Hogyan írjak? Csak egyszerűen!

Amikor azt kérdezitek tőlem: hogyan írjak jó történetet? vagy hogyan írjak lebilincselő szakkönyvet?, mostanában rendre ez a tanács jut eszembe:

Írj egyszerűen!

És nem is olyan egyszerű megmagyarázni, mit értek ezen. Ugyanis nem arról van szó, hogy használd a legegyszerűbb szavakat, hogy csak a gyakori szavakkal fogalmazz. Dehogyis! Nyilván rettentő unalmas lenne, ha úgy fogalmaznál:

Éva felállt a székről. Jóska felöltözött. Piroska néni elindult a boltba.

Nem erre gondolok. Ezek klisés, semmitmondó mondatok, részletek és hangulat nélkül, semmi érzelmi töltöttségük nincs. Sokkal érdekesebb mindezt emígy megfogalmazni:

Éva lesimította a szoknyáját, ahogy ültéből felemelkedett.

Jóska végigsimított az ezüstszínű nyakkendőn, amit legutóbb édesapja temetésén viselt.

Piroska néni szitkozódva kereste a kapukulcsot.

Akkor mit jelent az egyszerű fogalmazás?

Azt, hogy hajlamosak vagyunk körülményesen leírni olyan dolgokat, melyek valójában rém egyszerűek. Hadd mutassak erre néhány példát ügyfeleim kézirataiból:

“a táska, ami piros volt”

Ehelyett sokkal egyszerűbb azt írni, hogy:

“a piros táska.”

Ugyanez személlyel is megtörtént már:

“mondta a fiú, akit Jake-nek hívtak.”

Itt az író inkább ezt szerette volna mondani:

“mondta Jake.”

Ha szeretsz vitatkozni velem, akkor keresgélhetsz példákat arra, hogy ezek a megfogalmazások igenis helyesek lehetnek bizonyos helyzetekben, de ha találsz is ilyet, akkor az lesz a kivétel. A magyar nyelv különösen nem szíveli ugyanis az alárendelő mellékmondatokat (erről itt írtam korábban), tehát nemcsak a körülményeskedésről van szó, hanem mondattanunk kultúrájáról is.

Mutatok még egyszerűbb példát:

“a zöld színű fotel”

Ehelyett egyszerűbb:

“a zöld fotel.”

Vagy nézd ezt:

“Olyan hatást keltett, mintha terjedelmes lenne.”

Akkor az terjedelmes volt, nem? Ez a példa eszembe juttatja azt a cikket, amit a szinte/mindig/gyakorlatilag töltelékszavakról írtam, olvasd el azt is!

Fogalmazás, kreatív írás, írástechnika: fontos, hogy fogalmazz egyszerűen!

A másik fajta egyszerűsítés, amikor szóismétlésnek ható kifejezéseket rövidítünk le. Mindenképpen egyszerűsítsd ezeket a típusú mondatokat:

Andrew gyorsan odasietett.

Szerintem nem lehet lassan sietni – a sietés definíciójában már eleve benne van, hogy gyorsan cselekszünk.
Ennél gyakoribb eset:

Tenyerével kisimította a gyűrődéseket.

Sokszor írtok le ehhez hasonló kifejezéseket: kezével megérintette, kezével odanyúlt. Amikor nincsen jelentősége, hogy mondjuk a mutatóujját érinti valaki egy bizonyos pontra (például beléptetőkapu paneljéhez), akkor ezt ne írd le. Ugyanis ezt alapból beleértjük a mondatba.

Ugyanilyen felesleges halmozás:

A spanyol srác egyre csak pásztázta tekintetével Emmát.

A pásztázás szót eleve arra használjuk, amikor valaki végigtekint valamin. Mondjuk inkább tájon, nem egy lányon, de a lényeg, hogy ezt a szót is ismerjük, nem kell magyarázgatni, hogy a tekintetével cselekedte ezt. Ennél már csak az lenne feleslegesebb, ha azt olvasnánk: szemével ránézett vagy fülével hallgatózott vagy lábával lépett.

Ha te is találkoztál feleslegesen bonyolult kifejezéssel egy könyvben, kommentben várom!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share