Könyv a könyvben, azaz a keretes történetek

Gondoltál már rá, hogy keretes történetet írj?

Mi is a keretes történet?

Arról van szó, amikor az a sztori, amit elmesélsz, valamiképpen beleilleszkedik a történet egy tágabb univerzumába, van egy nagyobb kép, egy háttértörténet, ami még érdekesebbé és hatásosabbá teszi a sztoridat, plusz csattanót, ízt ad neki.
Egy keretes történet tipikusan úgy néz ki, hogy van valaki, aki elmeséli a sztorit – és ennek a valakinek megvan a saját sztorija, ami kapcsolódik ahhoz, amit elmesél. Ez a kapcsolat kiderülhet már a kötet elején, vagy kiderülhet akár a kötet végén is.

Az ezeregy éjszaka meséi

A történelem első keretes története Seherezádé mesegyűjteménye. A mesék önmagukban is érdekesek (és történelmileg egyediek, hiszen ez nagyjából az első, szórakoztatási céllal készült mesegyűjtemény az irodalomban), még izgalmasabbá teszi őket azonban az, hogy tudjuk, ki meséli őket, kinek és miért.

Seherezádé keretes történetet mesél, a kép forrása: gregorydavies.com

Seherezádé ugyanis feleségül akar menni a királyhoz, amit a lány apja ellenez – ő a felelős ugyanis az új feleségekért. Merthogy a király minden nap új feleséget vesz magához, majd a nászéjszaka után megöleti. Nem ok nélkül. Tudniillik a király az előző (igazi) feleségét rajtakapta egy núbiai szolgával, és képtelen volt ezt a csalárdságot feldolgozni, mindkettejüket megölette, ugyanakkor az is kiderült, hogy a király öccsével is hasonló eset történt. Őt is éppen akkor csalta meg a felesége. A két testvér arra jutott, hogy a nők csalfák, és a király megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg nőben, és nem szeret meg senkit.

Ekkor jött Seherezádé a képbe, aki meg akarta törni a király hozzáállását. Azt találta ki, hogy a nászéjszaka után mesél a királynak egy történetet, de csak félig – és ha a király meg akarja hallgatni a másik felét, akkor kénytelen lesz őt életben hagyni, hogy a következő este meghallgassa a másik felét is. (És ekkor Seherezádé elkezd egy következő történetet is, amit megint csak nem fejez be.)
A király az ezredik mese után valóban feleségül vette Seherezádét.
Ez a mesék kerettörténete.

De nézzünk egy másik példát, ahol a keret csak a könyv legvégén derül ki!

A világ legjobb könyve

“A világ legjobb könyve” is keretes regény, írta:
Peter Stjernström

Ez a regény arról szól, hogy két rivális író szeretné megírni a világ legjobb könyvét – együtt kezdenek el beszélgetni róla, majd miután hazamennek, mindketten rájönnek, hogy egyedül akarják ezt a tettet megcselekedni. Egyikük neki is ugrik a munkának, de a másik inkább a kész sztori ellopását tervezi. A regényben a főszereplő által írt kéziratból is szerepelnek részek, tehát eleve könyv a könyvben regényt olvasunk, de ez még nem minden.
(Vigyázat, lelövöm a poént!)
A regény végén ugyanis kiderül, hogy minden, amit eddig olvastunk, kézirat volt csupán, és az utolsó lapokon tudjuk meg, ki is írta ezt és miért.

Létezik a kerettörténetnek még többféle, árnyaltabb verziója is. Nézzük!

Üvöltő szelek

A Bronte-klasszikus egy olyan regény, ahol az elbeszélői síkban a szolgálólány meséli a jelenlegi bérlőnek, milyen volt a bérbeadók gyerekkora, fiatalkora, és hogyan is alakult mindez úgy, ahogy, mi vezetett a jelenlegi helyzethez. Közben a történet az elbeszélői síkban is halad, mert a bérlővel is történik egy-két dolog, meg a jelenleg már idősebb bérbeadóval és családjával is.

Ez a kerettípus azért érdekes, mert itt a keret masszívabb, mint az első két esetben, átfonja a regényt.
A keretet azonban lehet még előrébb tolni, például így:

Magpie Murders

A belső történet egy Agatha Christie-szerű békebeli nyomozásról szól Anthony Horowitz Magpie Murders c. keretes könyvében

Anthony Horowitz ezen könyve nem jelent meg sajnos magyarul, pedig zseniális. Ezzel a kötettel tulajdonképpen két könyvet kapunk. A kerettörténet ugyanis az, hogy egy szerkesztő megkapja az egyik szerzője legújabb kéziratát és elolvassa (vele együtt olvasunk, a könyv első fele maga a kézirat), de amikor a végére ér, rájön, hogy hiányzik az utolsó fejezet, viszont eddigre kiderül, hogy a szerző meghalt. A könyv második fele tehát a szerkesztő nyomozásáról szól, ahogy az utolsó fejezetet keresi. Így a kerettörténet szinte pontosan ugyanannyi oldalból áll, mint a belső sztori, és ez a valóságos történet, ez a lényeg, nem pedig a kézirat. (Általában a belső történet hosszabb és lényegesebb, tehát például a mesék, melyeket Seherezádé mond.)

Hogyan írj te keretes történetet?

Ha keretes történetet szeretnél írni, használd ki a keretet! A keret lényegében azt jelenti, hogy lesz egy plusz narrátorod, akinek lesz egy adott viszonya a mesélt sztorihoz és annak szereplőihöz. Milyen pontosan ez a viszony? Kedveli a narrátor a főhőst? Utálja? Irigyli? Bosszút akar állni rajta azzal, hogy mindezt elmeséli, vagy csupán kihasználja a lehetőséget? Tán ő volt sáros egy ügyben, és mindent azért mesél, hogy az olvasóval elhitesse, valaki más a hunyó?
A keret tehát egy plusz írástechnikai eszköz, melyhez nyúlhatsz – de csak akkor, ha ez hozzátesz a történetedhez. Ha ennek nincs valódi szerepe, ha ez pusztán sallang, akkor jobban jársz, ha nem használod!

További keretes történetek

Érdemes tanulmányozni másokat, ők hogyan írtak ilyen könyvet. Keretes még a fentieken kívül például a Dekameron, a Canterbury mesék, de a Mahábhárata is, aztán a Frankenstein és a Felhőatlasz.

Ne feledd, a kereten belül lehet egyetlen történeted, vagy lehet egy történetcsokrod, mint Seherezádénak. A kérdés csupán az: milyen logika kapcsolja őket össze?

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share