Nincs is ilyen szó!

Kéziratok olvasásakor rendre futok bele olyan szavakba, amelyek tulajdonképpen helytelenek. Nem léteznek. No persze valójában igen, hiszen használjuk őket, és egy nyelvész sem fogja azt mondani, hogy nem helyesek – mégsem a magyar nyelv szabályai és szokásai szerint kerülnek elénk.

Szeretnék mutatni neked hat szót, amit bizony kíméletlenül kijavítok, amikor szerkesztem a szöveget – és azt is megmondom, miért!

1) ebédkor

Amikor időpontról beszélünk, gyakran használjuk a mikor kérdést, az akkor választ: hat órakor, napfelkeltekor stb. Van azonban sok olyan szó, amit nem használhatunk válaszként a –kor toldalékkal időhatározóként. Van, hogy kifejezést mondunk, amikor erre a kérdésre felelünk, máskor egy olyan szót használunk, ami eleve, ragozás nélkül felel, vagy egyszerűen más toldalékot használunk. Ilyen például:

  • hajnalban ;
  • este;
  • a találkozó után;
  • reggelinél.

Őszintén megmondom, nem tudom, miért terjedt el, hogy az ebédidőben vagy ebédnél szó helyett azt mondják: ebédkor, lehet ez egy nyelvjárásban használt szó – de a lényeg, hogy ha nem is helytelen, kifejezetten ritka. Te inkább ne írd le.

Ha sokat szeretnél olvasni az időhatározókról, ezt a cikket ajánlom!

2) lehet

Tulajdonképpen modern szleng ez:

Lehet holnap megjön majd a csomag.

Elterjedt az utóbbi években, hogy a „talán” szinonimájaként, a „lehet, hogy” rövidítésekor szóban a „lehet” szót használjuk. Erre sem fogom azt mondani, hogy helyes vagy helytelen, de az biztos, hogy jobban jársz, ha ezt nem írod le, legalábbis narratívában semmiképp. Olyan ez, mint a mit használata miért vagy minek értelemben (Mit ácsorogsz itt?) – kell jó pár év, amíg irodalmi szövegekben látva nem rázkódunk össze tőle.

Találsz erről tudományos véleményt is a neten!

3) kortársi

Az –i képző, amellyel alapesetben hatékonyan tudunk melléknevet gyártani, gyakran tévútra visz bennünket. A holnapból képezhetünk vele holnapit, de mondjuk a kortársból (ami eleve melléknév) nem jó ötlet létrehozni a kortársi szót. (Történelmi ismeretterjesztő könyv szerzője használta ezt a szót a korabeli helyett.)

Légy tehát óvatos az –i képzővel, mert egyre több furcsa szót látok, például eddigrei (helyette helyes lehet például: eddigre kialakuló), vagy öt órási (helyette helyes lehet például: öt órai vagy öt órás – de nem ötórás). Szerinted ez helyes vagy helytelen?

A képzőkről olvass többet itt!

4) szabadott

A szabad az egyik segédigénk:

Szabad azt mondanom, néger?

Szabad bemenni?

Segédige még például: lehet, szeret, akar – ezeket szoktuk ragozni is (lehetett, szeretek, akartuk). A szabad azonban nem ige, hanem melléknév, ezért ne ragozd igeként, az aztán tényleg helytelen, hogy szabadott.

Itt olvashatsz többet a segédigékről!

5) tűpontos

Ez az a szó, amivel igazán ki lehet nálam húzni a gyufát. Ugyanúgy angolból jött át tükörfordítással, mint a high qualityből származó magas minőség, amit magyarul kiváló minőségnek mondunk.

  • A tű magyarul nem pontos, hanem hegyes: tűhegyes.
  • Ami pedig pontos, arra azt mondjuk, hajszálpontos.
  • Ebből következik, hogy a tű nem is éles: éles mondjuk a kés… de arra is azt mondjuk, borotvaéles.

A tűpontos és a tűéles tehát, ha alaposan megnézzük, képzavar a javából! (Lejjebb található róla egy külön cikk!)

6) tőled

Még a tévében is hallom:

tőled jobb volt az előző versenyző.

És a kéziratokban is látom. De amikor két jelenséget hasonlítunk össze, akkor a viszonyítás alapja, hogy az egyik minél, kinél olyanabb, mint a másik: kinél nagyobb? Nálad nagyobb. Nálam nagyobb. Rezeg a léc, hogy a tőledre azt mondjam, helytelen, de szerencsére nem az én tisztem ezt megítélni… maradjunk annyiban, hogy szokatlan, és nem hangzik mindenki számára elfogadhatóan!

Erről itt találsz egy rövid cikket!

Könyvírásnál mindig tartsuk szem előtt, hogy a szó, amit használnánk, közismert és elterjedt-e, nem szleng-e, vagy csak egy zárt szubkultúrára jellemző, például tájnyelvi. Ne felejtsük el, hogy nem az a kérdés, hogy a szó helyes vagy helytelen. A nyelv változik, alakul, olyasmi is közhasználatúvá válhat, ami szokatlan vagy a szabályoknak nem felel meg. Íróként nem az a dolgunk, hogy pályát törjünk – vagy új szavakat fedezzünk fel. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy ha egy szó nem elég általánosan használt, akkor az plusz jelentésréteget ad a szövegünknek, a könyvünknek, és a nyelvtanilag szokatlan, az írott szövegekben nem szokásos szavak jelenléte miatt az olvasó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a szerző nem elég művelt.

Így válasszuk meg tehát a szavainkat!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share