Mennyit kell fizetned, ha létező emberről írsz könyvet?

Nemrég írtam róla, hogyan szabad létező emberekről írni a könyvedben. Most bevallom, ennek a cikknek volt apropója – mégpedig egy kifejezetten csúnya eset. Elmesélem!

Asperján György: A Labancz Anna-gyilkosság

Részt vettem egy Molyos kihíváson, ahol el kellett olvasni adott könyveket. Az egyik ezek közül A Labancz Anna gyilkosság című könyv volt, be is szereztem és nekiültem.

Nem voltam tőle elragadtatva. Hanyagul megírt, előítéletekkel teletűzdelt, átgondolatlan könyvnek találtam. A szerző valami oknál fogva ráfókuszált erre a fiatal ápolónőre, akit Miskolcon tisztázatlan körülmények közt meggyilkoltak, eldöntötte magában, milyen volt a nő jelleme, mi vezetett a gyilkossághoz és ki volt a gyilkos.

Az előszóban meg is mondta, hogy ő tények alapján regényt írt – azonban az volt a bökkenő a könyvvel, hogy valós személyekről szólt.

Nemcsak az áldozatot, Annát mutatta be pontosnak vélt formában, de mindenkit, akivel tudomása szerint a hölgy érintkezett. A könyvben név szerint (és a szerző szerint hiteles módon) szerepel az ápolónő édesanyja, édesapja, benne vannak a testvérei, barátai, munkaadói, udvarlói és szeretői. Asperján György párbeszédeket konstruált és szexjeleneteket írt.

Asperján György, copyright: soraim.blog.hu

Valószínűleg valóban ilyen részletesen elképzelhette ezeket a történéseket, hiszen már 1990-ben, az ügy elévülésekor kikérte a Belügyminisztériumból a gyilkosság aktáit, a főbb szereplőket meglátogatta, elbeszélgetett velük, és csak 2006-ban adta ki (magánkiadásban) dokumentumregényét. (Egy József Attila-díjas szerzőről beszélünk!)

Úgy vélem, a könyv bármely szereplője feljelenthette volna Asperjánt, hisz Labancz Anna édesanyját gyengének állítja be, édesapjáról azt állítja, hogy meg akarta erőszakolni a lányát, a testvéreit sem tünteti fel kedvező színben – engem legalábbis bántott, milyen fekete-fehéren irigynek mutatja azápolónő nővérét és bátyját is. És akkor még nem beszéltünk magáról Labancz Annáról, vagy a szobatársairól, barátnőiről, a többi ápolónőről és orvosról meg egyetemistáról, akinek részletesen kiteregette a (vélt) magánéleti gondjait, történetét. Igenis van aközött különbség, hogy a partnereim egy rendőrségi aktában vannak felsorolva, vagy pedig egy könyvesboltokban kapható fiktív is meg nem is könyvben. Engem az is bántana, ha bármiképpen minősítenek egy könyvben – függetlenül attól, hogy éppen kedvesnek vagy számítónak állítanak be.

És minő meglepetés – a könyv egyik szereplője is így érzett, és feljelentette az írót.

Magyarországon ritkán hallunk szerzői jogi vagy könyvvel kapcsolatos perekről, kevesen veszik a fáradságot, hogy feljelentést tegyenek. De e könyv egyik szereplője megtette – mégpedig a gyilkosnak kikiáltott férfi. Okos módon nem az ellen tiltakozott, hogy Asperján őt nevezte meg gyilkosnak. Az volt a problémája, ahogy a szerző lefestette őt, a személyiségét ebben akönyvben, különös tekintettel az erotikus jelenetekre és arra, hogy Asperjánezt a férfit gyakorlatilag impotensnek kiáltotta ki.

A pert a férfi meg is nyerte.

A szerző könyveit bezúzták (néhány még van a könyvtárakban!), őt magát nyolchónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, valamint 5.5 millió forint kártérítés megfizetésére.

Tessék hát vigyázni, kiről mit írsz a könyvedben!

(Ha az eset felkeltette az érdeklődésedet, elolvashatod Asperján indokait, miért gondolta, hogy az általa megnevezett mérnök volt a tettes. A szerző egyébként nem adja fel: átírja a könyvet, a szereplőket monogramokkal helyettesítve, ezt-azt módosítva, mert meg van győződve az igazáról.)

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share