Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Miért szeretjük a képregényeket? – interjú Gyöngy Balázzsal, a Kockás képregények felelős kiadójával

Olvashattad már a blogon, hogy miért javaslom, olvass Kockást: rengeteget tanulhatsz belőle. Zanzásított történeteket kapsz, melyekben sokkal jobban látod a dramaturgiát, a főszereplő és mellékszereplők jellemét, az információadagolást, a párbeszédek működését.
A képregénysorozat felelős kiadóját, Gyöngy Balázst is megkérdeztem, őt milyen szenvedély hajtja, azaz: MIÉRT SZERETÜNK KÉPREGÉNYT OLVASNI?

A KOCKÁS bizonyára a te gyermekkorodnak is ikonikus élménye, mint sokunknak. Ezen sok embernek azonban egyike sem indította újra a sorozatot. Neked honnan jött az ötlet?

Balázs: Nyomdász vagyok. Kiadványszerkesztéssel és nyomtatással foglalkozunk 24 éve. Többek között rejtvényújságokkal és egyéb kereskedelmi kiadványokkal, miénk volt 12 évig a Ludas Matyi is, amiből a magazint adtuk ki, erősen a rejtvénytartalmat preferálva. Apám, akinek szintén ilyen profilú a cége, megjelentette 2017 áprilisában a Hahotát, ami szintén gyermekkorunk ikonikus élménye. A meglepően jó fogadtatás miatt felbátorodva gondolkozni kezdtem, hogy milyen hasonló kiadvány volt még abban az időben és a Kretén mellett (ami szintén a miénk) a Kockás képregényújság ugrott be. 

Mennyi ideig tartott a megvalósítás, hogyan zajlott?

Balázs: Gyors utánanézés, kiadói és alapítói jogok, Kockás fejléc, és már utaztunk is Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításra, az első kapcsolatfelvételre a francia jogtulajdonosokkal, hogy 2017 decemberére újradíthassuk az 51-es számmal a Kockás Képregényújságot. Ebbéli tapasztalatom híján, Szalay Kristóf képregényrajongó, képregényfordító szerkesztette a kezdetektől számokat. Ő angol, német nyelvről fordít (többek között a Mozaikot fordította mintegy 10 évig), forgatókönyvíró, filmrendező, némettanár és még sok minden egyéb. Feltérképezte a hozzáférhető történeteket, javasolt, érvelt és megbeszéltük a bekerülő anyagokat. Az első számok szerkesztése a nagy útkeresés jegyében zajlott, mivel nem tudtuk a célcsoportunkat: sok “nagyra nőtt gyerek” és sok gyerek, nagyjából sikerült ennyit kideríteni.

A szerkesztőség akkor rajtam kívül Szekeres Márti ügyvezető igazgatóból, Fehér Zoltán (alias Zorró de Bianco) tördelő szerkesztőből, Kiss Péter korrektorból Szalay Kristófból állt. Időközben csatlakozott hozzánk Nagy Krisztián fordító is, aki fokról fokra átvette Kristóftól a külföldiekkel való kapcsolattartás teendőit, illetve a fordítások egy részét, majd teljes egészét.

Milyen volt a Kockás kezdeti fogadtatása? Mennyire hamar terjedt el? 

Balázs: Mivel kikerült a Port.hu-ra és onnan az Index és a HVG is átvette a hírt, gyakorlatilag berobbantunk a piacra. Szinte semmit nem kellett reklámra költeni, mert ezután nagy szeretettel adták az olvasók szájról szájra a hírt. A Facebookon volt még ezen kívül egy-egy célzott hírkeringtetés.

Adtok ki különszámokat, fekete-fehér kiadást is, egyéb képregényeket. Ezek szerint van rá piac, hiába vészmadárkodnak egyes kiadók. Szerinted milyen egy sikeres képregény, mit szeretnek a magyar olvasók?

Balázs: A Fekete-Fehér Kockás felnőtteknek szóló 20-30 éve megjelent, fekete-fehér történeteket mutat be, havi rendszerességgel. Polgár Levente szerkeszti, részben fordítja (Nagy Krisztián a többi részt), és tördeli. Igazán sokféle történetet válogatott össze a 116 oldalas kiadványba, melyek egy része egymás után következő összefüggő fejezetekből áll, de vannak önállóan megálló 20-30 oldalas történetek is.

Van saját gyártású képregényünk is, a Seuso Mozaik, mely a kincs feltételezett útját követi a létrejöttétől a római korból, a hetvenes-nyolcvanas évekig a kincs felleléséig, több állomáson keresztül: Római kor (Szendrei Tibor), XIX. század közepe (Sváb József), a II.világháború vége körüli időszak (Sarlós Endre), majd a hetvenes-nyolcvanas évek (Tebeli Szabolcs). A kötet érdekessége, hogy fejezetenként más más alkotó rajzolta meg (Kiss Ferenc író forgatókönyve alapján). A bemutatott korszakok távol vannak egymástól, így nincs olyan szereplő, akit ugyanolyanra kellett volna megrajzolnia az alkotóknak. Különböző a stílus, de mégis egységet alkot a mű, igazi képregénytörténeti kuriózum.

Az első, azaz 51. számban volt például magyar képregény. Számíthatunk-e rá, hogy magyar írók és rajzolók műveit is láthatjuk a Kockásban?

Balázs: Nem hiszem, hogy lesz. Akinek tennénk a műveiből a kiadványba, az elszerződött külföldre, aki pedig szeretné, hogy betegyük, annak művei pedig nagyon kilógnának. A régi alkotók történetei  jöhetnének még szóba, Zórád, Korcsmáros, Sebők stb., de azokat már nagyon sok helyen, sokszor lehozták.

A vírushelyzet rátok mennyire volt hatással?

Balázs: Éppen a webshopunk indításán ügyködtünk, úgyhogy az átrendeződésen kívül nem sok változás történt, talán néhány százalékos csökkenést észleltünk.

Miért szeretünk képregényt olvasni?

Balázs: Bár ugyanúgy el lehet vonulni egy olvasólámpa alá egy kockás nagy füles fotelbe olvasni, vagy zseblámpával a takaró alá, mint egy könyvvel, de talán nem ezért szeretünk képregényt olvasni, hanem a képek nézegetése, a színek kavalkádja miatt. Míg a könyveknél mindenki fantáziájára van bízva, hogy hogyan képzeli el a szereplők külsejét, a helyszíneket, egyebet, addig a képregénynél a rajzoló megoldja ezt a “problémát”, méghozzá művészi módon. Tehát panelről-panelra művészeti alkotásokat nézhetünk, mint egy tárlaton, a szöveg pedig nem feltétlen a képet magyarázza (az a rossz), hanem csak továbbsegíti, összeköti a történet folyását, a látványt.

A Kockás képregényeket megtalálod az újságosoknál, de elő is fizetheted itt!

Képek forrása: https://vitanum.hu/

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .