sose volt rá szükségem.
– Jézusom, maga aztán egy fertelmes alak!
– Bátor lány vagy, hogy ezt így a képembe mondod – nevetett a férfi.
– Inkább csak őszinte.
– Nem mondták még, hogy ez nem mindig erény?
– Nem érdekel.
– Veszem észre. Ne ereszd le a feneked! – mordult fel váratlanul, és visszatolta a lány csípőjét a helyes pozícióba.
– Igyekszem – nyöszörgött a lány.
– Ne csak igyekezz! Csináld!
– Maga baromi könnyen beszél. Már remeg a karom.
– Nem izgat.
– Rohadjon meg!
– Csak utánad – vigyorodott el Christopher, és ismét igazított a lány testtartásán.
Óra végére mindenki remegő kézzel és lábbal botorkált ki a teremből.
– Hogyhogy engedik ezt az alakot tanítani? – kérdezte Megaira Alantől.
– Ez nem egy állami tanintézet, és ő kiemelkedően jó eredményeket ér el a diákoknál.
– De egy tapló!
Alan nem tudta elfojtani a mosolyát.
– Ez itt nem számít.

Tetszett a részlet? Ha elolvasnád a folytatást, akkor innen tudod megrendelni az e-könyvet!

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share