Regényírás tervezetten 2.: a történeted közepe

Előző posztomban megmutattam, milyen vázlat mentén tervezheted, illetve ellenőrizheted a regényed elejét. Most több időt szánj az olvasásra, mert történeted közepe tovább tart, így többet is beszélek róla!

Következzen a második felvonás, a történeted közepe, a cselekmény gombolyítása!

yarnEz a könyved jelentős része, a szavak úgy 70%-ával a könyved „közepét” írod meg. Itt történnek a dolgok! De milyen dolgok?

1. A főhősöd még bizonytalan. Az rendben van, hogy meghozta a döntést, de most ezzel együtt is kell élnie. Tesz néhány lépést, de könnyen lehet, hogy elrontja, nem úgy sikerül semmi, ahogy elképzelte. Valószínűleg a céljaival sincsen teljesen tisztában. Hiheti azt, hogy meg kell nyernie a bajnokságot (miközben te, az író tudod, hogy a hősöd önmagát keresi és fogja megtalálni a könyved végére).

2. Ha az első felvonásban még nem vázoltad fel, akkor most megjelenik a megoldandó feladat, az a probléma, amit a főszereplőnek meg kell oldania a könyved végére. (Ez általában az a konfliktus, ami megjelent az első felvonásban, de lehet, hogy az a konfliktus csupán az igazi gond előszele volt, egy bemelegítő baj.)

3. Ebben a szakaszban megjelenik egy barát, aki a hősödet támogatja az új helyzetben. Lehet ez egy régi ismerős, akit már bemutattál az első felvonásban, de behozhatsz egy teljesen új szereplőt.

4. Szintén megjelenik az antihős, az ellenség, aki minden erejével akadályozni fogja a hősödet abban, hogy teljesítse a feladatát, elérje a célját. Az antihős belead apait-anyait, hogy a főszereplő kudarcot valljon.

5. Hamarosan ügyesebb lesz a hősöd, jobban kiismeri magát az új helyzetben, mint előtte. Már gondolkodik, mielőtt cselekszik, és bátrabb, mert bejön a számítása. Össze is csaphat az antihőssel, kisebb sikert is érhet el, de nem kerekedik teljesen felül.

6. Ekkor történik a nagy változás. Ez a regényed középpontja, vagy csúcspontja. Valami olyan történik, amire a szereplő egyáltalán nem számított, pedig ez az esemény a sztori kulcseleme. Még akkor is fontos, hogy a szereplő ne legyen ezzel tisztában, ha esetleg az olvasó már sejti, de érdemes az olvasót is meglepned ezzel a fordulattal. A hősöd essen össze, testileg és lelkileg. A nagy változás lehet valami fontos információ, amit a szereplőd megtud, vagy kötődhet fizikai erőszakhoz, amikor a hősöd túlél, átél valami borzalmas támadást. Lehet, hogy a szereplőd maga jön rá valamire, ami megrendíti akkor is, ha még nem tudja, hogy igaz, mert érzi, hogy minden összevág. A lényeg, hogy döbbenjen le tőle, majd kapjon szárnyra, akarjon küzdeni. Ahelyett, hogy csupán kényelmesen érezné magát az új helyzetben, adj neki célt, lássa be, hogy ez a sorsa és meg kell emberelnie magát.

7. És innen vesz repülőrajtot a sztorid (még egyszer). (Ez az a pont, ahol a második felvonást tulajdonképpen két részre lehet bontani. Tehát ha valahol négy felvonásos történetstruktúráról olvasol, akkor a második felvonás eddig tart, innentől a harmadik jön, és amit én harmadiknak nevezek, az lesz a másik modellben a negyedik. És ha ezt a mondatot nem értetted, olvasd el még egyszer, lassabban.)

Nézzük meg Potter úr példáján ezt a részt (a második felvonás 1. felét)!

(Harry Potter és a bölcsek köve, szerző: J. K. Rowling)

Harry belép az iskola kapuján és megismeri a mágusvilágot meg a gimit is. Az iskola igazgatója, Dumbledore egyfajta apafiguraként segíti őt, és lesz két barátja is. Megjelenik a sunyi Malfoy, valamint Harry egyre többet tud meg a nagy ellenségről, Voldemortról is. Harry magabiztosabb lesz, amikor kiderül, hogy ügyesen repül. A klimax pedig akkor érkezik el, amikor kiszagolja, hogy a bölcsek köve van a történések mögött, ezt őrzik az iskolában. A csúcspontot tulajdonképpen az jelenti, amikor Harry rájön, mi is az ő feladata.

Jöjjön a második felvonás másik fele.

1. A nagy változás után hősöd kissé vakon tör előre. Az új cél, új információ kellő motivációt szolgáltat a cselekedeteihez.

2. A hősöd tervez, majd nekilát végrehajtani a tervét. Első lépéseit tulajdonképpen siker koronázza. Lehet, hogy vannak segítői és ellenségei, de nagyjából önmaga boldogul, az olvasónak azt mutatod be, hogy mennyire klasszul összeszedte magát és milyen ügyes. Hősöd itt még nem igazi HŐS, de már jó úton halad. Egyre több információt gyűjt, már látjuk, hová is halad a sztori.

3. Aztán a helyére kerül az utolsó kirakósdarabka, infómorzsa, ami ahhoz kell, hogy a főszereplő felkészüljön a lezárásra. És itt fejezzük be a második felvonást, következik a végjáték, a nagy csata.

És mindez a gyakorlatban?

Harry Potternél a második felvonás másik fele arról szól, hogy a fiú mindent megtesz, hogy a főgonosznak hitt tanárt, Pitont távol tartsa a bölcsek kövétől. Közben egyre több mindent tudunk meg a háttérről, míg végül elérkezik az utolsó fontos tény közlése is: a gyerekek megtudják, hogy Hagrid egy idegennek elárulta a kocsmában, hogy Bolyhoska elalszik, ha zeneszót hall. Nyilván azonnal felkerekednek, hogy megszerezzék a bölcsek kövét, mielőtt Piton kaparintaná meg!

 

Neked melyik felfogás szimpatikusabb? Ha a történet közepét egy vagy két felvonásként értelmezzük?

Nézz felém jövő héten is, modellezzük a lezárás szerkezetét is!

 

Ui. Ha feliratkozol a hírlevelemre, kapsz egy nyomtatható listát is, amin bepipálhatod, hogy a (tervezett) könyvedben megjelennek-e a fenti elemek, így értékelve, hogy szerkezetileg mennyire jó a könyved! (Ha már feliratkoztál, elég visszamenned az első levélhez, amit tőlem kaptál!)

 

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share