Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Hogyan írjunk humoros történetet?

Nem minden könyvnek áll jól a humor, de ha igen, akkor arra érdemes ráerősíteni. Sokan vélekednek úgy, hogy a humor nem tanulható vagy gyakorolható. (Ez a gondolkodás ismerős neked az írás kapcsán is, ugye?) Nos, ha ismersz stand-upost, kérdezd meg tőle, mit gondol. Azt fogja mondani, gyűjti és gyártja a poénokat. Hogy amit hall, vagy ami az eszébe jut, azt mindig jegyzeteli. Esetleg azzal kezdi a napját, hogy leül és poénokat talál ki.

Hogyan írjunk poént?

Ahhoz, hogy valami humorosat mondjunk vagy írjunk, nem árt ismerni a humor működését. Min nevetünk? 
Azt mondják, azért tartunk valamit viccesnek, mert megborítja a világban várható események sorozatát. Amikor kizökkenünk a szokásos események sorából, nevetünk. 
A poéngyártásnak is ez a lényege: megvezetjük az olvasó figyelmét, elvisszük egy irányba, és aztán mást adunk neki. Tipikus példa erre a vicc: mi a különbség a zsiráf és egy fakanál közt? Ha meghalljuk, azonnal arra asszociálunk, hogy van egy sor szóvicc, ami összeköt két teljesen különböző dolgot egy közös jellemzővel. Mivel hirtelen nem jut eszünkbe semmi, ami a zsiráfot és a fakanalat összekötné, azt mondjuk: nem tudom. Mire a kérdező azt feleli: akkor ne menj állatkertbe, mert nagyon át fognak verni.
Ilyen egyszerűen működik tehát a poén.

Nézz körül a viccek világában is! 

A legjobb viccekben valaki félreért valamit – volt erről egy nemzetközi kutatás is, ahol a világ legjobb viccét keresték, erről itt olvashatsz beszámolót (angol nyelven). Mulatságosnak találjuk, amikor két ember ugyanazon a kifejezésen mást ért, főleg, ha ennek még következménye is van. A világ legjobb vicce állítólag ez:

Két vadász megy az erdőben, az egyik hirtelen összeesik, a másik betelefonál a mentőknek.
Azt hiszem, a haverom meghalt.
Hát, előbb győződjön meg róla.
A mentős puskalövést hall a telefonban, aztán megint beleszól a vadász:
– Oké, most már biztos. Mi a következő lépés?

Azt mondják, ezen valószínűleg azért nevetünk, mert nagy megkönnyebbülés a lelkünknek, hogy vannak nálunk hülyébb emberek is a világon. Akárhogy is, a lényeg, hogy ha poént írnál a történetedbe, a másik szándékának félreértése jó kiindulópont!

Miért fáj?

Azonban itt még ne álljunk meg. Volt már olyan érzésed, hogy egy vicc fáj? Hogy konkrétan fizikai fájdalmat okoz, amikor leesik a poén? Nos, ilyenkor valóban fáj. A szóviccek ilyenek: a jobb és bal agyfélteke aktív használata kell ahhoz, hogy az ember megértsen egy szóviccet, és amikor a két agyfélteke az együttes munka eredményeképp rátalál a megoldásra, bizony kisül. És ezt érezzük. (Ezt is kutatók igazolták, itt olvashatsz róla többet.)

Mutatom:
Akartam készíteni a tenyereimről egy képet, de nem volt elég időm, szóval csak összecsaptam.

Vagy:
Yoda mester elmegy a barkácsáruházba, és amikor Ben felhívja, hol van, azt válaszolja: “Obiban, Kenobi”. 

A szóviccek lényege, hogy egy szónak több értelme, jelentése is van, és arra megyünk rá, hogy a második jelentés is megjelenjen az olvasónk fejében. A pontos kiejtés nem mindig egyezik (lásd az Obi vanos viccet, meg sok-sok mémet, ami a neten kering), de ez nem számít, sőt.
Azok az emberek képesek több szóvicc gyártására, akiknek a nyelvi és a matematikai képessége is fejlett – ez végül is nem meglepő, ha visszaolvassuk a két agyféltekéről szóló mondatot.

Tegyél bátran humort a regényedbe!

A szituációs humor jobban illik a novellákhoz, regényekhez, a szóvicc inkább szakkönyvek anekdotáiban mutat jól. A te könyvedben, történetedben van humor?

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .