Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Magyarország, világháború – romantikus regényt lektoráltam

Szereted a történelmi regényeket? Ha igen, akkor ott a helye a polcodon ennek a kötetnek is! Prónik Judit hitelesen mutatja meg a frontról az orosz hadifogságba került tanító viszontagságait. Péter nemcsak a viszonzatlan szerelemtől szenved, hanem attól is, hogy a kiszemelt leánynak bizony titkai vannak.
Kémkedés, ármány, kiszolgáltatottság – a középpontban pedig egy magyar kúria!

Prónik Judit – A Szemerédy-ház titkai

Prónik Judit: A Szemerédy-ház titkai

A II. világháború Magyarországán a nemes Szemerédy-ház fiatal házitanítója, Halmai Péter szerelmi bánatból jelentkezik a seregbe. A háborúban igaz barátokra és egy halálos ellenségre is szert tesz egykori felettese, a kegyetlen, igazságtalan és gyáva Vecsésy Gábor személyében. Péter harcol a legvéresebb csatákban és Budapest ostrománál is. Megjárja a szovjet hadifogságot, ahonnan a sors szeszélyéből éppen Páll Lajos, egykori szerelmének, Annának kedvese menekíti ki. A férfi megbízza egy feladattal. Péter ezzel akaratán kívül egy összeesküvésbe keveredik, ami érinti a híres Várady professzor árván maradt lányát, Mimit, és Anna kisasszonyt, a Szemerédy-ház nevelőnőjét is. A férfi feladata teljesítése közben nem is sejti, hogy halálos ellensége, Vecsésy a nyomában van, hogy végre beteljesítse bosszúját…

A könyvet a Koós Könyvkiadó és Könyvműhely oldaláról tudod megrendelni.

A közös munka

Nyílt titok, hogy odavagyok a történelmi regényekért, és különösen szeretem a magyar helyszíneket. Judit kézirata már első verziójában is elvarázsolt, nem csoda, hogy hagyományos könyvkiadónál jelenhetett meg.

Judit lektori véleményt kért tőlem – majd később részben szerkesztést is -, melynek során kiemeltem,, milyen remek a karakterformálás, még a mellékszereplők is megelevenedtek. izgalmas volt a cselekmény, az információadagolással kapcsolatban voltak tanácsaim, illetve azt javasoltam még, hogy Judit a helyszínleírásoknak szenteljen nagyobb figyelmet. Ehhez azt is hozzátettem, a háztartás rajzolódjon ki jobban: kik laknak a Szemerédy-házban, mekkora a cselédség.
Az ellenlábas Vecsésy motivációjáról és a férfi szálának fonásáról is adtam javaslatokat, hogy az olvasónak még több meglepetésben legyen része!

A szerző így élte meg a közös munkát

„Krisszel remek volt a közös munka! A tőle kapott részletes lektori véleménynek köszöngetően olyan lett a regényem, amilyennek sok-sok évvel ezelőtt megálmodtam. Az útmutatásai szerint a felesleges részeket kiszedtem. Abból pedig sok volt. Nagyon sok. Volt, hogy teljes fejezetek váltak az enyészetté, vagy komplett karakterek kerültek ki a regényből. És -bár eleinte vérzett értük a szívem -mára egyáltalán nem bánom! Általános vélemények szerint a történet szerkezetileg egységes, dramaturgiailag izgalmas és feszes lett.
Krisz a munkájában profi, türelmének és kedvességének köszönhetően együttműködésünk minden percét élveztem és már alig várom, hogy újra együtt dolgozhassunk!”

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

Katona a II.világháborúból

A határon Páll Lajos elővett egy útlevelet és Péter kezébe nyomta.
– Ezt majd adja oda, ha kérik! Beszél oroszul?
– Egy keveset. Ami a fogságban rám ragadt.
– Ne aggódjon, Harcsinov maga mellett lesz.
A férfi hátradőlt az ülésben. Szemeit lehunyta, karjait melle előtt összefonta.
Péter nyugtalanul fészkelődött vele szemben. Páll Lajos rá akarja bízni egy vadidegen emberre, aki most is ott strázsál a kupé ajtaja előtt? Mire fel ez a nagy óvintézkedés?
Pétert rázta a hideg, így zubbonyát kissé összébb húzta magán. Idegennek érezte, hiszen mégis az ellenség egyenruhája volt. Fejét megtámasztotta a támlán, mert érezte, hogy hamarosan elnyomja a lázas álmosság. Alig hunyta be a szemét, amikor a fülke ajtaja hangosan kicsapódott. Összerezzent. Nem tudta, hogy álmodik-e vagy már ébren van, csak Harcsinov ideges beszédét hallotta.
– Jönnek! Most szálltak fel!
Páll Lajos arca egy pillanat alatt megváltozott. Szemei elkerekedtek, vonásai megmerevedtek.
– Vidd!
Péter azt hitte, valamit biztonságba kell helyezniük, de legnagyobb megdöbbenésére ő volt az, akit Harcsinov karon ragadott, és megpróbált kirángatni a kupéból.
– Nem megyek sehová!
– De megy! Miatta.
Péter egy röpke másodpercre abbahagyta az ellenkezést és mélyen Páll Lajos szemébe nézett. Anna miatt ezzel a szovjet tiszttel kell mennie.
– Mi történt? – kérdezte, ahogyan már a vonat szűk folyosóján haladtak. A láztól már alig tudott járni, a félelem és az életösztön mégis hajtotta Harcsinov után. Ha Páll Lajos megbízik benne, akkor neki sincs oka kételkedni.
– Szovjet katonák felszálltak. Tudják, maga megszökött. Tudják, ki szöktette meg.
– Engem keresnek?
– Magát és őt – bökött fejével annak a kupénak az irányába Harcsinov, ahol most Páll Lajos ül egyedül, védtelenül.
Védtelenül…
– Nem hagyhatjuk magára!
– Száját befog! Nem ellenkez, hanem megy!
Péter már csak azt érezte, hogy a százados megragadja zubbonya ujját és erőset ránt rajta. Kis híján hasra esett, de fedezékbe kerültek. Látták, ahogyan a három egyenruhás szovjet megáll a fülke ajtajában és fegyverüket kezükben tartva felszólítják Páll Lajost, hogy igazolja magát.
– Ha tudnád, mióta kerestünk már!
– Tudod, mi jár az árulóknak, igaz? Hol a másik magyar? A tiszt! Merre van?
– Nem tudom, miről beszél – hallatszott Páll Lajos nyugodt hangja, bár Péter egy szavát sem értette. Azt viszont látta, hogy a katonák leeresztik fegyvereiket és az egyik tiszt belép a fülkébe.
Péter fellélegzett. Talán elmúlt a veszély.
Nemsokára leszállnak a katonák és…
Mint derült égből a villámcsapás, úgy csapta meg a fiatal tanár fülét a pisztolylövés, ő pedig már ugrott volna elő a rejtekhelyéről, ha Harcsinov a földre nem teperi és a szájára nem tapasztja a kezét:
– Bolond magyar! –suttogta fojtott hangon. – Nem ugrál! Akar lövetni magát szitává?
– De ő…
– Kuss! Nem kell mi is meghal!

