Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Milyen romantikus könyvet ne írjunk?

Sokféle kéziratot kapok lektorálásra, szerkesztésre, évente nagyjából 100 regény hosszúságú mű megy át a kezem alatt. Van ezek között szakkönyv, szépirodalom, krimi, fantasy, mesekönyv, és nem kevés romantikus, akár erotikus történet is.
A romantikus történetekkel kapcsolatban írtam már egy cikket, aztán nemrég az erotikus könyvekről is, de van még mondanivalóm – nevezetesen az, hogy van egy klisés romantikus séma, amit sok kezdő író megír szinte pontosan ugyanúgy. Szeretném nektek bemutatni ezt a történetet, és egyben megmutatom azt is, ehelyett hogyan írjátok meg, mitől lehet ez a sztori mégis egyedi!

Nos, adott egy női főszereplő.

Mindig vele kezdődik a történet (ami rendben is van). Ő huszonpár éves és sosem járt egyetemre. Vagy irodista vagy pincérlány, fodrász, virágárus – általában olyan, nőies munkája van, amihez nem kell különösebb ész vagy tapasztalat, de a lány mégis nagyon ügyes benne (bár általában nem hiszi el magáról, hogy elég jó lenne). A foglalkozással kapcsolatban jellemzően sztereotípiákat olvasunk, amit minden olvasó így fogalmazna meg, ahogy az a kéziratban szerepel. Az is előfordul, hogy a regény során egyáltalán nem derül ki, pontosan mi is a lány foglalkozása, csak annyit tudunk meg, hogy irodában ül.
A főszereplő lány ezenkívül jellemzően szegény, és általában bérelt kis lakásban lakik, egyedül.

Hogyan tedd egyedivé?

Válassz egy érdekes foglalkozást. Még sosem olvastam buszsofőr vagy hentes főszereplőről. Lepd meg az olvasóidat! Ha mégis egyszerű foglalkozást választasz neki, akkor is gondold át: hogy hívják a céget, mi a lány munkája? Miért ezt választotta? Milyen volt az állásiterjú? Ehhez milyen végzettség kellett és tinédzserként a hősöd miért ezt a szakmát választotta?
Válassz a szereplőnek egy érdekes hobbit is. Sportolhat is, csak legyen valami plusz a munka utáni órákra!
Nem kell szegénynek lennie, a kuporgatás unalmas. Nem baj, ha van elég pénze, vagy ha azért nincs néha, mert szeret bizonyos dolgokat vásárolni, például nem tud ellenállni a plüsshörcsögöknek.
Azonkívül lakjon több emberrel együtt, mondjuk még otthon, a négy testvérével, vagy lakjon a nagynénjével, vagy egy diákszállóban, ahol érdekes személyiségű fiúk és lányok szaladgálnak fel s alá.

A főhősöd legyen érdekes – például egy balerina, aki Párizsba megy nyaralni

Van egy helyszínünk is…

A történet USA-ban játszódik, bár általában nem egy adott városban, hanem valami meg nem nevezett helyen, ami néhol az amerikai filmekből megismert látszatvilágra hasonlít, másszor a magyar hétköznapok valóságára. A hitelességet általában az rontja, hogy oda nem illő mellékes tényezők szerepelnek a történetben, vagy olyan jellemzőket vesz alapul a szerző, ami egy USA-t csak hírből is, de azért ismerő olvasó számára egyértelműen nem igazak. Például mindenki csinos/jóképű. Kicsi autókkal járnak. Főznek. Játszótérre viszik a gyereket. Pörköltet vagy lecsót esznek. Bort isznak. Bál van az iskolában.

Akkor történjen ez Magyarországon?

Persze. Ha idehozod a sztorit a te hazádba, a te városodba, nemcsak a szokások és helyszínek fognak stimmelni, de a szereplőid is hirtelen mélyebbek, izgalmasabbak, egyedibbek lesznek – olyanok, mint azok az emberek, akikkel együtt vásárolsz a piacon vagy ülsz fel a buszra. Csak akkor legyen amerikai a sztorid, ha valóban az, ha mondjuk az a lényeg, hogy az Enron-botrányt vagy a Watergate-ügyet dolgozod fel egy alternatív valóságban.

Hidd el, hogy valódibb lesz a romantikus történeted, ha olyan környéken játszódik, amit ismersz!

