Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Békás mesekönyvet lektoráltam

A te családodban is van gyermek, akinek szeretnél aranyos mesét olvasni, ajándékozni? Ajánlom szíves figyelmedbe ezt a kedves kötetet, melyet volt szerencsém lektorálni és szerkeszteni!

György Tímea: Mocsári mesék

György Tímea: Mocsári mesék

A történetek 4-6 éves gyerekeknek szólnak, akik szeretik a természetet és nem viszolyognak még a békáktól sem. A könyv hét meséből áll, melyek főhőse két árva kis mocsári béka, Bence és Sári. A szemünk előtt találnak szerető családra és különleges barátokra, akikkel együtt küzdenek meg a rájuk váró nehézségekkel és veszélyekkel.

A mesekönyvet innen tudod beszerezni.

A közös munka

Mindig örülök, ha szerzők mesekönyvekkel keresnek meg, mert a piacon sok olyan mese található, ami a mai gyerekek tanulva szórakoztatására nem alkalmas. Egyre több az a könyv, ami híján van bármiféle mondanivalónak, a hős csupán bolyong, de eredményt nem ér el.

György Tímea könyvében a kedves kis hősök viszont igenis problémákkal szembesülnek, és ezeket meg is oldják. Kezdjük azzal, hogy apró főhőseink örökbefogadott csemeték. A történet tehát eleve minden didaktika nélkül remek választás azoknak a családoknak, ahol van örökbefogadott gyermek.

A lektori véleményben javasoltam például, hogy csak gyermekproblémák jelenjenek meg, ne árnyaljuk a képet azzal, hogy nem mindenki várja a születésnapját, vagy hogy az örökbefogadáshoz intézmény is kell. Azt is javasoltam, hogy legyen egy lányosabb jellegű mese, a leány kisbéka is kapjon külön figyelmet.

Timi átírta a meséket és visszaküldte szerkesztésre és helyesírásellenőrzésre. Közben az illusztrációkat is elkészítette; az ő rajzai díszítik a borítót is. A könyv keményfedeles kiadásban jelent meg, remek ajándék az óvodás korosztálynak!

A szerző így élte meg a közös munkát

György Tímea

Bevallom, sokáig féltem és rágódtam, kitől és milyen segítséget kérjek a könyv megírásához. Egy barátnőm tanácsára elmentem egy könyvmarketinges konferenciára, ahol a legértékesebb dolog, amit a csomagban kaptam, Krisz szórólapja és előadása volt. Így, hogy már tudtam, hova és láttam, kihez forduljak, sokkal bátrabb voltam. A közös munka igazán gördülékenyen zajlott, főként e-mailben és Skype-os megbeszélés formájában. A lektori vélemény és ajánlások sokat segítettek  és nagyon elgondolkodtatóak voltak. Igyekeztem a kapott tanácsokat megfogadva javítani a javítanivalókat és végül elkészült a szöveg. Krisz azonban még ezeken felül a végső simításokat, a grafikai munkát és tördelést is figyelemmel kísérte. Mivel ez az első könyvem, a további tennivalók tekintetében is tanácsra szorultam, de a Skype-megbeszélés során minden kérdésemre kaptam átgondolnivaló választ: kiadás, nyomda és még terjesztés témakörben is. A közös munkánk végeredménye egy olyan könyv, amire nagyon büszke vagyok, és remélem, sokak fogják örömmel olvasni. 

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

Kelep és Bence rengeteg időt töltöttek együtt, mióta fény derült a barátságukra.
Sokat beszélgettek, és a gólyafiú legtöbbször arról mesélt, milyen érzés repülni, hogyan süvít a szél a szárnyai mellett, miközben a nap sugarai a hátát cirógatják.
Sokat győzködte a kis békát, hogy menjen vele, ő azonban, bár szívesen kipróbálta volna, milyen lehet a felhők közt, nagyon félt a magasságtól.
Gilice néni örült, hogy fiának akadt egy jó barátja, de nagyon aggódott, hogy ez a barát épp egy béka.
– Egy béka! – sóhajtotta egy reggelen, amikor Kelep újra Bencéhez indult a tóra.
Nem mondhatta meg, kivel barátkozzon, Kelep már nagyfiú volt.
Esztiért még jobban aggódott, mert lánya nem barátkozott senkivel, idejét legszívesebben a családjával töltötte, vagy néha elkéredzkedett és egyedül repülte be a környéket.
Aznap is így történt, odalépegetett anyjához.
– Mama, olyan szépen süt a nap, engedd meg, hogy elrepüljek kicsit egyedül! Ígérem, ebédre itthon leszek!
Eszti mindig szót fogadott, és amit ígért, azt betartotta, Gilice így hát elengedte.
Szívesen követte volna távolról, hogy megtudja, hová megy, de Jaját nem akarta magára hagyni, hiába tudott már a legkisebb fia is repülni.

Tetszett a részlet? A Mocsári meséket itt tudod megrendelni, vagy közvetlenül az írónőtől a mesek.andomuvek@gmail.com címen.

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .