Segítség, megakadtam a regényírással!


Minden íróval előfordul, hogy szabadságra megy a múzsája. Ő csak ül a kézirat felett és nemigen tudja, mi legyen a következő jelenet. Nem hiszek az író leblokkolásában, kiégésében, azaz abban, hogy csak akkor lehet írni, amikor az embert megszállja az ihlet. Abban hiszek, hogy amikor az író elakad a történetben, annak oka van, amit meg kell keresni és meg kell oldani.
Amikor velem ez történik, az alábbi megoldások valamelyike szokott segíteni.
Gyere, kapcsoljunk egyesbe!

1) Jellemábrázolás

Amikor elragad az ihlet, gyakran nem gondolom teljesen át, milyen ember a főszereplőm, a többi szereplőm, és egy idő után ellaposodik a történet. Ilyenkor jut eszembe: aha, persze, hiszen még nem csináltam meg a házit. Nem írtam meg a szereplőim jellemzését. Amint hideg fejjel végiggondolom, milyenek is azok az emberek, akikről a történetemet írom, mindig előbukkan egy csomó apró részlet, amitől gazdagabb lesz a sztori, ami új cselekmények megtörténését vonzza magával. Például rájövök, hogy nem mutattam meg az olvasónak, milyen a főszereplő és az apja kapcsolata, pedig ez később még fontos lesz: írnom kell hát egy jelenetet, amiben ők ketten szerepelnek. Vagy észreveszem, hogy az olvasó nem tudja, hogy az egyik mellékszereplő, Marcsi szülei régen meghaltak, amikor még Marcsi kisgyerek volt. Nosza leültetem Marcsit egy barátjával, aki elmesélteti vele, mi is történt annak idején.
Az általam használt jellemrajz sablonját megkapod, amikor feliratkozol a weboldalra, de benne van az Írói jegyzetekben is!

2) A konfliktus hiánya

Ha nem gondoltam pontosan végig, hova is tart a történet, mi lesz a vége, nem tudom megrajzolni az odavezető utat sem. Ha nincsen igazi konfliktus, igazi dráma, ami a sztori kulcsát adja, akkor nem csoda, ha nincs miről írni. Át kell gondolni az üzenetet, amit ezzel a könyvvel át szeretnék adni. Mi is ez? Tényleg ezt akarom mondani a könyvvel? Elég fontos, elég erős ez a mondanivaló? Amint elkezdek rajta gondolkodni, jobban kikristályosodik az üzenetem, és meglátom, hova is tart a történetem. Érdemes a cselekményről vázlatot készíteni: pókábrát, kézzel írt jegyzetet, Word vagy Excel jegyzetet. Én a pókábrát és az Excel jegyzetet szeretem: ez utóbbiban fejezetenként megjelölhetem, ki a főszereplő (kinek a nézőpontjából írom), miről szólnak az egyes jelenetek, milyen mellékszereplők bukkannak fel. Lehet jegyzetelni a fejezet szószámát, karakterszámát is.

3) Unalmas a történet

Előfordul, hogy bár pontosan tudom, mi lesz a könyv vége, sőt, azt is, hogy általában hol tartok majd mondjuk három fejezet múlva, mégsem tudok előszedni egy épkézláb ötletet a következő jelenethez. Azt érzem, hogy kéne egy kis tuning az egésznek, valami új ötlet, valami eredeti gondolat. De mi?
Végiggondolom, mit csinál most a főszereplőm, a fontosabb mellékszereplők. Munkába indulnak, nyaralnak, iskolában ülnek? Ha ez megvan, azt képzelem el, milyen kisebb-nagyobb katasztrófa üthet ki? Vihar, buszkarambol, rablás? Mi az, amire maga a szereplő, akiről írok, semmiképpen nem számít?
Új helyszínt hozok be. Milyen esemény, milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy a szereplőim (egy része) a francia Riviérára kerüljön? Vagy New Yorkba, vagy a sivatagba, vagy a faluszéli kocsmába? Választok egy eszement, de nem elképzelhetetlen helyszínt, és eljuttatom oda az embereimet. (Ja és persze nem nyaralni fognak, az túl egyszerű megoldás!)
Új szereplőt hozok be. Végiggondolom, hogy a meglévő mellékszereplők közül ki az, aki egy ideje nem szerepelt a könyvben? Miért? Őt például behozhatom, és megmagyarázhatom, miért volt eddig távol. Behozhatok egy teljesen új karaktert is, aki váratlanul (de nem véletlenül) bukkan fel: lehetőleg egy régi ismerős vagy egy csinos ismeretlen. Dönthetek úgy, hogy látványosan kivonok egy szereplőt: például a hős összeveszik a legjobb barátjával, meghal a gyerekkori dajkája és így tovább.
Olvasok: elemző cikkeket, híreket, érdekességeket. Például olvasok egy új színház megnyitásáról, és az jut eszembe, ó igen, a mostani főszereplőmnek ez aztán tetszene! Nosza, jöjjön el a megnyitóra! Nem kell feltétlenül keresni a témát: csak olvasgatni és hagyni, hogy az ötlet megtaláljon. Bízz az agyadban, a kreatív önmagadban. Meg fogja találni a legjobb gondolatot.
Pihenek: és hagyom, hogy az agyam dolgozzon helyettem. Bármi kellemes fizikai időtöltés kikapcsolja a racionális bal agyféltekémet és a jobb, kreatív agyam felszabadultan hozza az új ötleteket. Biciklizés, sportolás, kirándulás, egy finom fürdő vagy zuhanyzás, egy séta az esőben, egy jó koncert, beszélgetés egy rég nem látott baráttal. Az agyam elalvás előtt és ébredés után közvetlenül általában arra a sztorira áll rá, amit éppen írok – azért, mert eleinte kényszerítettem magam, hogy az adott történetről gondolkodjam, de ez mára beidegződött. Amint leülök a számítógép elé, kész ötleteket kell csak megírnom.
Plot generátort használok. Sokaktól hallom, hogy nincs értelme az internetes cselekménybonyolító ötleteknek, de az a gyanúm, hogy ezek az írók nem tudják kreatívan használni ezeket az eszközöket. A plot generátor ugyanis azt csinálja, hogy ad egy ötletet: valaki rálő a főszereplőre, belép a konyhába egy szörny, meghal a lovász és hasonlók. Ha mérgesen legyintesz, hogy márpedig az én történetemben nincs lövöldözés, szörny és lovász, majd elkönyveled az egészet egy haszontalan számítógépes alkalmazásnak, tévedsz. Az ötleteket használd kreatívan! Például értelmezzük szabadon a „rálő” ötletet, és gondolkozzunk azon, mi küldené padlóra a főszereplődet? Mondjuk ha kiderülne, hogy örökbefogadott gyerek? Vagy milyen szörnyeteg léphet be a konyhába? Talán a húsz éve nem látott házsártos nagynéni látogatja meg a családot? Vagy a lovászos példán elgondolkodva kilyukadhatunk oda, hogy megmagyarázhatatlan módon eltűnik a szomszéd néni, aki mindig támogatta a családot azzal, hogy az ovis kis Rékát ott lehetett nála hagyni, amíg a szülők a bevásárlást intézték.
Tehát légy kreatív a plot generátorok alkalmazásában. Én rendre több ötletet is kérek, aztán mégiscsak a legelsőt csűröm-csavarom addig, amíg ez nem lesz a következő cselekmény alapja. A kedvenc ötletgenerátoromat itt találod (angolul van, de barátunk a Google translate, ami lefordítja, nem igaz?).

4) Az író magánéleti problémái vagy írással kapcsolatos félelmei

Elképzelhető, hogy az írót inkább a küszöbön álló költözés, egy közeli családtag elvesztése, súlyos munkahelyi probléma foglalkoztatja, esetleg úgy, hogy ezt észre sem veszi. Ha egy ilyen körülmény gátol az írásban, próbáld először ezt megoldani, és ne a cikkben említett előző három okkal foglalkozz. Ha viszont úgy találod, hogy az írás kifejezetten segít, jobban érzed magad tőle, semmiképpen ne erőltess magadra bűntudatot. Az írás is van olyan jó terápia, mint a festés vagy a delfinsimogatás!
Ha rendre az jut eszedbe írás közben, mi lesz, ha nem találsz a könyvednek kiadót, mi lesz, ha a kiadó visszautasítja, mi lesz, ha az olvasóknak nem tetszik – azt javaslom, vidd végig ezeket a gondolatokat ahelyett, hogy rettegnél tőlük. Például döntsd el, hogy ha nem találsz egy éven belül kiadót, keresel egy profi szerkesztőt, és anyagi körülményeidtől függően megkéred őt az első néhány fejezet megszerkesztésére, utána javítod a kéziratot, és újra próbálkozol. Vagy kiadod te magad, e-könyvként vagy nyomtatott könyvként. Vagy dönthetsz úgy, hogy ha senkinek nem kellett, akkor ez a könyv valószínűleg nem elég jó, marad a fiókban, a magad örömére készült és inkább írsz egy újat, majd az jobb lesz. A lényeg, hogy ne engedd a félelmeidet szürke felhőként ráborulni az írás szeretetére!
Ha neked is van ötleted, tapasztalatod az írói leblokkolással kapcsolatban, oszd meg velünk!
*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.