Könyvkritika vagy recenzió? És hogyan írjuk meg? 6


Szoktál könyvekről írni?

Lejegyzed a véleményedet a Molyon, esetleg a blogodon?

Netalántán kifejezetten könyves blogot vezetsz?

Ha igen, akkor ez a cikk neked szól.

És azért írom, mert a könyves blogbejegyzések manapság ritkán nevezhetők kritikának, még kevésbé recenziónak – sajnos úgy veszem észre, hogy egy egyre ártalmasabb tetszett/nem tetszett irányba mennek el ezek a vélemények.

És hogy ez miért baj?

Poénkodhatnék azzal, hogy van az az ismert mondás, ami a véleményt egy jellemzően nadrággal takart testtájékhoz hasonlítja, kimondva, hogy ilyenje mindenkinek van – csak senki nem kíváncsi a máséra. De nem teszem.

Megmondom, mi a gond a véleményekkel:

véleményt az olvasó ír, nem a kritikus.

Az olvasónak joga van hozzá, hogy egy könyv tessék neki, vagy ne tessék neki, emiatt vagy amiatt. Ezt a véleményét a Molyon vagy a Goodreadsen, sőt, akár a blogján is elmondhatja. De ő attól még olvasó marad, semmi több: egy az ezerből, egy individuum, aki végeredményben nem számít – hiszen az összértékelés számít, a csillagok átlaga, a százalék, illetve: a példányszám, a bevétel. Hiába írja száz olvasó, hogy egy regény gané, ha 100.000 fogyott belőle. Hiába dicsőítik tízezren az ifjúsági könyvet, ha csak 2000 darab kelt el.

Aki kritikára adja a fejét, annak nem szabad magából kiindulnia, sőt. Kifejezetten az a dolga, hogy széles e világon ítélje meg a könyv szerepét és hatását. Azt is mondják,

a jó kritika célja az, hogy a célközönség azonnal rohanjon megvenni a könyvet.

És ugye észrevetted, hogy ebben a kiemelésben szerepelt a célközönség szó? Erről lesz még szó a későbbiekben.

Nézzük meg gyorsan a két fogalom közti különbséget (kritika és recenzió), aztán nézzük meg, mitől lesz jó egy kritika. Ezt azért tesszük, mert ha te is könyvkritikát írnál, én szeretném, hogy te jó kritikát írj. A cikk végén lesz egy csemege is, érdemes végigolvasni!

Recenzió

A recenzió önálló műfaj, jelentése: könyvismertetés. Célja, hogy bemutassa a könyvet kívülről-belülről, méghozzá úgy, hogy aki a recenziót olvassa, szinte azt az élményt kapja, hogy ő maga forgatja át a kötetet a könyvesboltban. Általában tartalmazza az alábbiakat:

  • adatok
  • a könyv jelentősége, hasonló-e más könyvekhez
  • felépítés, fő ív
  • tartalomjegyzék (mi minden szerepel a könyvben)
  • tartalom (átfogó ismertetés a könyv egészéről, a cselekmény egészéről)
  • a szerző stílusa, illetve a fordítás minősége
  • külcsín (mennyire kellemes a tipográfia, az illusztrációk összhangban vannak-e a szöveggel, a könyv formátuma, súlya, kézbevehetősége)
  • bírálat: ha a recenzió szerzője az adott témának szintén szakértője, nyilatkozhat a mű szerinte vitatható téziseiről, megállapításairól, szemléletbeli hibákról, tartalmi és formai hiányosságokról, de kizárólag szubjektíven.

Ha könyvről beszélünk, akkor recenzió például ez a cikk. Figyeld meg, hogy elemez, de nem értékel. Példaértékű írás.

És most nézzük a kritikát.

Kritika

A kritika szintén önálló műfaj, ahol a cél az erősségek és gyengeségek bemutatása, értékelése, példákkal és érvekkel alátámasztva. Ami nagyon fontos: mindig a célközönség szemével nézünk mindenre, amit értékelünk. Erre nagyon jó példa az, ahogy az autósmagazinok (írott és tévés egyaránt) bemutatnak egy új autót.

Elsőként kattints például erre a cikkre, ahol egy új kocsiról számolnak be a szerzők. Ez szerinted recenzió vagy kritika?

Ez pedig egy másik autós cikk. Erre is kattints rá, és nézd meg. Recenzió vagy kritika?

Szabad nevetni, de irodalmi, műfaji szempontból ezek az írások tökéletesek.

A Hyundainak csak az adatait tudjuk meg, érdemes végigbogarászni a cikket, hogy nincsen benne sem leszólás, sem felmagasztalás. A legerősebb szó, amit találtam benne, az a „leggyorsabb” és a dinamikus”. Ez a cikk tényleg csupán ismertet.

