Írj magadnak!


Mit rajzolnál, ha nem kellene szépnek lennie?

Ezt a kérdést egyszer egy rajztanár tette fel, és szerintem a kreatív írásra is vonatkoztatható a kérdése.

Mit írnál, ha nem a közönséget akarnád lenyűgözni?

Ez szerintem egy igenis fontos kérdés. Beszélhetünk klisékről, divatos témákról, a jellemfelépítés módjáról, nyelvtani szabályokról, dramaturgiáról és mindenféle egyéb írástechnikai tippről, de elsősorban mégis magunknak írunk. Az az igazi, amit azért írunk meg, mert kikívánkozik belőlünk, mert megvan bennünk, mert oda akarjuk adni vagy meg akarunk szabadulni tőle, mert jól akarjuk érezni magunkat írás közben.

Azt szeretném, ha te is értenéd, hogy amellett, hogy megvan az írásnak a megtanulható, tettenérhető, nyomonkövethető rendszere, világa, igenis kellesz bele te magad, a véleményeddel, a vágyaiddal, a gondolataiddal, mert akármennyire is tepersz az eredeti felé, minél görcsösebben akarsz jobb lenni és másabb lenni, annál inkább igaz, hogy magadon kívül keresed a kontrollt.

Miről írnál, ha te magad lennél az egyetlen olvasó?

Milyen történetekkel szórakoztatnád magad magad? Milyen emberekről írnál? Milyen környezetben? Mi történne velük? A gondolatiság vagy a cselekmény lenne fontosabb? Lenne-e a könyvben szerelem? És állatok? Írnál-e magadnak krimit vagy rejtélyt? Mindenki szeretné egymást vagy háborúról és bántalmazásról írnál? Milyen hosszú lenne ez a történet?

Mindannyian arra vágyunk, hogy mások olvassák a műveinket és visszacsatolást kapjunk róla: igen, jó vagyok, igen, elég vagyok. De ne feledd azt sem, hogy te magad is olvasó vagy, a saját műveidnek is olvasója vagy. A legfontosabb mindig az, hogy a magad szemében elég legyél, hogy megüsd a mércét, és ne írj olyasmit, ami szerinted szemét, de úgy véled, a piacnak erre van szüksége. Nincs értelme megpróbálkozni valamivel, ami másoknak bejött – főleg, ha idegenkedsz tőle, kényelmetlennek érzed. Tudd magadról, hogy mit érzel kihívásnak (mondjuk 50 szóban megírni egy történetet), és mi az, ami nem te vagy (megírni egy szívműtétet, szexjelenetet vagy fegyvervásárlást). A kihívások ugyanis előrevisznek, fejlesztenek, a lélekidegen feladatok azonban kiszívják az erődet és gyengítik a kreativitásodat.

Neked van olyan történeted, amit magadnak írtál? Ha igen, vagy gondolkodsz ilyenen, mesélj róla!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..