Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Vizslás mesekönyvet lektoráltam

Honfi Gyöngyi mesekönyve nemcsak gyerekeknek, hanem szülőknek is élvezetes és hiteles olvasmány! A könyv az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás jegyében, a Nimród vadászújság kiadásában jelent meg.

Honfi Gyöngyi: Vizslaságok

Honfi Gyöngyi: Vizslaságok, illusztrálta: Baracsi Gabriella

A Vizslaságok című sorozat első része, a LegkisEB történet egy magyar vizslakölyök, Bonca szemén (azaz orrán) keresztül mutatja be az ő és testvérei életének anyjuk mellett töltött időszakát. Ahogy vakon, gyámoltalanul a világra jönnek, és röpke tíz hét alatt készen állnak arra, hogy megkezdődjék a várva várt gazdis életük. A kutyák viselkedésének megismerése mellett olyan gyermeki élethelyzet változásokat dolgoz fel, mint a családtól való elszakadás, a világban való boldogulás reménye vagy az igaz barátok felismerése. Az illusztrációt Baracsi Gabriella készítette.

Megvásárolható az info@nimrod.hu e-mailcímen az Egy a természettel 2021 jóvoltából 2021 Ft-ért!

A lektorálásról

Gyöngyi olyan történetet szeretett volna a gyerekek elé tárni, amely igazságokat mesél a kutyakölykök életéről. Gyöngyi magyar vizslákkal foglalkozik, és rettentően bántja a szemét, hogy a gyerekeknek szóló kutyás könyvek tele vannak hiteltelen, rossz információkkal. Így eleve jelezte, hogy a történet fonalán e tekintetben nem szeretne változtatni, így inkább olyan javaslatokat tettem, mint például hogy lineáris időrendben mesélje el Bonca történetét.

A szerző így élte meg a közös munkát:

Honfi Gyöngyi és a Vizslaságok

“A történet lektorálásával bíztam meg Kriszt, aki rohamtempóban dolgozott. 
Sok észrevétele volt, nagyon világosan leírta a  mondattani, szerkezeti típushibákat, és azt is, hogy mi módon javítsam őket. Ez olyannyira hasznos volt, hogy a második rész írásánál már automatikusan eszerint fogalmazok. 
A cselekményre, a szereplőkre vonatkozó javaslatait már nehezebben fogadtam, és ezt el is mondtam neki, de nem erőltetett semmit, csak azt változtattam, amivel egyetértettem. 
Nagy dicséretnek vettem, hogy a fogalmazást és a párbeszédeket kiemelte az értékelésében. Ez nagy lendületet adott a végleges szöveg kialakításához. 
Ami nagyon szimpatikus, hogy a munka után továbbra is nyomon követte a könyv sorsát, ezt külön köszönöm neki!”

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet!

Olvass bele!

Az idő ragyogó volt. Pont, mint a kedvem. Bóklásztam hát a kertben, kergettem a szemtelen legyeket, viaskodtam a testvéreimmel, figyeltem a szél mozgását, és persze vadásztam is egy kicsit.
Már jó ideje lopakodtam egy szép kis pillangó után, mire végre megpihent egy mályvabokor tölcsérvirágán. Épp szemügyre akartam venni közelebbről, amikor Büszke elrobogott mellettem, és a pillangóm ismét felrebbent. Csalódottan néztem, ahogy eltűnik. De nem sokáig sajnálkozhattam, mert a bátyám nyomában nyargalt a többi testvéremés engem is magukkal sodortak.

Honfi Gyöngyi: Vizslaságok

– Hová rohanunk? – vakkantottam utánuk.
– Ja, azt nem tudom! – vakkantott vissza Bütyök. – De én megyek!
– Gyorsan! Gyorsan! Itt a Szúrósszagú! – csaholta Bíbor, miközben Bizsuval fej-fej mellett vágtáztak.
– Hurrá! Akkor kapunk oltást! – gyorsította meg lépteit Bütyök.
– Már megint? – torpant meg a hír hallatán Bitang. –  Dehát most kaptunk!
Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy melyiküknek adjak igazat. Örüljek a vendégünknek, mint Bütyök, vagy ne örüljek, mint Bitang? Mindenesetre szedtem a lábam a többiek után. Akkor ismét megláttam a pillangómat. Új barátra talált, és ketten együtt kergetőztek az égen. Elbűvölve néztem a táncukat… Néztem volna még tovább is, ha nem szaladok neki teljes erőből valaminek. De nekiszaladtam. És felborultam. Még bukfenceztem is. Nagyon fájt, de rögvest talpra ugrottam. Megráztam magam, és hátracsapott fülekkel felpillantottam. Egy ember állt előttem. Egy hórihorgas. Feltolta a szeméből a fejfedőt, amit viselt, és így már láttam, hogy meglehetősen aggódva méreget.

Hogy te mekkora vagy! – ámultam el, és én is méregetni kezdtem őt. Csak én nem aggódva, hanem inkább kíváncsian. Leguggolt hozzám, és megtapogatott.
– Nézzétek! Bonca nekiment egy nagy böhömnek! – vihogott fel Bitang.
– Ne legyél már mindig ilyen undok! Biztosan jól megütötte magát! – kaffogta le Borsó, és felém szaladt. Aztán odébb taszított, és egyszerűen belemászott Böhöm ölébe.
Meg kell vakkantanom, hogy ez nagyon rosszul esett. Hiszen én mentem neki! Én ütöttem meg magam miatta! És most Borsónak jut a kényeztetés?! Helyettem?!
Nekem kellene ott lennem! Engem kellene vigasztalnia! – morgolódtam, de senki sem figyelt rám. Sőt, már Böhöm ölében trónolt Bizsu is, és onnan csúfolódott:
– Bíbor, te meg hová tetted az orrod? Ez nem is a Szúrósszagú!

No, Bíbornak se kellett több! Böhöm ölébe vetette magát ő is, Bizsu pedig menekült előle, egészen fel, Böhöm nyakába. Haragudtam rájuk, és ezért nem árultam el, hogy Bíbort valójában egyáltalán nem csalta meg a szimata, mert a Szúrósszagú is itt van, és az Emberünkkel vacakol a kerti asztalnál. Oda is ügettem hozzájuk. Sértődötten leültem a mamánk mellé, és onnan figyeltem a testvéreim hancúrozását Böhömmel. Az én Böhömömmel…

Ha tetszett a részlet, a Vizslaságok megvásárolható az info@nimrod.hu e-mailcímen az Egy a természettel 2021 jóvoltából 2021 Ft-ért!

Copyright: Fénykép a könyvről és Honfi Gyöngyiről: Szigeti Edit, az illusztrációk ízelítője Baracsi Gabi fotója.

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share