Jó, de tényleg nincs időm könyvírásra!

noiregenyBárcsak több órából állna a nap! Mi mindent tudnék kezdeni plusz hatvan perccel!
És Te?
Mit tennél, ha hirtelen öledbe hullana egy ilyen ajándék? Többet aludnál végre? Vagy a hobbiddal foglalkoznál? Netán a gyerekeiddel sétálnál egy jót? Leülnél írni?
Érdemes elgondolkodni rajta, mivel töltenéd a kapott időt – és valósítsd is meg ezt a tervet! Hogy hogyan? Teremts magadnak extra perceket!
Az ismerőseim gyakran hangoztatják, mennyire tetszik nekik, ahogy összeegyeztetem a feladataimat, ezért arra gondoltam, elmesélem mindenkinek, hogyan is menedzselem az életem. Készülj fel, mert ez most egy uncsi poszt lesz, de annál hasznosabb. Ugyanis ha már eljutottál arra a pontra, hogy tényleg rendezettebben kellene élned, az még közel sem jelenti azt, hogy van kedved változtatni. Sokkal jobb csak találomra élni, a legfontosabb, legsürgősebb dolgokkal foglalkozni – és ez különösen igaz, ha olyan munkád van, ahol kevés a határidő, illetve ezeket is te magad állítod fel.

A legjobb barátom a priorizálás és a feladatlista.

Mindkét eszközt régóta ismerjük, ezzel nem mondtam újat. Megmutatom, én hogyan használom őket! Így priorizálok:

Eldöntöm, mik az idei céljaim.

Például 2016-ra az alábbi és ezekhez hasonló célokat tűztem ki magamnak:
  • kijavítom az ifjúsági regényemet és kitalálom, mit kezdjek vele,
  • nyárra szeretném a boltokban látni a „Hogyan írjunk könyvet?” c. kiadványomat,
  • júniusban elkezdem az új regényemet,
  • beosztom a nem-szeretem, nem-sürgős, apró feladataimat és hetente egyet elvégzek, egészen addig, amíg ezek el nem fogynak.
A fentieken kívül egy sor magánjellegű feladatot is kitűztem, ami a családdal, lakással kapcsolatos, de nem sokat. Úgy látom, tíznél több célt nem érdemes kijelölni, mert ha a tízből egy célt teljesítek, az csúcsszuper érzés, de a húszból egy már nem is számít.
Amikor a céljaidat írod össze (a következő hat vagy tizenkét hónapra tervezz), írj le legalább egy olyat, ami a munkáddal kapcsolatos, egyet a személyes fejlődéssel (mit szeretnél megtanulni), egyet a családdal és egyet a hobbiddal kapcsolatban. Adhatsz nekik különböző határidőket: például a kéthetes nyaralás megszervezése történjen meg június végéig. Sőt. Ha mondjuk az a célod, hogy két éven belül léptessenek elő a munkahelyeden, akkor ezt is felveheted a listára, de bontsd le: például három hónapon belül vállalj el (találj ki magadnak) egy olyan plusz felelősséget (munkát, feladatot, projektet, tréninget), ami előrébb mozdítja a dolgokat. Nem ennek a posztnak a témája, de erősen ajánlom, hogy tűzz ki magadnak egy életcélt is. Ugyanis az, hogy valami olyan lebeg a szemed előtt, ami ugyan elérhető is lehet, csak épp nagyon nehéz, az rendkívül stimuláló – no meg persze abban is segít, hogy éves célokat tűzz ki magadnak.

Hogyan tűzd ki ezeket a célokat?

Ne csak határidőt rendelj hozzájuk, hanem pontos paramétereket is. Ha például szeretnéd idén befejezni a könyved, akkor írd le a címét, hogy hány oldalasra tervezed, és milyen ütemben haladsz majd vele. Például mikorra találod ki, pontosan mit is írsz: regényt, szakkönyvet, milyen témában? Az első tervet, vázlatot mikorra fejezed be? Az első három fejezet mikor lesz kész? A fele mikor lesz meg?
Amikor készen vagyok az éves céljaimmal,

kitalálok néhány ezzel kapcsolatos feladatot is, majd hozzáveszem az egyéb teendőimet.

Felírom, mikor hova kell mondjuk a gyerekeket vinni orvosi vizsgálatra, versenyre, vagy hogy az új jogosítványt hozzam el az okmányirodából, menjek be a gyógyszertárba. Azokat a feladatokat nem írom csak fel, amikre tényleg nem kell figyelni, mert beletartoznak a napi rutinba.
A feladatokat írhatod a naptáradba vagy egy külön noteszbe is. Én azért szeretem az internetes listát, mert minden nap emailben figyelmeztet a dolgomra és ismétlődő feladatokat is meg tudok adni (például minden második hétfőn írjak két-három blogposztot). Erre nagyon jó a todoist.com, de válogathatsz egy rakás más alkalmazás közül is, attól függően, mik az igényeid.
Ha megvannak a céljaid és a feladataid is, már csak egy dolog van hátra:

komolyan venni őket.

