Ha azt kérdezem, mit tudsz az írás, a könyvek történelméről, mi jut eszedbe?
- Az egyiptomi papirusz?
- Mátyás kódexei?
- Gutenberg és a könyvnyomtatás?
A mai cikkben szeretnélek elragadni a könyvek kialakulásának legelejére, hogy lásd, hogyan és miért lett a tekercsekből a mai könyv .
Az írásbeliség kialakulásakor a leírt szó célja leginkább az volt, hogy segítse az emlékezést.
Azért jegyeztek le dolgokat, hogy emlékezzenek rájuk, és gyakran maga a másolás volt az emlékezés eszköze. Gondolj csak bele, te is jobban megtanulsz egy új tananyagot, ha kijegyzeteled.
Annak idején a papirusztekercsekre egybefolyó szöveget írtak, és ennek nemcsak az olvasása, hanem a megírása is rettentő fárasztó volt. Erről van szó ugyanis:
SZÓKRATÉSZIDEJÉBENANÍLUSDELTÁBÓLIM
PORTÁLTÁKAPRÉSELTPAPIRUSZNÁDLAPOK
ATAMIKETÖSSZERAGASZTOTTAKHÚSZMÉT
ERHOSSZÚTEKERCSEKKÉ
Tudtad, hogy az írásjeleket csak i.e. 200-ban találták fel?
Arisztophanész volt ez a lángelme, a bizánci alexandriai könyvtár igazgatója. Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy találmánya vetekszik a kerékkel, nehéz eldönteni, melyik hasznosabb!
A tekercsekre írt szöveg gyakorlatilag használhatatlan volt. Próbáld ki! A fenti szövegben keresd meg, milyen papiruszt importáltak a görögök. Megvan? Á, nem lehet kiszúrni, hogy „préselt”. Kénytelenek vagyunk a legelső szótól elolvasni az egész szöveget, mert a szemünk, szóköz híján, nem talál kapaszkodót, nem látjuk a szavakat.
Arisztophanész egyébként mindössze annyit talált ki, hogy pontot tett a szövegben oda, ahol szünet következne a felolvasásban. De ezt az ötletet is hamar elvetették az ókori világban, mintegy 400 évvel később visszatértek az egybefüggő íráshoz, és ez így is maradt csaknem 1000 évig. Mai szemmel nézve hihetetlen, hogy eleink jobban szerettek szóköz nélkül olvasni, de hát követtek el más rémtetteket is.
És mikor váltotta fel a tekercset az összefűzött lapok sora?
Viszonylag későn, i.sz. 400-ban jöttek rá, hogy könnyebb úgy kezelni az írást, ha nem kell egy egész tekercset áttekerni, hanem lapok közt lapozhatunk. Gondolj bele: majdnem egy évezreden át ragasztották össze a lapokat tekercsekké, hogy rájöjjenek, jobb, ha nem ragasztják őket össze. Kemény, mi?
Nézzük a többi apróságot, amitől olvashatóbb egy könyv.
Szerinted mikor alakult ki az oldalszámozás, a tartalomjegyzék, a tárgymutató, a fejezetekre bontás?
Nem hamar. Sőt. A XIII. században jöttek rá a Biblia másolói, hogy ha már úgyis lapokon van az írás, akkor ezeket a lapokat megszámozhatnák, és ha már tudjuk az oldalszámot, akkor hivatkozhatunk is rá. Belegondolni is félelmetes, milyen érzés lehetett feltalálni az oldalszámot. (Bárcsak én találnék fel valami hasonlóan új dolgot!) És gondolj bele abba is, hogy mióta lapozható könyv létezik, az eltelt idő felében nem létezett még az oldalszámozás. Kegyetlen tények ezek!
Azt is tegyük hozzá, hogy onnantól fogva, hogy a könyvek indexálhatóvá váltak, már bárki, aki tudott olvasni, utánanézhetett egy információnak, és a fejben lévő tudás ekkor kezdett veszíteni az értékéből.
Ennek fényében szerinted inkább előnyös, vagy inkább hátrány, hogy feltalálták az oldalszámozást?
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
