Te is szereted az autókat, felpezsdít a tuningolás, a versenyzés, vagy akár csak egyszerűen egy jó kis előzés az országúton? Akkor neked szól Kucsora Zsolt új könyve!
Kucsora Zsolt: Eclipse – Rémálom a NASCAR-on
Vigyázat, a szöveg szókimondó!
A Mitsubishi Eclipse visszatér!
És vele a szerelmese, “Kurva jó ez a kocsi” Kucsi, azaz Szerencsés Zoltán is. Élete nagy álma teljesül: a NASCAR-on versenyezhet!
Kucsit az USA-ban élő autós barát, Johnny csábítja Amerika legnívósabb autóversenyére, ahol a feje tetejére állítják a versenyszabályokat. Ez a húzás azonban párkapcsolati lavinát indít el közte és felesége közt. A helyzet kiéleződik, amikor Kucsi az indián sámán által megátkozott Talladega pályán majdnem otthagyja a fogát. Hősünknek döntenie kell: a családalapítást vagy a karriert választja?
Közben a Balatonnál furcsa események történnek: egy dögös cica tarol. Szó szerint. A szőke, nagy mellű lány könnyedén töri össze – és szúrja át – a férfiúi szíveket. Vajon kire hajt? És… mi köze mindennek az Atlantába készülő Kucsi életéhez?
Izgalmas, új helyszínekre utazunk, fordulatos versenyeknek leszünk szemtanúi. A karakterek – beleértve a Mitsubishi Eclipse-et – ismerősek lesznek az író első regényéből, de ez az egyetlen, ami összeköti a két történetet. Ebben a könyvben ugyanis a főhős keményfejűsége és elszántsága szinte már határtalan… de mi ezért szeretjük.
A regényt itt tudod beszerezni, most akciós áron!
A közös munka
Zsolti már az első könyv megírásánál mondta, hogy van még ötlete – és így is volt. Amikor megkaptam a kéziratot, nem tudtam, min ámuljak el inkább: hogy ez a szöveg homogén, önazonos az első szótól az utolsóig, vagy hogy Zsolti valóban emelte a tétet?
Az első regény központi eleme a versenyzés, és ehhez kapcsolódik egy bűnügyi szál. Az Eclipse 2 pedig egy horrorsztori – ez is volt a munkacíme, Horrorsztori, még a vérvörös címlapon is elgondolkodtunk. A regényben ezúttal központi téma a horror: elszabadul egy fiatal nő és kéjgyilkosságok sora veszi kezdetét. Természetesen van autóversenyzés, sőt, nem is akárhol: a NASCAR-pályákon. Amint a meglepetésből felocsúdtam, a regény szerkezetét vettem górcső alá. Ahhoz, hogy az olvasó gondolkodjon is, ki ez a nő és miért gyilkol, meg hogy ne is találja ki túlságosan korán a megoldást, alaposan megdolgoztunk. Már e lektori véleményben sokat foglalkoztam ezzel a témával, azután pedig a szerkesztés során is rengeteg levelet váltottunk Zsoltival.
A regény az Olvasni menő kiadásában jelent meg.
A szerző így élte meg a közös munkát
“Krisz mindenhez hozzá tud szólni. Amikor elmegyek egy irányba a sztorival, ő visszahúz, nem arra kell menned, hanem inkább erre. A végén meg kiderül, már megint igaza volt. Szerintem 99 százalékban meg is fogadom tanácsát, mert egy: ő (ők) profi a szerkesztésben, kettő: mert a mentoromnak tekintem. Kiváló tanár és tanácsadásban sem csalódtam benne még soha. Nem is gondolkodom, kivel dolgozom majd együtt harmadik regényemen.”
Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet!
Olvass bele!
– Érzed a rezonanciát? Ezeket a magas decibeleket? És a benzin illatát?
– Ez valami egészen hihetetlen, cimbora! – mondta Kucsi.
– És ez még csak az edzés. Gondolhatod, mi van itt, amikor megtelik a lelátó. Én
mondom, haver, ennél nincs jobb.
Az autók úgy húztak el a védőkorlát mellett, mint az óriásdarazsak, csak sokkal
félelmetesebben közeledtek és még annál is ijesztőbben távolodtak.
Kucsi ismét Jolie-ra nézett, a lány szája végre mosolyra húzódott.
– Ez valami fenomenális! Félelmetes – folytatta az áradozást Kucsi.
– Félelmetes? Akkor mit fogsz szólni az elátkozott pálya láttán… – Ezt barátja egészen halkan motyogta, mintha magával beszélgetne.
– Mit mondtál?
– Ööö, semmit…
Besétáltak a pitbe, ahol Johnny hatvankilences számmal jelölt Chargere lapult. Az az autó olyan volt, mint egy festmény.
– Az egész karosszéria egy vasketrecre húzott fémház – mesélte Johnny –, sok-sok
elemből elkészítve.
A motorháztető az autó mellett pihent a földön. Odasétáltak. A motortér ragyogott, egy szerelő épp a csillogó szelepfedelet törölgette.
És akkor Kucsi megpillantotta magát az erőt.
Kezét szája elé tette, de még így is jól hallatszott, mit alóla motyogott:
– A rohadt életbe…
A motor úgy csillogott, hogy enni lehetett volna róla, körülötte a fémszövetes olaj- és vízvezetékek tekeregtek. A teljes motortér úgy fénylett, mintha most hozták volna ki egy ékszerüzletből.
– Minden egyes verseny előtt teljes szétszedést és precíz összerakást igényel – szólt
Johnny. – Úgy döntjük bele az amerikai dollárokat, mint kertész a vizet a kertjébe.
– Azt látom – mondta Kucsi extázisban.
– Pattanj bele!
Kucsi nem tétovázott, úgy, ahogy volt, egy szál pólóban és melegítőnadrágban,
bemászott a Charger ablakán. Kinyújtotta kezét a sisakért, amit gyorsan kézbe is kapott, majd rögtönözve ölébe tette.
Körbenézett az utastérben.
– Azt a kurva…
– Mondtál valamit? – Johnny behajolt hozzá.
Jókedvűen folytatták a csevejt.
Kucsi nem akart amatőrnek látszani, nem kérdezett rá semmire, hogy mi micsoda, csak összeráncolt szemöldökkel tanulmányozta a belteret.
– Adj egy-két percet! – mondta.
– Minek? Mi a baj? Csak nem félsz? – kérdezte Johnny.
– Vicces vagy – válaszolta. – Nem, csak szeretnék először megismerkedni azzal, amit
majd vezetek. – Olyan ez, mint egy randi, vagy mint egy kapcsolatteremtés…
– Kapcsolatteremtés…
– Igen, az!
– Te beteg vagy – mondta Johnny, majd kihajolt az utastérből és odaballagott a
szerelőbrigádhoz.
– Biztos, hogy tudja majd vezetni ezt az autót? – kérdezte Johnnyt egy bajszos fickó.
– Ha ő nem, akkor senki.
Ha tetszett a részlet, rendeld meg a könyvet, most soha nem volt akciós áron!