Vegyünk egy (szerintem ismerős) helyzetet. Ha munka (suli) után fáradtan érsz haza, mit szoktál tenni? Van olyan, hogy csak arra van erőd, hogy leülj és elővedd a telefonodat, hogy elolvasd a híreket és a Facebook-üzeneteket? Ugyanis ez szerintem a mai idők legnagyobb időrablója. Azt hiszed, kikapcsolódsz, azt hiszed, jó képben lenni azzal, mi minden történik a világban, no meg a barátaiddal. De ez tévedés. A világon semmi nem történik, ha heteken keresztül nem nézed meg ezeket a híroldalakat, Facebook vagy Pinterest-oldalakat. (És igen, magam ellen is beszélek, mert nekem is van oldalam a Facebookon, és persze szeretném, ha olvasnád – de tudod, mit? Sokkal jobban szeretném, ha inkább könyvet írnál. Amúgy a Facebookozásról még a régi blogon írtam egy külön posztot, itt találod.)ido

Azt javaslom, hogy ezt a „fáradt” időt töltsd igazi kikapcsolódással vagy szellemi fejlődéssel.

Fogj egy regényt és olvass. Fogj egy könnyed stílusban írt szakkönyvet és olvass. Vedd ölbe a gyereket és mondj neki mesét, vagy dőljetek hátra a kanapén és kártyázzatok.
Az is jó ötlet, ha a telefonodon/számítógépen bejelölsz három-öt blogot, weboldalt, amit ilyenkor elolvasol, ahelyett, hogy találomra szörfölnél a neten vagy a Facebookon a csupa érdekletelen tartalom között. Olyan blogokat válassz, amik tanítanak is. És nem feltétlenül nagybetűs tanításra gondolok. Én például nemrégiben találtam egy olyan oldalt, ahol egy anyuka tényleg csudaklassz csináld-magad dolgokról mesél. Hopp, feltettem a kedvencek közé, és amikor befejezem a neten a levelek, üzenetek megválaszolását, de van még időm, kedvem szörfölni, átkattintok erre a blogra (vagy egy másikra) és elolvasok pár cikket. Tegnap például e csináld-magad blog olvasása után rögtön fel is álltam és megfőztem a gyurmát, aminek a receptjét a blogger közreadta. Sokkal jobban jártam, mintha politikusok félresikerült nyilatkozatairól vagy látványos autóbalesetekről néztem volna Youtube-videókat.

A megoldás tehát: korlátozd a céltalan netes lődörgést.

Találd ki előre, mennyi szellemi rágógumizást engedsz meg magadnak. (Hiszen mikor máskor bukkannál rá újabb érdekes weboldalakra? Honnan tudnád, mi hír a külföldön élő unokatesóddal?) Vannak erre is klassz alkalmazások, amik figyelik, adott esetben le is csukják az ilyen tartalmakat, ha mégis odatévedsz, vagy túlléped az általad előre meghatározott időkeretet. (Ilyen például a Self-Control , a Freedom , vagy a TrackTime és a RescueTime, amelyek mutatják, mely oldalakon mennyi időt töltesz.) Mert igen, velem is előfordul, hogy fellépek a Facebookra beütemezni az írói oldalam posztjait, aztán ott ragadok. Olyan ez, mint a tévé távkapcsolóját nyomogatni: mindig van egy másik gomb, amit be lehet nyomni rajta, mindig találok új tartalmat. De leállok vele, mert ennél sokkal hasznosabb, ha írok egy új cikket, válaszolok egy olvasói levélre, írok, szerkesztek…
Amint belátod, hogy a net nemcsak társ, de ellenség is, könnyebben csukod be a Facebook, Pinterest, YouTube és a többi ablakot. Mert igen, ez a másik titok: ha elintézted, amit akartál (pl. megnézted azt az EGY videót, amiért felmentél a YouTube-ra), akkor

csukd le az ablakot.

Majd megnyitod, ha mégis kell. Minél kevesebb internetes fül és dokumentum van nyitva a gépeden, annál kisebb az esélye, hogy elkalandozik a figyelmed. Például ha írsz (könyvet, cikket, vagy egy beszámolót a munkahelyeden), csukj le minden más alkalmazást, csak a szövegszerkesztő maradjon. Én néha még azt a csalafintaságot is elkövetem, hogy azért írok a nettel nem rendelkező számítógépen, hogy nehogy kinyissam a böngészőt.

Az időrablás jelensége azonban nemcsak a számítógéphez köthető.

timeHasználd ki minden állásidődet! Ha a buszon utazol, ha az orvosnál vársz a sorodra, mindig legyen nálad olvasnivaló (azaz könyv; ne valami hitvány reklámújságot lapozgass), és legyen nálad toll és notesz, hogy jegyzetelhess. Az ilyen holtidők tökéletesek arra, hogy kitaláld egy novella vázlatát, vagy hallgatózz és szó szerint leírd a szomszédaid beszélgetését.
Ha tehát szeretnél egy 25. órát, amit a kedved szerint töltesz el, teremtsd meg magadnak!
Priorizálj, tűzz ki feladatokat, végezd el őket, és korlátozd az időrabló tevékenységeket az életedben!
Ha van további tipped az olvasóknak, kommentben várom!
*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Egy kis gondolat “Jó, de tényleg nincs időm könyvírásra!”

Share