És a Peugeot-ról mit tudunk meg? Ez egy zseniális cikk. Tényleg ajánlom követendő példaként!

  • Egy nagyon erős, ráadásul negatív véleménnyel kezd (“fura ötletnek tűnt”), amit azonnal korrigál, még itt, a bevezetőben: „aztán megláttam az út szélén, annyira megtetszett”.
  • A továbbiakban a szerző a kocsit összehasonlítja más modellekkel: először a legközelebbivel, ami ugyanezen autó kisebb változata, aztán más márkákkal – de ugyanebből a kategóriából.
  • Később pedig minden lényeges jellemzőn végigmegy, és képekkel illusztrálja, miről is van szó. Végig érvel és hasonlít, például: „a pedálok lábra esnek, benyomásukhoz nem kellenek focista combok”.
  • A cikkben az a zseniális, hogy már a közepén megadja a célcsoportot: „egy papa-mama-három gyerek felépítésű család”. A végén pedig összefoglalja a véleményét és csillagot is ad. Külön nézzük meg ezt az összefoglalást:

„MPV-vetélytársainál kisebb, mini-MPV vetélytársainál a plusz két üléssel nagyobb. A kombikba nem lehet hét ülést rakni, és senki másnak nincs üvegteteje. Előnyeivel, mint méret, praktikusság, szépség és takarékosság (a tesztút alatt mért átlag 7,4 liter volt), legfeljebb a picit gyengécske motort és az 5 260 000 Ft-os árcédulát lehet szembenállítani.

Ennyiért kapható jobb autó, de SW csak egy van. Aki nem érti, fogja a szextánst, és menjen el kipróbálni egyet.”

Ennyi. Ennyi az egész összefoglaló. A szerző nem mondja, hogy tetszett-e neki az autó vagy sem. Távirati stílusban megkapjuk a fő erősségeket, a fő hátrányokat, illetve az értékelést: „kapható jobb, de”.

Hahó, velem vagy még?

Ha igen, örülök, mert neked írom a cikket. Tudom, hosszú, de ha kritikát olyan könnyű lenne írni, akkor a cikk nemcsak hogy rövid lenne, hanem okafogyott is, mert sosem írok fölösleges blogposztokat.

No.

Oldalogjunk kicsit közelebb a könyvkritikákhoz. Ajánlom például ezt a cikket a Könyvesblogról, ahol a szerző szintén összefoglalóval kezd, értékel, példákat hoz fel, majd összefoglalóval zár, amiben nem szerepel minősítés.

Linkelek egy novelláskötet-kritikát a Irodalmi Jelen oldaláról is, ahol láthatjuk, hogy a szerző bár nem értékel minden novellát, ugyanúgy részletesen végigmegy a könyvön, mint ahogy a Peugeot-cikk írója, illetve összefoglalóval indít és zár. És milyen profi: az összefoglalóban megadja a célközönséget:

„azoknak az olvasóknak, akik szeretik, ha a kortárs irodalom érthető nyelven, a jelen problémáival foglalkozik, olyannyira, hogy gyakran eldönthetetlen, mi az igazság”.

Aztán íme egy másik kritika, egy ifjúsági regényről, amit egy szülő (és tanár) írt. Megtudjuk belőle, mit tartott a szerző jónak, mi az, amit hiányosságnak gondol, és kapunk egy összefoglalót a célcsoportról is. Olvasd el!

Tehát milyen egy jó kritika?

Mi van benne?

  • egyértelműen megadja a mű címét és íróját;
  • elemzi a történetet, tartalmat, mégpedig úgy, hogy végigveszi a legfontosabb szempontokat (mi volt a szerző célja, elérte-e, mitől hiteles a főhős, milyen a hangulat – kizárólag azok a szempontok lényegesek, amik az adott műre jellemzőek);
  • idézetek a könyvből;
  • objektív kijelentések (semmi „nem tetszett” vagy „jó könyv” vagy „szerintem”);
  • megadja a célközönséget (hogy kinek fog tetszeni).

Pályázz, ha jó vagy!

Ha úgy véled, hogy te igenis ügyes kritikus vagy, ajánlom az Irodalmi Jelen pályázatát. Az IJ (is) tudja, hogy égető szükség van könyvkritikákra és könyvkritikusokra, így a tehetséget pénzzel díjazza (no meg valószínűleg a stáb tagja is lehetsz). Az első díj 150.000 forint, 2017. június 15-ig kell beküldeni az első kritikát!

Ha pedig a véleményműfajok még mélyebben érdekelnek, kattints ide, itt találsz egy nagyon jó összefoglalót!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

6 Gondolat “Könyvkritika vagy recenzió? És hogyan írjuk meg?

  • Tom Bobb

    Bárhogy is nézzük, a jó könyvkritika nem állhat csak abból, hogy elmeséli a jó és érdekes dolgokat – fontos, hogy az olvasóval (a jövőbeli vásárlóval) megértesse, mi miatt érdemes kétszer is megfontolni a befektetést. Szerintem ez a jó könyvkritika. Mint gyakorló író, én is elvárom, hogy amikor megjelentetek valamit, akkor a kritikák ne csak éljenezzenek, hanem mutassanak rá a történetben észrevehető hibákra, az írói gyengeségekre, technikai problémákra. Miért ne?

    Hozzá kell tennem, hogy a “célközönség” szó elég tág fogalom – tekintve, hogy szépirodalomhoz szokott szemem képes sci-fi kritikákat is olvasni és érteni, hiszen kedvelem ezt a műfajt is. Drámákhoz és hazug királygyilkosságokhoz nem vagyok célközönség, de ha az író olyan stílusban készít el valamit, amitől mindenki megnyalja az ujjai végét, akkor muszáj részt vennem a vásárlásban és olvasásban. Ez nem kétséges. Holott nem vagyok célközönség…

    Egyébként érdekes és jó írás volt, köszönöm.

  • MaryAnn

    Szia!

    Érdekes bejegyzés volt, és bár már sok helyen olvastam a recenzióról, az életszerű példákkal sikerült még közelebb hoznod hozzám a fogalmat. Ugyanakkor a bejegyzésed elejével nem teljesen értek egyet.
    Szerintem egyetlen blogger sem gondolja, hogy amit az általa olvasott könyvekről ír, valódi kritika vagy akár recenzió lenne. A blog egy virtuális napló, a saját szubjektív véleményét teszi közzé rajta az ember. A baj inkább azzal van, amikor egy-egy kiadó vagy író kis költségvetést igénylő hirdetési felületnek nézi, és reklamál, ha nem dicshimnuszt zengő bejegyzést kap a könyvéről. Hogy a köztudatban mégis az él, amiről te is írsz, szerintem nem a bloggerek hibája. Hiszen egy könyvért “dolgoznak”, a szabadidejükben, szórakozásból. Aki objektív véleményt szeretne, az ne hozzájuk forduljon, hanem fizessen kőkemény pénzt annak, aki ezt profi módon űzi, vagy fizessen ki egy óriásplakátot, esetleg hirdesse a könyvét. Azt gondolom, hogy épp attól népszerűek a könyves blogok, mert nem érdekük a bloggereknek, hogy az író, kiadó szájíze szerint írjanak egy-egy könyvről. Az embereknek szerintem ebből már nagyon elegük van. Érdekes megfigyelni, hogy amint felmerül a gyanú, hogy a blog írójának köze van egy vagy több kiadóhoz, szép lassan apadni kezd a látogatottsága is. Engem személy szerint elkeserít, amikor azt érzem egy bejegyzésen, hogy valakinek meg akar felelni az írója.
    Köszönöm, hogy leírhattam a véleményem!
    Üdv: MaryAnn

    • Krisz Bejegyzés szerzője

      A hozzászólásodban összemosódik néhány dolog.
      Egyrészt baj, ha a bloggerek nem gondolják úgy, hogy ha egy könyvről írnak, annak meg kellene felelnie újságírástechnikai kereteknek, műfajoknak – ezt kimondani azzal egyenértékű, mint arra hivatkozni, hogy egy blogregényben sem kell eleje-közepe-vége, vagy konfliktus, vagy helyesírás, hiszen ez csak egy blog, az azt jegyző egyén azt és úgy ír, amit akar.
      Az objektív véleményt igenis elvárom egy blogtól éppúgy, mint egy folyóirattól. A könyvekről szóló vélemény miért lenne más, mint mondjuk az autókról vagy telefonkészülékekről szóló? A könyvet miért lehetne “nem jó” címkével ellátni, csak azért, mert épp egy olyan ember kezébe került, aki nem volt célközönség? Minden könyv (és telefon és autó stb.) tetszik valakinek, a véleményt kereső és olvasó egyének épp azt akarják tudni, hogy NEKIK fog-e tetszeni az adott termék, nem arra kíváncsiak, hogy valaki más mit érzett.
      Ha egy kiadó recenziós példányt bocsát rendelkezésre, akkor véleményt vár cserébe. Nem magasztalást és nem lehúzást, hanem objektív ismertetést és értékelést, amiből egyre kevesebbet látunk. Ha ez így folytatódik, a kiadók nem fognak könyvet adni, illetve a véleményt írni képes bloggereknek fizetni fognak majd. Aki olyan kritikát ír, mint amilyeneket belinkeltem, az el fog jutni ide.

      • Bubu Maczkó

        Kedves Krisz!
        Abban egyetértek, hogy a formai feltételeknek, helyesírási szabályoknak, különböző műfajnak jó lenne, ha a blogok is megfelelnének, de ez az internet kora, ahol az is szabadon írhat blogot, aki nem ért egyet ezzel. Ettől csak még értékesebb lesz az igényes blogger vagy kritikus.
        Az egyéni értékelésnek az is a lényege, hogy mindenki máshogy gondolkozik. Már sokat változott a világ, sokan előbb helyezik a bizalmukat egy hétköznapi vásárlóba, felhasználóba, mint a szakemberekbe, mert őket elfogulatlannak tartják a fizetett szakemberrel szemben, és közelebb érzik magukhoz. Sok esetben jobban adnak a véleményükre is pont emiatt. Így a szakemberek is elkezdtek feléjük fordulni. Emiatt kéne érezniük a bloggereknek a nagyobb felelősségüket. Van, aki érzi is, és komolyan is veszi. Nem kellene viszont a bloggereket leírni, csak mert Ön szerint, így vagy úgy de eltérnek attól, amit Ön helyesnek vagy helytelennek gondol. Objektivitást vár, miközben leírja, az emberek pont arra kíváncsiak, mit érez a többi felhasználó.
        Ettől függetlenül nekem, mint bloggernek is problémám, hogy a sok egy sémára épülő, önálló gondolatokat nélkülöző, ugyanarra a szófordulatra alapozó, sokszor a helyesírásra, formátumra (számomra) igénytelen bloggerrel egy lapon emlegetnek.
        Lehet, hogy nem minden bejegyzésem felel meg az Ön elvárásai szerinti recenzió fogalmának, nem mindegyik teljesen objektív, de ez nem jelenti azt, hogy a kiadók is így gondolják. (A blogom nem merül ki a tetszett-nem tetszett véleményben.)
        Lehet, újdonságot mondok, de nem minden blogger fogad el recenziós példányt (én például soha nem kértem, és nem is fogadtam el), így megmaradhat az egyéni szabadság, és a kiadók elvárásait mégis kielégítő írás. Nem hiszem, hogy eljön az az idő, mikor Magyarországon egy kiadó fizetni fog a véleményt írni képes bloggereknek, amíg lesz, aki ingyen/egy példányért is megteszi nekik. Ugyanis kicsi a piac, és van bőven blogger, akiből ki lehet választani azt, akinek érdemes az írásait figyelni. Csak át kell rágni magát a kiadóknak a számukra nem megfelelő írásokon is. Semmi sincs ingyen…
        De szerintem több kell a száraz irományoknál, arra ott vannak a kritikusok. Ahogyan azt is le lehet írni, hogy egy könyv, ami alapvetően nem nekem szól, milyen értékkel bírt mégis, arról is érdemes szót ejteni, az adott embernek mit adott a könyv. Kell valami, amihez az olvasó kötődhet, ehhez pedig szerintem a száraz objektivitás néha kevés.
        Az írása függetlenül attól, hogy nem mindenben értünk egyet, hasznos volt, köszönöm!

  • Bubu Maczkó

    Kedves Krisz!
    Még annyit, hogy nem hasonlítanám egy használati tárgy tesztjének leírását egy művészeti alkotás értékeléséhez. A művészetet számokban mérni nem lehet úgy, mint egy tárgy működését, funkcióit. A kocsi esetében pl. a részletes leírás nem nem von le az élvezeti értékből, míg egy könyv történetének leírása elveheti az ember kedvét az egésztől.
    Ahogyan az Ön által példaértékűnek tartott írás is elvette a kedvem az adott könyvtől, mert elmondta a cselekményt, és száraz, ötlettelen írásként (amit ráadásul túl apró betűvel írtak) untatott, és nem jutottam a harmadik bekezdésnél tovább.
    Nagyon sok kritika átmegy középiskolai szintű olvasónaplóba, a cselekmény részletes taglalásával, a szerző szándékainak fejtegetésével, és összehasonlító esszékkel. Sokan, köztük én is menekülök, ha meglátom ezeket, mert pont ez a problémám az oktatással is: nem arról beszél, milyen benyomást tesz a könyv, hanem, hogy a kritika írója mit tud a mű írójáról. Ha pedig egy könyvről érdeklődöm, az írója nem érdekel annyira, mint maga a mű. És nekem az is számít, egy blog írója mit gondol / érez az adott könyvvel kapcsolatban, ha a blogger véleményét becsülöm. Nem a leckét felmondó kritikus cikkét fogom díjazni, aki hosszasan fejtegeti a sejtéseit a saját szubjektív gondolatai helyett.
    Egy személyes tanácsot, ha megenged: ebben a cikkben is azt éreztem, erőlteti, hogy végigolvassák a “Hahó, velem vagy még?” mondattal, és “a végén még szó lesz erről is” fordulatokkal. Fölösleges. Akit érdekel a téma, az végigolvassa, ha valakit nem, azt még ki is zökkenti, és el is megy az oldalról.