Tegyem idézőjelbe?

Korábban írtam már cikket arról, hogyan szabad kiemelni bizonyos szavakat a mondatokat egy kéziratban, és külön cikkben foglalkoztam a dőlt betűs kiemeléssel is. Már akkor ígértem, hogy írok egy külön cikket az idézőjelről, ezt a vállalásomat teljesítem ma!

Mit teszel idézőjelbe a könyvedben?

Éppen most is olvasok egy olyan kéziratot, amelyben viszonylag gyakran szerepelnek idézőjelbe tett szavak. És egyiknél sem indokolt az idézőjel. Először megmutatom, mi az a négy ok, ami miatt használjátok, a cikk végén pedig azt mutatom, mikor lehet használni. (Nyugodtan tekerj le, ha a hibák nem érdekelnek!)

1) Lustaság

Még gimnáziumi magyartanárom mondta, hogy ne írjunk le semmit, amit idézőjelbe tennénk. Ez ugyanis egyértelműen azt jelzi, hogy nem ez a megfelelő szó, de most hirtelen ez jutott eszünkbe, és nem vettük a fáradságot, hogy megkeressük az igazit.

Itt van például egy valódi példa egy kéziratból:

A ház közepén egy „asztal” állt.

Mit is üzen ezzel a szerző? Mivel idézőjelbe tette a szót, ezért biztosra vehetjük, hogy nem asztalra gondolt. Akkor egy asztalnak látszó vagy asztalként funkcionáló valamiről lehet szó. Oké… de mi ez? Miért nem írta akkor le, hogy egyszerűen pokrócot terítettek a földre és e mellett ettek?

A megoldás tehát, hogy visszaemlékszel, mire is gondoltál pontosan, és ezt megfogalmazod szépen, érthetően, valószínűleg kicsit hosszabban, részletgazdagabban.

Íme egy másik példa, ahol a szereplők arról beszélgettek, nem lehet egy másik szereplőnek bármit mondani, mert hevesen reagálhat:

hiszen elég egy rossz „mozdulat”

A szerző itt arra gondolt:

hiszen elég egy rossz szó

Mivel nem jutott eszébe, leírt valami mást és idézőjelbe tette. Itt inkább arról volt szó, hogy egy másik szó vagy kifejezés kellett a rossz, oda nem illő helyett.

Ez az eset (tehát hogy nem keresitek meg a legjobb szót, és ezért teszitek idézőjelbe azt, ami eszetekbe jut, de mégsem jó) általában igaz is azokra a szavakra, amelyeket idézőjelben írtok a kéziratokban. Keress tehát rá a szövegedben az idézőjelre, és nézd meg, hogy nem tudnád-e szebben, szabatosan megfogalmazni, amire gondoltál?

Ugye hogy tudod?

Az esetek egy részében egyébként egyszerűen kitörölheted az idézőjelet. Például itt:

A szerkezet az infravörös tartományban „látott”.

Nézd csak, teljesen jó nélküle:

A szerkezet az infravörös tartományban látott.

2) Nem gondolod komolyan

Előfordul, hogy szándékosan használjátok az idézőjelet, amikor azt akarjátok érzékeltetni, hogy aki az adott szót vagy kifejezést használja, nem gondolja komolyan. Ilyenkor vagy a narrátor az, aki így ítélkezik, vagy egy szereplő, aki éppen beszél. Példa:

Lassan már én is egyenjogú teremtménynek tekintem „őket”.

Itt az éppen beszélő karakter lenézett valaki mást (egy másfajta lényt), mégis véletlenül az őket szót használta. Viszolygását e véletlen tovább fokozta, és megismételte a szót, holott jobban kifejezte volna, ha helyette egy lekezelő kifejezés szerepel a mondatban, például:

Lassan már én is egyenjogú teremtménynek tekintem ezeket a kis dögöket.

És hogy ez miért is van így? Azért, mert ha idézőjelet látunk, az jel az agynak arra, hogy el kell majd vonatkoztatni, éppen hogy nem azt a szót kell majd figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezet alapján találgatni kell, mire is gondol a szerző. Emiatt az agy fárad – és a fáradt olvasó hamar lerakja a könyvet, hisz éppen hogy kikapcsolódni akart.

Ne feledd: az informális kommunikációban a fenti példa, az idézőjelezés rendben van, de irodalmi műben e hatás miatt visszaüt.

3) Az ellenkezőjét gondolod

Sokszor fejezitek ki az iróniát is az idézőjellel:

De „csinos” vagy ma! – mondja csúfondárosan a férj a kócos feleségnek.

Holott itt is szabatosabb szöveget kapunk, ha idézőjel nélkül oldjuk meg a problémát. Irónia esetén erre két megoldás is szóba jöhet.

A) Elhagyod az idézőjelet.

Ez esetben az adott szó bevezetéseként érdemes írnod a környezetről, a szereplőkről, hogy amikor majd elhangzik a szó, az olvasó már tudja, hogy ezt ironikusan kell érteni.

Emma elindult lefelé a lépcsőn. Beletúrt kócos hajába – nem volt ideje megfésülködni, örült, hogy egyáltalán felöltözött. Szinte semmit nem aludt az éjjel, Zsóka láza nagyon nehezen ment le. Ahogy Emma a lépcső aljára ért, férje csúfondáros mosolyával találta magát szemközt.
– De csinos vagy ma!

B) Azt írod, amire a szereplő gondol.

Ha nem ironizálnak a szereplőid, akkor könnyebb dolgod van, mert sértegetni különösebb előzmények nélkül is lehet.

Ahogy Emma a lépcső aljára ért, férje csúfondáros mosolyával találta magát szemközt.
– De pocsékul nézel ki!

4) Nem mered leírni

Ezt a jelenséget inkább szakkönyvíróknál figyeltem meg. Arról van szó, hogy ők tapasztaltak, láttak bizonyos dolgokat és ez alapján javaslatokat fogalmaznak meg, de kissé önbizalomhiányosak, így nem merik felvállalni a véleményüket. Ekkor születnek a hasonló mondatok:

Szeretnél „normális” családban élni?

Ez a tény „köztudott”.

Ha tehát ez a helyzet, töröld az idézőjelet, vállald fel a véleményedet! Amiben nem vagy biztos, annak pedig nézz utána, és fogalmazd meg úgy, hogy amit leírsz, az szerinted az utolsó szóig igaz legyen.

Most pedig azt is nézzük meg, mikor kell vagy szabad idézőjelet használni.

Idézőjelet csak akkor használunk, ha idézünk!

Tehát amikor egy híres ember idézetét írjuk le, vagy egy könyvből, újságcikkből, szakmai kutatásból stb. emelünk át egy teljes mondatot vagy részt.

Ha a szöveg adja, akkor idézőjelet tehetünk egy könyv vagy dal címe elé és mögé is. Az érthetőség kedvéért jó ötlet lehet egyéb tulajdonneveknél, például egy étterem nevénél is alkalmazni, például ha annak furcsa neve van, mondjuk „A döglött kutya foltjához” a fogadó neve.

Idézőjelet csak idézethez használjunk

Ha kérdésed van egy pontos kifejezést illetően, hogyan írd, kommentben jöhet!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share