Majdnem egy éve már, hogy felfedeztem ezt a csodálatos eszközt: a felolvasós szerkesztést. Újító lévén, el is neveztem motyogó szerkesztésnek, hisz nem az a lényeg, hogy hangosan olvassuk fel, amit írtunk. Elég, ha csak a szánk formálja a szavakat, de közben némák maradunk.
Hallottál már erről? A módszer lényege, hogy a leírt szöveget magadnak hangosan felolvasod, és amikor megakadsz az olvasásban (vagy mást mondasz, mint ami le van írva), akkor azon a ponton javítod a kéziratot.
A zsigereimben mindig is éreztem, tudtam, hogy ez egy jó ötlet. Hisz hányszor, de hányszor olvastam már fel mesét a gyerekeimnek, és ejtettem ki mást, mint ami le volt írva, mert az valahogy nem úgy jött ki! Amikor egyszer már Janikovszky Évát is máshogy olvastam, mint ahogy az eredeti szöveg szólt, eldöntöttem, hogy a legközelebbi szerkesztésnél bizony isten használni fogom ezt a módszert.
Amikor először ültem le ezzel az új elhatározással a géphez, percekig csak bámultam a frissen befejezett regényem szövegét.
Totál idiótának éreztem magam.
Komolyan.
Aztán vettem egy nagy levegőt, és kimondtam az első szót. Nem dőlt össze a világ. Kiolvastam a teljes mondatot. Nahát, ez egy mondat! Végül is olyan, mintha a gyerekeknek olvasnék fel… Nem is hülyeség. Felolvastam még egy mondatot, meg még egyet, aztán egyszercsak észrevettem egy kedvezőtlen szórendet. Csodálkozva álltam meg. Magamban elolvastam még egyszer azt a pár szót. Semmi baj nem volt vele. Mégis, kimondva valahogy mégsem hangzott jól. Így hát kijavítottam.
És képzeld, tele volt a szöveg teljesen korrektnek tűnő mondatokkal, amelyek kimondva mégsem ültek igazán!
Nem hittem a fülemnek. Csak javítottam, javítottam serényen, és buzgón megfogadtam, hogy soha többé nem fogok szöveget máshogy kiadni a kezemből, mint felolvasás után. Lássuk pontosan, miben segít a hangos felolvasás:
1. A füledbe adja a szóismétléseket.
Ez az írók egyik rémálma: amikor ugyanaz a szó szerepel pontosan ugyanolyan vagy többé-kevésbé ragozott formában egy mondaton, bekezdésen belül, és nem vesszük észre. Már megfigyeltem, hogy a gyakori, kommersz szavak minden második-harmadik mondatban, sorban nyugodtan benne lehetnek, nem bántják a szemet. Ilyenek például az áll, ül, megy, mondta. Nagyon nehéz észrevenni, amikor sok van belőlük és illene szinonímát keresni rájuk. Sőt, azt is megfigyeltem, hogy elvakult alkotás közben nem veszem észre, ha leírom, hogy Géza butaságot mondott, mire Juli bután nézett rá. Pedig ez is szóismétlés. És a jó hír? Hogy ezeket a mondatokat felolvasva a hiba azonnal kiugrik. Tehát ha csak a szóismétléseket gyomlálod ki a felolvasós módszerrel, már egyedül ez megéri.
2. Mutatja az elgépeléseket, helyesírási hibákat.
Nem mondom, hogy a szerkesztés befejeztével mind a hatszázezer leütésem pontos, de szerintem kifejezetten jó minőségű szöveget alkottam. Amikor például ki akartam olvasni a „fonos” vagy „mérlegegel” és hasonló szavakat, visítva ugrottak rám a hibák, követelvén, hogy foglalkozzam velük.
3. Az a nyavalyás szórend.
Egyszer a lányom is mellém ült és hallgatta a szöveget. Figyelte, mit csinálok. Amikor szórendi hiba jött a felolvasásban, ő is észrevette, pedig ha írásban látná, fittyet sem hányna rá, hogy egy mondatban az alany, a tárgy és az állítmány pontosan hol is helyezkedik el. Tudod, mire gondolok, ugye? Erre a jelenségre:
- Éva tegnap hazajött.
- Tegnap Éva jött haza.
- Éva tegnap jött haza.
- Tegnap Éva hazajött.
4. Ki mondta?
A párbeszéd halála, amikor nem látszik, ki mondja az adott mondatot. Éppen ezért találták fel a „…mondta Józsi” narrációt. Érdemes ezt megfelelő gyakorisággal alkalmazni, hogy az olvasónak ne kelljen gondolkodnia, ki beszél éppen. Léteznek könyvek igen hosszú párbeszédes részekkel, mindennemű narráció nélkül. Amikor két adott ember beszélget, ez működhet is, de ha már egy harmadik is van a közelben, vagy valaki egy percre elhallgat, akkor már borul a kártyavár. Alkotás közben nem figyelünk a párbeszélők bemutatására, mert a fejünkben pontosan látjuk a jelenetet, így azt is, kinek mozog a szája. De mindezt leírva már torzul a kép, a fonal könnyen elveszthetővé válik. Ha felolvasod magadnak a szöveget, észreveszed majd ezt a fajta hibát is! Érdekességként jegyzem meg, hogy volt a kéziratomban egy olyan párbeszéd, ahol ketten beszélgettek, de mégis megszólalt egy harmadik hang. Már kitöröltem (nagy röhögés közepette), de valami ilyesmit képzelj el:
– Márpedig én jelentkeztem.
