Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Könyvkritika vagy recenzió? És hogyan írjuk meg?

Szoktál könyvekről írni?

Lejegyzed a véleményedet a Molyon, esetleg a blogodon?

Netalántán kifejezetten könyves blogot vezetsz?

Ha igen, akkor ez a cikk neked szól.

És azért írom, mert a könyves blogbejegyzések manapság ritkán nevezhetők kritikának, még kevésbé recenziónak – sajnos úgy veszem észre, hogy az egyre ártalmasabb tetszett/nem tetszett irányba mennek el ezek a vélemények.

És hogy ez miért baj?

Poénkodhatnék azzal, hogy van az az ismert mondás, ami a véleményt egy jellemzően nadrággal takart testtájékhoz hasonlítja, kimondva, hogy ilyenje mindenkinek van – csak senki nem kíváncsi a máséra. De nem teszem.

Megmondom, mi a gond a véleményekkel:

véleményt az olvasó ír, nem a kritikus.

Az olvasónak joga van hozzá, hogy egy könyv tessék neki, vagy ne tessék neki, emiatt vagy amiatt. Ezt a véleményét a Molyon vagy a Goodreadsen, sőt, akár a blogján is elmondhatja. De ő attól még olvasó marad, semmi több: egy az ezerből, egy individuum, aki végeredményben nem számít – hiszen az összértékelés számít, a csillagok átlaga, a százalék, illetve: a példányszám, a bevétel. Hiába írja száz olvasó, hogy egy regény gané, ha 100.000 fogyott belőle. Hiába dicsőítik tízezren az ifjúsági könyvet, ha csak 2000 darab kelt el.

Aki kritikára adja a fejét, annak nem szabad magából kiindulnia, sőt. Kifejezetten az a dolga, hogy széles e világon ítélje meg a könyv szerepét és hatását. Azt is mondják,

a jó kritika célja az, hogy a célközönség azonnal rohanjon megvenni a könyvet.

És ugye észrevetted, hogy ebben a kiemelésben szerepelt a célközönség szó? Erről lesz még szó a későbbiekben.

Nézzük meg gyorsan a két fogalom közti különbséget (kritika és recenzió), aztán nézzük meg, mitől lesz jó egy kritika. Ezt azért tesszük, mert ha te is könyvkritikát írnál, én szeretném, hogy te jó kritikát írj. A cikk végén lesz egy csemege is, érdemes végigolvasni!

Recenzió

A recenzió önálló műfaj, jelentése: könyvismertetés. Célja, hogy bemutassa a könyvet kívülről-belülről, méghozzá úgy, hogy aki a recenziót olvassa, szinte azt az élményt kapja, hogy ő maga forgatja át a kötetet a könyvesboltban. Általában tartalmazza az alábbiakat:

  • adatok
  • a könyv jelentősége, hasonló-e más könyvekhez
  • felépítés, fő ív
  • tartalomjegyzék (mi minden szerepel a könyvben)
  • tartalom (átfogó ismertetés a könyv egészéről, a cselekmény egészéről)
  • a szerző stílusa, illetve a fordítás minősége
  • külcsín (mennyire kellemes a tipográfia, az illusztrációk összhangban vannak-e a szöveggel, a könyv formátuma, súlya, kézbevehetősége)
  • bírálat: ha a recenzió szerzője az adott témának szintén szakértője, nyilatkozhat a mű szerinte vitatható téziseiről, megállapításairól, szemléletbeli hibákról, tartalmi és formai hiányosságokról, de kizárólag szubjektíven.

Ha könyvről beszélünk, akkor recenzió például ez a cikk. Figyeld meg, hogy elemez, de nem értékel. Példaértékű írás.

És most nézzük a kritikát.

Gyere regényíró tanfolyamra! Három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Kritika

A kritika szintén önálló műfaj, ahol a cél az erősségek és gyengeségek bemutatása, értékelése, példákkal és érvekkel alátámasztva. Ami nagyon fontos: mindig a célközönség szemével nézünk mindenre, amit értékelünk. Erre nagyon jó példa az, ahogy az autósmagazinok (írott és tévés egyaránt) bemutatnak egy új autót.

Elsőként kattints például erre a cikkre, ahol egy új kocsiról számolnak be a szerzők. Ez szerinted recenzió vagy kritika?

Ez pedig egy másik autós cikk. Erre is kattints rá, és nézd meg. Recenzió vagy kritika?

Szabad nevetni, de irodalmi, műfaji szempontból ezek az írások tökéletesek.

A Hyundainak csak az adatait tudjuk meg, érdemes végigbogarászni a cikket, hogy nincsen benne sem leszólás, sem felmagasztalás. A legerősebb szó, amit találtam benne, az a „leggyorsabb” és a „dinamikus”. Ez a cikk tényleg csupán ismertet.

És a Peugeot-ról mit tudunk meg? Ez egy zseniális cikk. Tényleg ajánlom követendő példaként!

  • Egy nagyon erős, ráadásul negatív véleménnyel kezd („fura ötletnek tűnt”), amit azonnal korrigál, még itt, a bevezetőben: „aztán megláttam az út szélén, annyira megtetszett”.
  • A továbbiakban a szerző a kocsit összehasonlítja más modellekkel: először a legközelebbivel, ami ugyanezen autó kisebb változata, aztán más márkákkal – de ugyanebből a kategóriából.
  • Később pedig minden lényeges jellemzőn végigmegy, és képekkel illusztrálja, miről is van szó. Végig érvel és hasonlít, például: „a pedálok lábra esnek, benyomásukhoz nem kellenek focista combok”.
  • A cikkben az a zseniális, hogy már a közepén megadja a célcsoportot: „egy papa-mama-három gyerek felépítésű család”. A végén pedig összefoglalja a véleményét és csillagot is ad. Külön nézzük meg ezt az összefoglalást:

„MPV-vetélytársainál kisebb, mini-MPV vetélytársainál a plusz két üléssel nagyobb. A kombikba nem lehet hét ülést rakni, és senki másnak nincs üvegteteje. Előnyeivel, mint méret, praktikusság, szépség és takarékosság (a tesztút alatt mért átlag 7,4 liter volt), legfeljebb a picit gyengécske motort és az 5 260 000 Ft-os árcédulát lehet szembenállítani.

Ennyiért kapható jobb autó, de SW csak egy van. Aki nem érti, fogja a szextánst, és menjen el kipróbálni egyet.”

Ennyi. Ennyi az egész összefoglaló. A szerző nem mondja, hogy tetszett-e neki az autó vagy sem. Távirati stílusban megkapjuk a fő erősségeket, a fő hátrányokat, illetve az értékelést: „kapható jobb, de”.

Hahó, velem vagy még?

Ha igen, örülök, mert neked írom a cikket. Tudom, hosszú, de ha kritikát olyan könnyű lenne írni, akkor a cikk nemcsak hogy rövid lenne, hanem okafogyott is, mert sosem írok fölösleges blogposztokat.

No.

Oldalazzunk kicsit közelebb a könyvkritikákhoz. Ajánlom például ezt a cikket a Könyvesblogról, ahol a szerző szintén összefoglalóval kezd, értékel, példákat hoz fel, majd összefoglalóval zár, amiben nem szerepel minősítés.

Linkelek egy novelláskötet-kritikát a Irodalmi Jelen oldaláról is, ahol láthatjuk, hogy a szerző bár nem értékel minden novellát, ugyanúgy részletesen végigmegy a könyvön, mint ahogy a Peugeot-cikk írója, illetve összefoglalóval indít és zár. És milyen profi: az összefoglalóban megadja a célközönséget:

„azoknak az olvasóknak, akik szeretik, ha a kortárs irodalom érthető nyelven, a jelen problémáival foglalkozik, olyannyira, hogy gyakran eldönthetetlen, mi az igazság”.

Aztán íme egy másik kritika, egy ifjúsági regényről, amit egy szülő (és tanár) írt. Megtudjuk belőle, mit tartott a szerző jónak, mi az, amit hiányosságnak gondol, és kapunk egy összefoglalót a célcsoportról is. Olvasd el!

Tehát milyen egy jó kritika?

Mi van benne?

  • egyértelműen megadja a mű címét és íróját;
  • elemzi a történetet, tartalmat, mégpedig úgy, hogy végigveszi a legfontosabb szempontokat (mi volt a szerző célja, elérte-e, mitől hiteles a főhős, milyen a hangulat – kizárólag azok a szempontok lényegesek, amik az adott műre jellemzőek);
  • idézetek a könyvből;
  • objektív kijelentések (semmi „nem tetszett” vagy „jó könyv” vagy „szerintem”);
  • megadja a célközönséget (hogy kinek fog tetszeni).

Ha pedig a véleményműfajok még mélyebben érdekelnek, kattints ide, itt találsz egy nagyon jó összefoglalót!

Gyere regényíró tanfolyamra! Három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

6 hozzászólás “Könyvkritika vagy recenzió? És hogyan írjuk meg?”