Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Hogyan mondta a szereplőd?

Múlt héten a szereplők  járásának sokféleségét mutattam be nektek. Erre a cikkre reagálva érkezett a kérdés, hogy a szereplők megszólalásai talán még színesebbek. Beszéljünk hát a beszédről!

Ha regényt írsz, elkerülhetetlen, hogy párbeszédeket is írj. A kimondottak idézetéhez sokszor kapcsolódik narráció, ami arról ad információt, ki szólalt meg, illetve ő és a többi karakter beszélgetés közben hogyan viselkedik. Ez hasznos része a párbeszédnek: segít, hogy az olvasód ne veszítse el a fonalat, ki beszél éppen, és jobban ráérezzen a szereplők hangulatára, motivációira. 

Mutatok neked néhány példamondatot M. Kovács Melinda A kételyen túl című regényéből:

Hogyan mondta a szereplőd?

“ – Jézusom, Kinga! – csattant fel, majd ingerülten a hajába túrt.”

“– Képtelen voltam rá – bőgtem.” 

“ – Attól tartok, Tamásnak szeretője van – böktem ki végül.” 

“– Az elmúlt héten kétszer is keresett telefonon – súgta bizalmasan a fülembe.” 

“ – Van, akinek a padlóra kell kerülnie ahhoz, hogy észbe kapjon és keresni kezdje a kapaszkodót a talpra álláshoz – bölcselkedett. – Talán neked is jókora pofon kellene az élettől, az kimozdítana a holtpontról!”

“– Ugyan! – csattantam fel.” 

“– Rendben – nyugtázta.”

“– Bocs a késésért – szabadkoztam.”

“– Táncoljunk! – vetettem fel.” 

Szinonimák a “mondta” helyett

Az amerikai írástechnikai tanácsokkal ellentétben magyar nyelvben kifejezetten színesíti a regényedet, ha nem csak a „mondta” narrációt használod. Rengeteg szinonimánk van a beszédre: 

  • ijesztette
  •  morgott
  •  szólt
  •  szólott
  •  mondotta
  •  sírta
  •  ordította
  •  felelte
  •  válaszolta
  •  rebegte
  •  tűnődött
  •  ismételte
  •  kérdezte
  •  megszólalt
  •  korrigált
  •  biztatott
  •  vélekedett
  •  védekezett
  •  nyögte
  •  dörögte
  •  alkudozott
  •  megütközött
  •  kiáltotta
  •  hebegte
  • közölte
  •  parancsolta
  •  lihegte
  •  suttogta, stb.

A sor szinte végtelen. Arra figyelj, hogy az esetek túlnyomó részében a beszéd szinonimáját használd. Ritkán élhetsz kisebb akciót mutató narrációval: mosolygott, intett, rázta a fejét, döbbent meg, de ne írj egyéb cselekvést a beszéd bemutatására, például:
– Ez jó lesz – adta oda Julcsi a táskát az eladónak.

Biztos ne mindenki “mondja”?

Hogyan mondja másképp?

Ha kétségeid vannak, mert angolul a csapból is ez folyik, milyen szép és egyszerű a “mondta”, akkor figyeld meg te magad, melyik párbeszéd hangzik jobban: 

– Hozd ide a borsot, Tomi! – kiáltott rám anyám a konyhából.
–  Viszem már! –  dünnyögtem az orrom alá.”
vagy: 

– Hozd ide a borsot, Tomi! – mondta anyám a konyhából.
– Viszem már! – mondtam.“

Ne keresd kényszeresen, hányszor írtad, hogy “mondta”, de ha túl soknak érzed, akkor írj át valamennyit. Vigyázz, hogy túlzásba se ess, és a jelentést se kettőzd például így:
– Nem tudom – habozott Tomi.

Neked mi a kedvenc szinonimád a mondta helyett, mit használsz gyakran?

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .