Hallottad már ezt a kifejezést, hogy írói ígéret? Arra mondjuk ezt, ahogy, amivel egy regény elkezdődik. Az írói ígéret roppant sokrétű. Nagyon sok mindenről szól.
A lényeg az, hogy mit érez az olvasó, amikor elkezdi a könyvet? Mire gondol, mit hisz, miről fog szólni ez a könyv, milyen lesz, ki lesz a főhős és vele mi történik majd? Nézzük meg az írói ígéret fontosabb elemeit!
1) A főszereplő
Ha a regény első bekezdéseiben feltűnik egy szereplő, akkor az olvasó azt hiszi, ő lesz a főszereplő – ezért aztán jó pontot szerzel nála, ha valóban feltünteted a főszereplőt.
Az, hogy ki a főszereplő, azért fontos az olvasónak, mert szeret olyan könyveket olvasni, amelyek olyan emberekről szól, akik hasonlítanak őhozzá, vagy akik bőrébe szívesen belebújna. Óhatatlanul is ezt a személyt keresi a könyv elején, és ha a te könyved egy mellékszereplővel indított, aki talán sosem tér vissza a továbbiakban, akkor az olvasó valamennyire csalódni fog, elveszít egy okot, ami miatt elkezdte a könyvet.
2) A szereplők életkora
Az olvasó szívesen olvas vele nagyjából egykorú hősökről. A középkorúakat ritkán foglalkoztatja a tinédzsereké élete, a nyugdíjasok nem keresnek könyveket a harmincasok problémáiról, és viszont – ezért fontos, hogy amikor belekezdenek a könyvbe, rögtön lássák, hogy ebben milyen korú szereplők vannak. Ha a történet végül nem olyan korú emberekről szól, mint ahogy ez az elején látszott, nem teljesítjük az írói ígéretet, az olvasó csalódik. (Ezért találják meg nehezen a közönségüket azok a könyvek, amelyek egy viszonylag fiatal főhőssel indítanak, majd éveken át követik az útját, fejlődését, életét.)
3) A konfliktus
Ha a könyv első oldalaiból látszik, mi lesz az a nehézség, amivel a főszereplő szembe kerül, az olvasó rögtön el tudja dönteni, ezt érdekesnek találja-e vagy sem. De ha oly módon indul a regény, hogy nem látszik, mi miatt kell majd izgulni, ki vagy mi fenyegeti a főhőst, az olvasó is nehezebben dönti el, neki szól-e ez a történet, érdekli-e, akarja-e olvasni.
Érdemes tehát minél előbb utalnod rá, miről fog szólni a könyv, mi lesz az a bonyodalom, amibe a hősöd belekeveredik, mit kell majd megoldania, és nagyon fontos, hogy a regény közepén ne válts konfliktust. Sok kezdő író véti ugyanis azt a hibát, hogy belekezd egy regénybe viszonylag korán – mondjuk kamaszként vagy kora huszonévesen – és aztán előveszi tíz év múlva, hogy befejezze, de ekkor már teljesen más élethelyzetben van, és a főhősét is a saját élethelyzetébe helyezi át. Ezzel megváltozik az írói ígéret – illetve az írói ígéret ugyanaz marad, de az író nem teljesíti!
Ez a regény kiindulóhelyzetben arról szólt volna, hogy mondjuk a tizenéves az első szerelmet keresi, de az író megváltoztatja a premisszát, és már egy huszonéves életkeresésével folytatja: első munkahely, igazi szerelem, házasság, gyerekvállalás. Nyilvánvaló, hogy a könyv kezdete a kamaszok érdeklődését fogja felkelteni, de őket nem fogja már megfogni a huszonévesek életére jellemző további tartalom, akkor sem, ha a főszereplő ugyanúgy tizenhét éves, amikor mondjuk teherbe esik vagy szerelmi háromszögbe kerül. Fontos tehát, hogy a regény ugyanazzal a problémakörrel foglalkozzon az első oldalakon is, mint a későbbiekben.
4) A helyszín, a világ
Az olvasó azt is elvárja, hogy a regény nagyjából azon a helyen, abban az időben, abban a világban játszódjon, amit az első oldalakon megismer. Ezért fontos, hogy ha a te történetedben több szál is van, melyek nagyon különböző helyszínekhez kapcsolódnak, vagy a hőseid időben-térben-kultúrában messzire utaznak, akkor ez legyen nyilvánvaló az olvasó számára:
- vagy a történet elején máris utalj rá, hogy itt erről lesz szó,
- vagy a könyv külsején legyen ez egyértelműen feltüntetve, amiben segít neked a borító grafikája, a cím, az alcím, a fülszöveg.
Ha például a mi világunkból egy elképzelt világba csöppennek a hősök (lásd mondjuk a Narnia-történeteket), vagy egy elképzelt jövőben esik szó ennek a világnak a múltjáról (pl. Időláda), akkor ezek a világbeli, helyszíni ugrások kellemetlenül meglepőek lehetnek az olvasónak, mert nem utalt rá semmi az írói ígéretben. Ne ijeszd hát meg, inkább készítsd fel a könyved különlegességére!
5) A hangulat
A következő fontos eleme az írói ígéretnek az érzelmek, érzések összessége, amelyet a szöveg előidéz. Ezért részben a stílus felelős: inkább lassan hömpölygő, részletes leírással kezdtél, vagy pattogó párbeszéddel? Ritka, netán archaikus szavakat használsz vagy mai szlenget? Káromkodnak-e a szereplők?
A hangulat másik összetevője a tartalom maga: pozitív eseményekkel kezdesz, jókedvűek a hőseid, vagy egy tragédiába, kellemetlen helyzetbe huppanunk bele, ahol a szereplők szomorúak?
Az olvasók a hangulatot illetően is elvárják tőled, hogy konzekvens maradj: egy könnyed regényről ne derüljön ki, hogy önmarcangolásba és öngyilkosságba fulladó lélektani fejtegetésbe torkollik, de a sötéten induló, kellemetlen témát boncolgató regény se menjen át viccelődésbe, komédiába.
6) A téma és a műfaj
A történeted elején arra is ígéretet teszel, hogy a felhozott témáról lesz szó: ha gyilkossággal indítasz, ahol a nyomozó a tettest keresi, ott bejöhet persze egy kemény sorozatgyilkosság, horrorisztikus elemekkel, vagy kiderülhet, hogy mágia van a háttérben, és a romantikus szállal sincs gondunk. Baj azonban, ha a műfaj alapígéretét nem teljesíted: azaz a nyomozó nem nyomoz, a történet végére nem derül ki, ki a gyilkos.
Legyél tehát tisztában azzal, milyen műfajúnak tűnik a regény az első oldalak történései és hangulata alapján, és ha úgy érzed, a további fordulatok vagy a végkifejlet nem ugyanehhez a műfajhoz, témához köthetők, gondolkodj el rajta erősen, jól van-e ez így!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
