Az írás olyan, mint az X faktor!

Megint dübörög az RTL zenei tehetségkutatója, az X faktor. És én megint arra gondolok, amire gyakran szoktam:

Az X faktor ugyanolyan, mint az írás.

Nézem az előválogatót a tévében: vannak olyan fellépők, akiknek egyáltalán nincs se hallása, se hangja, mégis túlzott önbizalommal énekelnek, sok esetben a család, a barátok még támogatják is őket. Másoknak szintén nincs tehetsége az énekhez, de csak poénból mennek el a meghallgatásra, vagy esetleg reménykednek, hogy az, amit tudnak, nemcsak hogy elég, hanem a zsűri elámul tőlük, és kijelentik, hogy ő valami istenadta csoda. Aztán ott vannak a tehetségesek: ha meg-megbicsaklik is a hangjuk, érezzük az erőt, az eleganciát, a rejtett tudást, és hallgatni akarjuk még tovább és tovább. Ők általában szerények és bizonytalanok – bár ritkán előfordul, hogy tudják is magukról, hogy van érzékük ehhez az egészhez.

Az írás is épp ilyen.

Te, aki ezt a cikket olvasod, e négy csoport valamelyikébe tartozol: vagy jól írsz, vagy nem – és vagy azt hiszed, jól írsz, vagy bizonytalan vagy benne.

Az írás és az éneklés között azonban van egy nagy különbség.

A fogalmazást meg lehet olyan szinten tanulni, hogy emberek elé állhass vele.

Lehet, hogy országos sztár nem leszel, mert ehhez azért sok minden más is kell, de a kifejezetten rossz szintről is el lehet jutni egy jó fogalmazási készséghez, ha eleget foglalkozol az írással, és van, aki segít.

Az énekléssel ez szerintem nincs így. Nekem eszembe sem jutna jelentkezni az X faktorba, mert hiába tudok elénekelni pár dalt elfogadhatóan, sem a magas, sem a mély hangokat nem tudom kiénekelni. És talán ez javítható meg fejleszthető, de hallgatok én rádiót, értem a normát és nem szállok versenybe.

Az írás viszont…

Az elmúlt néhány évben volt szerencsém mentorálni néhány kezdő írót.

Olyanokat vállaltam el, akikben láttam a fantáziát és az akaratot. Elolvastam néhány írásukat (regényt vagy novellát), véleményeket írtam, szerkesztettem az anyagokat – és ami ennél is fontosabb: beszélgettünk. Megbeszéltük például a cselekményt. Mi a konfliktus? Miért utálja Jack Maryt? Értem, de hogyan fog ez kiderülni? Nem gondolod, hogy János túl fiatal ehhez a szerephez? Igen, és mi következik majd mindebből? Ez nem elég jó lezárás, látod, hogy nem érnek össze a szálak? Aztán megbeszéltük a stílust. Milyen mellékneveket használsz? Jól áll-e ennek a szövegnek ez a költői kép? Mennyire legyenek hosszúak a mondatok? Amikor az írás szintet ugrott, megbeszéltük a nyelvtant is. Hogyan vonzzák egymást a szavak? Milyen legyen a szórend?

A legtöbb mentoráltam olyan, mint te: bízik benne, hogy van tehetsége, de azt gondolja, a segítségemmel hamarabb fejlődne. Képzeld, több diszlexiás íróval is dolgoztam már, egy halláskárosult lánnyal is elkezdtük a munkát. Kér segítséget olyan kezdő szerző, akinek az első regénye lett éppen kész és ennek a javítását szeretné velem együtt elvégezni, más az ötlet kidolgozásától kezdve kéri a segítségemet, de olyan író is akad, akinek jelent már meg könyve, de nem érzi, hogy eleget tudna.

Ha téged is érdekel a mentorálás, írj nekem nyugodtan bármikor, megbeszéljük, hogyan kezdjük, milyen időkeretben tudunk együtt dolgozni.

Szigorú vagyok, és megmondom a véleményemet. De nagyon remélem, hogy a KNW színpadáról senki nem távozik könnyek közt – hitetlenül állok azelőtt, hogy az X faktorban a zsűri kegyetlenül odaszól a fellépőknek. Egy láncfűrésznek jobb a hangja, mint neked. Értem én az őszinteséget, de ez szerintem nem őszinteség, nem is szarkazmus. Senki nem érdemli meg, hogy keményen megalázzák, hogy nemcsak a tehetségéről, képességeiről mondjanak véleményt, hanem az egész lényéről. Ha te a segítségemet kéred az írásoddal kapcsolatban, nem fogom azt mondani, menjél inkább táncolni. Rámutatok, mely területeken fejlődj, és már a lektori véleményben kézzelfogható és azonnal hasznosítható tippeket adok – ezek segítségével azonnal javíthatod az írásodat, ha pedig szeretnéd, hosszabb távon is együtt dolgozhatunk, megbeszélhetjük, amit írsz. Hidd el, a kéziratod és a fejlődésed számomra is épp olyan érdekes, mint számodra. Éppen ezért foglalkozom kéziratok véleményezésével és szerkesztésével, mert ez egy csoda.

Igenis tudsz írni, igenis fejlődsz – ha akarod és rászánod az időt.

Az fontos, hogy lásd, hogy ez pontosan olyan, mint az X faktor: ne lépj ki a közönség elé úgy, hogy túlzott magabiztossággal, a család véleményére támaszkodva géniusznak hiszed magad. És az idei adások plusz tanulsága: ha a magyartanárod mondja, hogy van tehetséged hozzá, talán még az sem elég. Keresd a szakmabeliek véleményét, és ami talán még ennél is fontosabb: hallgass a közönségre! Mert lehet, hogy azt gondolod, fantasztikusan írsz, benned van az X – de a közönség szerint még fejlődnöd kell.

Az íráshoz nemcsak büszkeség kell, hanem alázat is.

Te mit gondolsz erről?

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share