A férfi főszereplőről is beszéljünk

A férfi, akivel a lány a történet végén összejön, mindig az a hímnemű egyed, aki legelőször megjelenik a képben, mint potenciális jelölt. Ő a lánynál idősebb, általában 30-35 éves. Olyan magas és szexi és jóképű és széles vállú, hogy a lány azonnal odavan érte. Annak ellenére, hogy a férfi általában arrogáns, vagy azzal kezdődik a kapcsolatuk, hogy megsérti a lányt. A lány ennek ellenére (vagy ezért) azonnal beleszeret – amikor még azt sem tudja, hogy a pasasnak van-e jelleme. Persze talán az is közrejátszhat ebben, hogy a férfi gazdag, esetleg híres is. A kézirat végére sem tudunk meg a férfiról ennél többet, de ha igen, akkor sanyarú gyerekkora volt, vagy árva, vagy az apja túl keményen bánt vele és ezért haragban vannak. A férfi mindenképpen saját magának köszönheti, hogy ott tart, ahol tart, mert a semmiből felverekedte magát a multimilliomosok listájára.

Milyen legyen a nagy ő?

Komolyan mondom, hogy képzelj el egy magyar srácot. Valaki olyat, akit nagyon lehet szeretni. Aki csak épp olyan magas, mint a hősnő, vékony és szemüveges, de olyan a humora, hogy nem lehet kibírni röhögés nélkül. Aki szabadidejében Lego-vasutat épít és kiállításokat szervez, akinek van egy pici, saját cége, vagy aki kajakedzőként dolgozik. Legyenek rossz tulajdonságai is, például lehet az az alapelve, hogy nem ad borravalót az éttermekben, vagy kikel magából a moziban, ha a fülébe csámcsognak. Ha a hősöd mégis magas, jóképű és gazdag – értem én, hogy ez a piaci igény -, akkor is találj ki valamit, amitől érdekes lesz a személye.
Ha a klisékből elveszel valamennyit és helyette valami különlegeset találsz ki, máris érdekesebb lesz az embered. Lehet különös hobbija vagy múltja, érdekes családja!
Azzal pedig még érdekesebbé teszed a történetet, ha nem csak ez az egy pasas van benne, ha (legalább az első fejezetben) egy másik férfi is tanúsít érdeklőődést a főhősöd iránt. Egy picit latolgathassa az olvasó, melyik fiúval jön össze a hősöd!

Nem kell, hogy a férfi főhős kimagaslóan jóképű és izmos legyen – inkább az fontos, elragadó-e!

A lány azonnal beleszeret

Ha a férfi hősöd arrogáns, a lány nem fog beleszeretni. Nézd csak meg Mr. Darcyt! Ő is bunkó volt, de kiderült, hogy tud kedves is lenni, és Lizzie csak akkor szeretett bele, amikor a pasas megmutatta ezt az oldalát is és megmagyarázta, hogy nem bunkó, hanem antiszociális. Szóval hagyd a párocskát kibontakozni, bukjanak bele egymásba véletlen, ne is egyszer, aztán randizzanak, ismerjék meg egymást, derüljenek ki sötét dolgok vagy legyen valami félreértés, hogy ne omolhassanak egymás karjába, aztán mégis mindent magyarázz meg és jöhet a happy end.

Van egy szexjelenet

Az efféle romantikus kéziratokban általában van egy szexjelenet, amikor a lány és a férfi összejön. A 18 alatti olvasók miatt ezt inkább virágnyelven írom meg: ez a szexjelenet általában banális, semmi érdekes akciót nem tartalmaz, amit az olvasó még ne tapasztalt volna ő maga, vagy nem olvasott volna másik könyvben. Maga a fogalmazás is gyenge: a szereplők gondolkodnak, a nyelvezet gyenge, a nő mondjuk mindig végigsimít a férfi mellkasán. A végeredmény egy unalmas, tizenkettő-egy-tucat leírás.

Nem kell erotikus regényt írnod, nem kell szexjelenet sem

Hogyan javítsd az erotikát?