Budapest ostroma 1944-45

Péter nem szólt többet, viszont egész testében remegett. Háta a kemény földnek nyomódott, fogai pedig annyira vacogtak, hogy félt, ezzel leleplezi magukat.
– Erre jönnek! – hallotta meg Harcsinov hangját újra. – Észrevesz engem… Gyorsan, be!
Péterrel annyira felgyorsultak az események, hogy észre sem vette, mikor került a vonat mosdójába. Kérlelőn nézett szovjet társára, de az belökte az ajtó mögé és kettejükre csukta.
– Nem szól! Nem pislog! Bármi történ, csendben marad!
Péter bólintott és visszahúzódott az ajtó mögé, aminek túloldalán dörömbölés hallatszott.
– Kinyitni!
– Azonnal nyissa ki!
Harcsinov egy pillanat alatt rendezte a vonásait, meglazította övét és kinyitotta a mosdó ajtaját annyira, hogy Péter egészen a falhoz lapult, nehogy hozzáérjen. Újból orosz beszéd hallatszott mindkét fél részéről.
– Még a mosdóban sem hagyják békén az embert? Mi folyik itt, tizedes?
– Elnézést, százados elvtárs! Nem tudtuk, hogy ezen a vonaton van!
– Mit keresnek itt?
– Egy szökött magyart.
– Lelőttem.

Küzdelem egy nő szerelméért

Péter az egész beszélgetésből nem értett semmit, de a félelem és a láz annyira átjárta már a testét, hogy fogai újból vacogni kezdtek. Szájára kellett tennie a kezét, de mozdulat közben egy egészen kicsit meglökte az ajtót. Az egyik szovjet észrevehette, mert a beszéd abbamaradt. Péter mozdulni sem mert. A levegőt is visszatartotta és magában azért rimánkodott, hogy túlélje az elkövetkező perceket. Hallotta, hogy valaki belép a mosdóba, de Harcsinov megállította.
– Mindent ellenőrizni akar, hadnagy elvtárs? – kacagott fel és a WC felé indult, hogy felhajtsa a fedelét.
– Nem, százados elvtárs. Ez igazán nem szükséges.
– Mondtam már, azt a magyart lelőttem.
– Értettem, százados elvtárs!
– A testét kidobtam a vonatból jó néhány kilométerrel odább.
– És a másik magyar?
– Miféle másik magyar?
– Aki megszöktette.
– Nem tudtam, hogy ketten vannak – szólt Harcsinov merengőn. – Megtalálták?
– Meg. Végeztünk vele.
– Rendben, jelenteni fogom. Leléphetnek!
– Parancs, értettem, százados elvtárs!
Péter távolodó lépesek zaját hallotta, majd Harcsinov benézett a mosdó ajtaja mögé. Péter még mindig ugyanúgy állt ott, mint percekkel ezelőtt. Ám néhány pillanattal később erőtlenül dőlt a falnak.
– Nem elhagyni magát! Fontos feladat van még.
Péter fáradtan nézett fel a századosra. Nem hitte volna, hogy ő még életben hagyja el ezt a helyiséget.
A vonat hirtelen fékezett. Péternek még ültében is meg kellett kapaszkodnia az egyik csőben, nehogy előre bukjon.
– Leszálltak – közölte a száraz tényeket Harcsinov. – Menjünk! – Nyúlt a fiatal férfi hóna alá, hogy felsegítse. Péter lábai remegtek a félelemtől; vajon mit fog látni odabent a kupéban? Vajon a férfi életben van még? Lehetetlen, hiszen hallotta, hogy lelőtték. Ahogy közeledtek a fülkéhez, úgy hallották meg a furcsa, kapargászó hangokat.
Páll Lajos még életben volt!

Ha tetszett a részlet, rendeld meg most a Koós Könyvkiadó honlapjáról!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Egy kis gondolat “Magyarország, világháború – romantikus regényt lektoráltam”