Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Hogyan írjunk drámát?

Diana Soto dramaturg vendégcikke

Így kezdtem el drámával foglalkozni

A középiskolában fogadtam meg, hogy egyszer írni fogok egy drámát. Bár a kötelezőktől nekem is borsózott a hátam, mégis egy előadás a Veszprémi Színházban meghozta a kedvemet az alkotáshoz. A Twist Olivért szerencsém volt nemcsak a nézők sorából, hanem a színfalak mögül is végignézni, ami mély nyomot hagyott bennem, azonban majdnem két évnek el kellett telnie, hogy eljöjjön az írás ideje.
2016-ban találtam egy drámaíró pályázatot, amire szabadon választhattam a világon létező rengeteg téma közül. Nem volt saját ötletem, így a történelemhez fordultam, és kitaláltam, hogy egy nőről szeretnék írni. Kezdő drámaíróknak mindenképpen ajánlom ezt a lépést, ugyanis lehet, hogy az első ötletünk még nem állja meg a helyét a színpadon, azonban az élet rengeteg drámát megírt már.
Fél év volt az írásra, amibe én már alapból későn csatlakoztam be, úgyhogy nekem három hónapom maradt. Ebből egy egész hónapot azzal töltöttem el, hogy belevetettem magam a francia forradalomba, mivel Mária Antóniát választottam főszereplőnek. Mit ne mondjak, a középiskolában nemcsak a drámákat nem szerettem, hanem a történelmet sem, úgyhogy nagyjából elölről kezdtem a tanulást. Hivatalos dokumentumokat fordítottam, és rengeteget kutattam angolul is, ennek hála egy hónap alatt megtaláltam az összes információt, amire szükségem volt, és később be tudtam építeni a történetbe.

Vegyész végzettséggel nem hagyatkozhattam felső szintű irodalmi tapasztalatra, úgyhogy az internet segítségével kinyitottam pár klasszikust (Shakespeare, Moliére), és lemásoltam az ott látott formázásokat. Azóta is ezt használom, és még senki nem szólt érte, úgyhogy érdemes néha így kreatívkodni. A nagyok a legjobb mesterek!

Az első eredményeim

Diana Soto

Az ártatlan bűnös címet kapott művem nem nyert, de bekerült a legjobb tízbe, ami megadta az első löketet a folytatáshoz. Nemsokára találtam egy újabb pályázatot, és szorgosan írni kezdtem, megint történelmi témában.
Bár a mai napig nem nyertem egy pályázaton sem, mégis megpróbálok mindegyiken elindulni, ahol érzem, hogy nem áll tőlem távol a téma. Ez nem csak gyakorlásnak jó, hanem a blog olvasóinak is ajánlom, mert így később több kész kézirat is lapul majd a fiókodban, amikor esetleg el akarod küldeni a színházaknak.
Nálam mégis a magánkiadás hozta meg a jutalmat. Már a versesköteteimet is megjelentettem könyvként, mivel nem szeretek a fióknak írni. Ezt a nézetet a drámáknál is folytattam. Míg egy regényt már nem fogadna el hagyományos kiadó, addig egy papíron kiadott, de színpadon nem eljátszott darabbal még lehet máshová is jelentkezni. Te pedig a kezedben tarthatod a könyved.
Itt kezdődött a harc, hogy a dráma eljusson az olvasókhoz. Eleinte a Molyon kerestem az olvasni vágyókat, és az értékelésért cserébe ingyen eljuttattam hozzájuk a könyv PDF változatát. Ez rengeteg csillaghoz vezetett, és arról is biztosított, hogy az embereknek tetszik ez a stílus, nem teszik le azonnal.

Így került színpadra a művem

Az áttörést mégis a harmadik drámám, a Csak a bolondok boldogok jelentette. Ahogy a többi, ez is pályázatra készült, és ez sem nyert. Azonban volt benne valami különleges, már írás közben is éreztem, hogy ez a történet tényleg tetszhet az embereknek, mivel igazán modern témát ölel fel. A papírkönyv megjelenése előtt vettem a bátorságot, és az összes könyves bloggert felkerestem, akit a közösségi oldalon találtam. Megkérdeztem, hogy vállalnának-e egy előolvasást, vagy egy későbbi jellemzést, figyelmeztetve őket, hogy drámáról van szó, ráadásul verses formában.
Meglepetésemre a legtöbben igent mondtak, és később tejesítették is a szavukat. Ez eleinte nem hozott se több olvasót, se több eladást, de legalább megpróbáltam. Megjelenés után viszont néhány hónappal, egy hideg, februári estén, amikor épp azon gondolkodtam, hogy minek szenvedek ennyit az írással, ha úgy sem érdekel senkit, na, akkor kaptam egy üzenetet.
Az Apropó Színjátszók Egyesületének egyik rendezője, Szakter Viktória olvasgatott a neten, és rátalált az egyik blogger (Olvass hazait!) írására, azon belül pedig rám. Alig hittem a szememnek, hiszen mégis volt értelme a folyamatos próbálkozásomnak! A rendező mesélt egy kicsit az egyesületről, a céljaikról, majd elkérte a kéziratot… A verses forma miatt azonban ő is visszautasította.

Átírom! – Ez volt az első reakcióm. Ezután kevesebb mint egy hónap alatt átírtam, a rendező pedig elkezdte a munkát. 2019 novemberében én is ott voltam az első bemutatón, ahol nagyjából 400 ember látta, és teljes sikert aratott.
2020 januárjában megélte a második bemutatót is, ahol újabb teltház nézte végig, és bár a jelenlegi vírushelyzet miatt megálltak az előadások, később folytatódnak majd.

Hogyan kezdjünk hozzá a drámaíráshoz?

Ha tanácsot kéne adnom, akkor kiemelném a pályázatok és a megjelenés fontosságát. A pályázatok célt adnak, feladatot és leadási határidőt. Szinte köteleznek az alkotásra, így könnyebb leülni és alkotni. A kiadás pedig azért fontos, mert amennyiben a kéziratunk csak a fiók belsejét nézi, akkor nem sok eséllyel kerül színpad közelébe. A kiadás után sem fogják tömegek olvasni, de ez még mindig több, mint a semmi.
A bloggerek is nagy segítséget nyújthatnak, mivel ezáltal mások is könnyebben rátalálnak a darabra – és rád.

Végül pedig a kitartásra is felhívom a figyelmed. Valahol azt olvastam, hogy három év kemény munkája már látható eredményeket hoz. Én 2016-ban kezdtem komolyabban
foglalkozni az írással, folyamatosan gyakoroltam és képeztem magam. (Itt erősen ajánlom Egri Lajos: A drámaírás művészete c. könyvet.) Az olvasás mellett szakkönyveket szereztem be, és megtanultam elfogadni a kritikát is. Idén elmondhatom, hogy négy éve írok, mára pedig ez lett az állásom is. Nem hiszem, hogy a regényírásból Magyarországon meg lehetne élni, azonban mást is lehet írni. Egy dráma sokkal gyorsabban elkészül, kevesebb munka van vele, és jobban fizet, mint amit egy hagyományos kiadótól kapnál jogdíjként – akkor is, ha kezdő vagy. Mellette pedig ugyanúgy lehet dolgozni a többi írásodon, és próbálkozni a hagyományos kiadóknál.
Nekem az segített, hogy nem akartam az írásból meggazdagodni. Véletlenül alakult úgy, hogy ma az írással keresem a kenyerem, de nem ez volt a fő célom. Ha te is azért írsz, mert nem bírsz nélküle meglenni, és a részedet képezi, akkor látni fogod az eredményét.

Látogasd meg Diana blogját, ahol verseket és híreket olvashatsz tőle, a Facebook-oldalát, illetve ha a drámáit olvasnád, itt rendelheted meg őket!

A borítóképet Varga Gyula készítette.

Forgatókönyvet vagy drámát írsz?

Ajánlom hozzá az általam készített forgatókönyvsablont:

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .