Így vázlatolnak ők 3


A mai blogposzt rendhagyó lesz, a tekintetben, hogy vendégcikk is, meg nem is. Ugyanis a Facebookon posztolta három író az alábbi fényképeket a vázlataikról, én pedig megkerestem őket és megkértem, hadd közöljem, illetve írjanak is mellé egy rövid bemutatást, mit látunk a képen, hogyan írnak, mi az ő vázlatolási-írói módszerük.

Dajka János

Mi a módszered lényege?

Úgy képzelem el a dolgot, mint amikor elmesélem a haveroknak, hogy milyen volt a film, amit láttam.  Minden fejezetet, jelenetet kicsit elnagyolva, csupán néhány mondatban összefoglalva, egy folyamatábrát rajzolok.  (Microsoft Visio)

Nagyjából két hétig tartott, amíg sikerült egy hatoldalas ábrát megalkotni. Ez az elejétől a végéig tartalmazza a történet főbb eseményeit és írás közben lépésről, lépésre végigvezet minden fejezet eseményein. Olyan ez, mint egy előre megtervezett szinopszis.

Hogyan segíti ez a regényírást?

Rendkívül nagy mértékben!  Amikor eltöltöttem azt a nagyjából két hetet a folyamatábra megalkotásával, nagyjából minden írói válságomat megéltem. Ez volt az az időintervallum, amikor törtem a fejem, agyaltam. Hogyan? Merre? Kit? Kivel? Miért, Mikor? Most mi következzen?  Amikor elkészült, ennek alapján hozzáfogtam a regény megírásához és napokon át lángolt ujjaim alatt a klaviatúra. Nem volt görcsölés, nem volt dilemma. Egyszer sem akadtam el munka közben, mert mindig tudtam, hogy éppen mit fogok, és mit akarok leírni, mivel volt egy előre megtervezett szamárvezetőm. Ennek hála, ha csak leültem, mindig őrült módon csattogtattam a billentyűket.

Mielőtt ezzel próbálkoztam, én is sok félbehagyott történettel pakoltam tele a fiókot. Ha elakadtam, ha nem volt ötletem, hamar el is ment a kedvem az egésztől. Ment a dolog a süllyesztőbe a többi közé.  Ennek a módszernek hála, ilyen nincs, mivel lehetetlen az, hogy írás közben elakadjak. Ha esetleg épp nem boldogulok egy fejezettel, ugrok egy következőre az ábra alapján.

Volt más, amit próbáltál, és nem jött össze?

Igen! Egy időben az íróasztalom környékét valósággal körbetapétáztam színes, öntapadós cédulákkal. Amint ezek egyre sokasodtak, úgy kisebbfajta színes káosz alakult ki a falon, és a fejemben is. Vannak, akik erre a módszerre esküsznek. Nem vagyunk egyformák, nekem nem jött be.

Hogyan alakult ki ez a módszered?

Nádasi Krisz: Hogyan írjunk könyvet? 59.-60. oldal.  ( Nem tudok mást mondani, ez az igazság.  )  Rém egyszerű dolog, mégsem jutott volna eszembe.

Hol tartod ezt a vázlatot? Írás közben használod?

Írás közben természetesen mindig előttem van. Minden újabb fejezet elkezdése előtt rápillantok, illetve a fejezetek befejezése után is.

Mivel ok és okozat szorosan összefügg a történetben, a folyamatábra mindig eszembe juttat bizonyos mozzanatokat. Például, hogy ne felejtsem el előkészíteni a harmadik fejezetben azt, ami a hatodik fejezetben a probléma forrása lesz. Mindent előre láthatok. De természetesen ez sincs kőbe vésve.  Most, amikor már a regény végéhez közelítek, történnek kisebb-nagyobb változtatások a dologban. Sok mozzanat és fejezet helyet cserélt. A végén készítek egy újabb ábrát a már meglévő kézirat alapján és összehasonlítom őket, hogy megállapítsam, melyik működik jobban…  És persze írás közben jön az ihlet. A folyamatábra mellett több oldalnyi jegyzetet is készítek.

Tomcsik Nóri

Én hosszú ideig nem írtam vázlatot. Nem is a lustaság, hanem inkább az abban való hit miatt, hogy a történetből úgysem lesz soha semmi, hát minek vesződnék akkor vele? Ez az idő pedig tényleg hosszú volt. Több mint tíz év, amely alatt a kis romantikus regény négy kötetre növekedett. Itt már muszáj volt vázlatot írni, mert idővel már elvesztem a szereplők, az évek és a történelmi események kusza hálójában.

Alapvetően füzetbe írom le, ami szükséges: karakterjellemzések, szinopszis, cselekményvázlat, de még a regény szempontjából fontos történelmi eseményeket is. Ezzel a módszerrel azonban az a baj, hogy egy idő után épp olyan káosz lesz a noteszemben, mint a fejemben, így inkább félrehajítom, és úgy döntök: rendben. Elég, ha észben tartom, hamarosan úgyis leírom. Na de ez nincs mindig így, főleg, amikor egy négykötetnyi történet esetén, eszembe jut valami az utolsó részhez, holott még a második sincs teljesen kész. Legalább címszavakra szükség van, nehogy elvesszen az ötlet. Már láttam mástól a parafatábla és színes cetlik ötletét, és régen vágytam, így felvázolni a saját sztorimat, ami most ott lóg az ágyam fölött.

Nagyon jó módszer arra, hogy átlássam egyben az egész cselekményt. Vagyis itt konkrétan egy kötet cselekményét. A történet főszereplői kaptak egy-egy színt, melyek az ő nézőpontjukból írt fejezeteket jelölik. Így ha erre nézek, tudom kiket akartam előtérbe helyezni abban a kötetben, később eszerint módosíthatok úgy, hogy nem kell firkálnom, meg lapokat kitépnem. Csak azt az egy post it-et szedem le. A papírokon ott vannak a fejezetek 2-3 mondatos kivonatai, valamint minden kis nyíl egy-egy dátumot jelöl, így nem tévedek el a cselekmény idővonalán sem.

Hogy használom/használni fogom-e íráskor? Mindenképp. Ez a vázlat már most is segít, mert tisztábban látom, hová kell kifuttatnom az aktuális kötet cselekményét. Olyan ez, mint egy kiterített térkép, csupán az a baj, hogy túl kicsi a tábla az egész történethez.

Demencze Ilona

Ahogyan egyre mélyebbre ástam magam a regényemben, egyszer csak rádöbbentem, hogy teljesen elvesztem az időben. Nem tudtam már követni hány nap vagy hét telt el, és ez teljesen megkavart. Elkezdtem egy külön dokumentumba vezetni a főbb jeleneteket, az eltelt időt és, hogy hol vannak a megmagyarázásra váró részek. Sajnos ezt sem találtam elég célravezetőnek. Szerettem volna, ha egyetlen felületen láthatok mindent, logikus sorrendben, ahol a karaktereim és helyszíneim is egyben lehetnek.

Ekkor jött az ötlet, hogy vegyek egy nagy parafa táblát és arra tűzdeljek fel mindent.

A tábla bal oldalán helyet kapnak a karakterlapok, melyek közül a pozitív főszereplőimet fekete kartonra jegyeztem fehér tollal, a negatívakat pedig fehér alapon feketével. Minden más szereplőt színes post-iteken jegyzek. A színeknek fontos szerepe van, például a csekély jelentőséggel bíró, de állandóan jelen lévő szereplőket narancssárgára, a rokonokat zöldre jegyeztem fel. Azt, hogy melyik főszereplőhöz ki áll közelebb a történet szempontjából, azt térbeli elrendezéssel oldottam meg.

A tábla tetejére kerülnek majd az alaprajzok a legfőbb helyszínekről. Ezeket is magam tervezem meg (pl. a főhősöm szobája vagy a tábor térképe). Ezzel is kizárom például, hogy egyszer azt írjam, a főhősöm ágya az ablak alatt van, máskor pedig, hogy az ajtó mögött. A felület jobb oldalán pedig a Krisztől merített pókháló ábrát dolgoztam kicsit át. Középre tűztem fel a regényem címét, ebből indul ki minden egyes cérnaszál, melyet oda-vissza húzgáltam a kör alakban feltűzdelt gombostűk közt. Így kaptam meg a pókhálóm alapját. Minden egyes gombostű felé odatűzöm, hogy az adott szál melyik napra/napokra vonatkozik. Ez nagyban segíti az áttekinthetőséget. A kifeszített cérnaszálakra pedig gemkapcsokkal erősítem fel a pár mondatos cselekményleírásomat, melyeken pirossal emelem, ki ha tartalmaz olyan részt a regény, amit később meg kell magyaráznom/ ki kell derüljön. Egy eltérő színű cérnával át is tudom kötni az adott problémát egy másik gombostűhöz, hogy lássam, mi melyik periódusban kap magyarázatot. Így kizárom annak a lehetőségét, hogy valamit elfelejtsek.

Ezt a táblát a falamra szegeltem fel. Ha meg akarok valamit keresni, minden egyben van előttem. Kicsit félre tudom tenni a számítógépet és megmeredt testhelyzetemből kilépve át tudom mozgatni a végtagjaimat. Egyszerűen csak odaállok a táblához és szinte azonnal megtalálom amit keresek. A színes lapok, az élő pókháló megmozgatja a vizualitásomat, kicsit kizökkent a monotonitásból, ha valami elkerülte a figyelmem itt azonnal szembeugrik velem.

Nekem nagyon bevált ez a módszer. Ha valaki vizuális, kreatív típus annak csak ajánlani tudom. Előnye, hogy mindent egyben láthatsz, a karakterlapokat ki is tudod egészíteni, azonnal tudod melyik napnál jársz, látod a helyszíneidet. Mindenkép kell valami segítség, hogy ne vessz el a történetírás közben, különben nagy utómunkára számíthatsz a legváratlanabb pillanatban.

******************************************

Ha neked is van ötleted a vázlatoláshoz, várjuk kommentben!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 Gondolat “Így vázlatolnak ők

  • Kocsák Zsuzsanna

    Szia Krisz,

    Nagyon érdekes, hogy milyen különbségek vannak a ‘skiccelésben’. Jó, hogy ezt megírtad 🙂 Nekem a színesek jönnek be.
    Írtad, hogy mindhárman fotót posztoltak a Vázlataikról, de csak kétfélét látok.
    Demencze Ilona vázlatának fotói nagyon érdekelnek.
    Köszönöm,
    Zs