– A neve nincs rajta a listán.
– Tegnap telefonáltam, és azt mondták, rendben van.
– Sajnálom, akkor sem jöhet be.
– Nézze meg még egyszer a listát!
– Uram, higgye el, hogy nem szerepel rajta.
– Emailben kellett volna jelentkezni.
– De azt volt a honlapon, hogy telefonon is szólhatok!
5. Logikai zűrzavar.
Amikor a szereplőd kilép a szobából, pedig az előző mondatban még a kanapén feküdt, vagy beletúr a hajába, holott kopasz, ne adj isten csizmát vesz a harmadik lábára is, az eléggé tudja zavarni az olvasót. Szerencsére ez is az a kategória, amin segít a felolvasás.Ha még mindig nem hiszed, hogy ez a hókuszpókusz működik, akkor azt is elmesélem, hogy hogyan bizonyítottam be magamnak, hogy a felolvasás százszor hatékonyabb, mint a mezei magamban-olvasós szerkesztés. Nos, az történt, hogy csak a tizedik fejezettől kezdtem motyogni. Az előtte lévő szöveget a szokásos módon csiszolgattam. Azonban megdöbbenve azon, hogy mennyivel több módosítást igényel a felolvasós szerkesztés, az első kilenc, tulajdonképpen már megszerkesztett fejezetet is újra(fel)olvastam, és… tippelhetsz.
Igen. Éppen annyi javítanivaló volt benne, mint a későbbi fejezetekben – tehát a magamban olvasás gyakorlatilag semmilyen hibát nem hozott elő azok közül, amik felolvasva hasbarúgóan csúnyák voltak.
A módszer csodája, hogy nem kell igazán hangosan olvasnod. Épp elég, ha csak kiejted a szavakat, azaz motyogsz. Ezt is jobb azonban egyedül végezni, no nem azért, mert ciki, hanem mert a melletted ülőket rémesen fogja zavarni.
Hogy lásd a csodát, bemásolok ide néhány mondatot a fogyókúrás reklámok előtte/utána stílusában, elemezgesd őket nyugodtan te is (és ha nincs melletted senki, és bátor vagy, hangosan olvasd is ki őket!).
ELŐTTE / UTÁNA
Leültem reggel a géphez, és a szöveget bámultam. / Leültem reggel a géphez, és bámultam a szöveget.
Dave mögött lépett ki a szobájukból. / Dave mögött lépett ki a szobából.
Nem rövid idő, de ha ahhoz viszonyítjuk, hogy szeptember óta már több mint hét hónap eltelt, akkor kevésnek tűnik. / Nem rövid idő, de ha ahhoz viszonyítjuk, hogy szeptember óta már több mint hét hónap telt el, akkor kevésnek tűnik.
Tényleg nem tudom, hol lehet. / Tényleg nem tudom, hogy hol lehet.
Azért csak nézd meg. / Azért nézd csak meg.
Sziszi egy létra tetején állt, Nikolett pedig adogatta neki a celluxot a szerpentin falra ragasztásához. / Sziszi egy létra tetején egyensúlyozott, Nikolett pedig mellette állva adogatta neki a celluxot a szerpentin falra ragasztásához.
A fal két oldalán két vizsgálóasztal állt: kihozták az orvosi szobából, hogy erre tegyék a bemutató terráriumokat. / A fal két oldalán egy-egy vizsgálóasztal állt: kihozták őket az orvosi szobából, hogy erre tegyék a bemutató terráriumokat.
Volt pogácsa és földimogyoró is: Terka éppen ezeket rendezte el kisebb-nagyobb tálakban, amikor Liza megjegyezte:– Milyen ügyesen használod a kezed!– Már egyáltalán nem fáj. De hétfőn Anyuval bemegyünk a rendelőbe, megmutatjuk a dokinéninek./Volt pogácsa és földimogyoró is: Terka éppen ezeket rendezte el kisebb-nagyobb tálakban, amikor Liza megjegyezte:– Milyen ügyesen használod a kezed!– Már egyáltalán nem fáj – válaszolta Terka. – De hétfőn Anyuval a rendelő felé járunk, beugrunk megmutatni a dokinéninek.
Jó szerkesztést!
Ha pedig több szerkesztési segítségre van szükséged, egy egész fejezet szól erről a témáról a Hogyan írjunk könyvet? c. kiadványban. Itt tudod megrendelni!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