Bármennyire is fáj, töröld ki az egészet. Sokkal sejtelmesebb csupán érzékeltetni, hogy mi is van itt készülődőben, no meg el is múlik majd a szexdivat. (USA-ban már drámai a hanyatlás, ezzel együtt természetesen a „sweet romance” könyvek csillaga emelkedik – tehát ahol senki nem nyúl a másik intim testrészeihez, a legtöbb, ami megtörténik, az egy csók. De ha megnézed az itthoni erotikus könyveket, már nálunk is észrevehető, hogy enyhül a kereslet!)

Ha te ennek ellenére szexkönyvet szeretnél írni, akkor viszont izgalmas pozíciókat és helyzeteket kell kitalálnod, ráadásul rögtön az első fejezetben, hogy az olvasó az elején tudja, mit is kap a későbbiekben. A finomkodást és a testrészek, valamint az aktus politikailag korrekt megnevezését is felejtsd el. Semmiképp ne írd meg a szimpla szexjelenetet egymás után háromszor kicsit más szavakkal! Hívd segítségül a környezetet is. Hadd lássuk, hogy a futballstadion lépcsőfordulójában milyen graffiti van a falon, ahol épp a hős(nő) hátsója helyezkedik el. (Még egyszer belinkelem az erotikus regényírásról szóló cikket neked, itt van.)

Nincs más történés, csak a szerelembe esés

Nagyon sok kéziratra jellemző, hogy elejétől a végéig tulajdonképpen arról szól, ahogy Anne és Paul meglátják egymást, szerelembe esnek, de félreértés félreértésre halmozódik, hol az egyik, hol a másik félnél, és emiatt folyton összevesznek és kibékülnek. Sokszor ez a félreértés ugyanaz: meglátják a párjukat valaki mással, és azonnal levonják a következtetést: megcsalt!, majd pakolnak és elutaznak (néha a lány ekkor már terhes). Ekkor a meggyanúsított félnek (megint) be kell bizonyítania, hogy csupán véletlen volt, és így haladunk tovább.

Ha mindig ugyanaz a konfliktus, az sajnos unalmas

Milyen legyen a romantikus történet dramaturgiája?

Fontos tehát, hogy legyen egy másik szál a történetedben. Legyen például egy rejtély a háttérben (mint Anne Raven ügyfelem harmadik regényében, ez a kedvencem tőle), legyen egy történelmi vonal (mint Emri Nóra ügyfelem görögországi regényében), vagy legyen egy családi vita meg jó néhány titok (mint Sue Dylan ügyfelem erotikus történetében). Azt a kérdést tedd fel magadnak: ha lecsupaszítom a történetem vázáról a romantikát, mi marad? Ha marad egy érdekes vonal, egy kérdés, amire kíváncsian várjuk a választ, akkor van másik szálad!

Az utolsó fordulat

Gyakran olvasom, hogy amikor a lány meg a férfi már gyakorlatilag összejöttek, akkor a lány felmegy a férfi irodájába és a félig nyitott ajtón keresztül úgy látja, hogy friss párja és egy szőke bombázó csókolóznak. (De ha nem a férfi irodájában, akkor egy bálon vagy egy kiállítás-megnyitón.) A nő ilyenkor mindig egy régi szerelem vagy kaland, és a lány féltékenységében jelenetet rendez, azt viszont nem hagyja, hogy a férfi megmagyarázza a helyzetet, általában el is utazik, akár fel is mond a munkahelyén. Kapunk tehát egy idegesítő utolsó kört ahelyett, hogy kiderülne valami izgalmas titok.

Ne legyen egy utolsó féltékenységi jelenet a romantikus történetben!

Milyen legyen a vége?

Ne válassz féltékenykedős jelenetet utolsó csavarként. Akkor már inkább késsen el a férfi a randiról, mert mondjuk elütötte a macskáját egy úthenger. Bármi jó, ami hihető, ami megtörténhet – ami mondjuk egy ismerősöddel már megtörtént. A legjobb persze, ha a regényen végighúzódott egy rejtély, egy titok, és az derül ki a könyv legvégén. Aztán meg persze ott van a szálak alapos lezárása, amiről pedig egy online magazinba írtam cikket, olvasd el azt is!

Sok sikert kívánok az egyedi romantikus történetedhez! Ha a megírásához keresel segítséget, akkor ajánlom a regényíró tanfolyamomat (NOVEL SCHOOL), ha a kiadása érdekel jobban, akkor pedig a könyvkiadás-könyvmarketing workshopot (KM WORKSHOP)!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .