Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Kalandregény az őslények korából

Roland Ritter: Intelligens dinoszaurusz teória

Roland Ritter: Intelligens dinoszaurusz teória (A borító Juhász Balázs munkája, www.juhaszbalazs.com)

Az Intelligens dinoszaurusz teória elmereng azon, hogy mi történne akkor, ha előkerülne egy kövület, ami megcáfolhatatlan bizonyítéka lenne egy ember előtti intelligens civilizációnak. Bemutatja, hogy milyen lehetett ez a dinoszauruszokból kifejlődött létforma és mi okozhatta az eltűnésüket a Földről. És feltesz egy, mindenkit foglalkoztató kérdést: ugyanarra a sorsra jutunk, mint ők, vagy tanulunk a múlt üzeneteiből?

Izgalmas kalandregény, mely egyszerre mutatja a tudósok munkáját és ad bepillantást egy elképzelt múltba. A Jurassic Park rajongóinak kötelező olvasmány!

Felkeltette az érdeklődésed? Itt tudod előrendelni a könyvet!

A közös munka

Roland 2018-ban keresett meg az akkor Mozaik munkacímen futó kézirattal: a történet valóban mozaikokból állt, egy-egy kutató kalandjait írta le, amellett, hogy az intelligens dinoszauruszok életébe külön szálon avat be. Az egyik fő javaslatom épp az volt, hogy Roland fűzze fel a történetet a paleontológus Ron Russell szálára, és kezdjen is vele.

Roland átírta a történetet, majd visszaküldte szerkesztésre: ekkor már velem dolgozott új szerkesztőm, Csepeli Veronika, ez volt az első kézirat, melyet ketten szerkesztettünk: először Vera szántotta a szöveget, majd én gereblyéztem. Ezzel a csapatmunkával Roland már kiadói jellegű szerkesztést kapott, s később a korrektúrát is így, ketten végeztük.

A regényre már a szerkesztés lezárultával rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a próbaolvasóktól: valóban nincs még egy ilyen kalandregény, amely valós tényekre alapozva mutatja be a dinoszauruszok világának lehetséges kiteljesedését!

A szerző így élte meg a közös munkát

“Krisz és Veronika nélkül nem valósulhatott volna meg a könyvem kiadása ilyen színvonalon, ebben egészen biztos vagyok. Elsőkönyves szerzőként semmit nem tudtam a szöveggondozásról és a könyvkiadás menetéről. A lektori véleménnyel kezdődött a közös munka és mindenben segítettek, egészen a kötet nyomdába kerüléséig. Olyan megnyugtató érzés volt ez a profi támogatás, mint amikor kisgyerekként az anyukám fogta a kezem – úton az óvoda felé. Talán ezért érzem úgy, hogy ők is ugyanannyira „szülői” a boltokba kerülő kiadványnak, mint jómagam. Nekik köszönhetem, hogy a magánkiadás ellenére sincs hiányérzetem és büszkén odatehetem a könyvem bármelyik nagy kiadó terméke mellé. Már lefoglaltam 2021-re az időpontot náluk és folytatjuk a közös munkát a következő könyvem előkészítésével!”

Roland Ritter (Az Intelligens dinoszaurusz teória c. kalandregény szerzője)

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

Az állat egészen közel ért Sahinhoz. De még mielőtt a zsarnokgyík bármit tehetett volna, az érkezés lendületét kettétörte a bordái közé szúrt sokkoló zizegése. A maximális kisülés óriási áramütést okozott. A gyík támolygott a fájdalomtól, majd akkora robajjal vágódott el a hatalmas test a talajon, mintha az ég dörgött volna.
Mindhárman körbeállták a rúgkapáló dögöt. Dárdaként vágták a testbe szuronyaikat. A méreg sok apró seben át szivárgott a húsevőbe. Vergődése azonnal mérséklődött, és az üvöltés abbamaradt. Már csak nyöszörgött, mintha az életéért könyörögne. Hatalmas, húsos nyelve ernyedten buggyant ki a fogak közül.
A késfogú kiszenvedett.
A sziklák mellett buksi fiókafejek tűntek fel. Ijedten bújtak vissza, majd újra kikukucskáltak. Amikor megértették, hogy elmúlt a veszély, egyszerre bújtak elő.
– Valaki megsérült? – kérdezett körbe Karr.
– Lukka. Lukkát megölte – cincogták többen is, remegő hangon.
– A veszély még nem múlt el. Mindenki maradjon itt és lapuljon, ameddig nem jövünk értetek! – mondta az öreg őr ellentmondást nem tűrő hangon.
– Igenis – vinnyogták a kölykök, majd visszahúzódtak a kövek takarásába.
− Akkor jöhet a másik – adta ki Karr az újabb utasítást Sahinnak és Kashnak.
Az óriás még mindig beszorulva rostokolt Atorr fészkében. Mivel feje a házban volt, onnan szűrődött ki a mennydörgésszerű hang, mintha vihar készülődne.
Úgy akart kiszabadulni a csapdából, hogy befelé nyomult, de ettől még jobban befeszült a nyílásba, az épület nem bírta az erős nyomást, recsegve tört ki a fal. A dühös hústorony villámgyorsan kitolatott a házból, és már lendült is hármójuk felé.

Sahin idegesen matatott a sokkolón, keresve az aktiváló gombot. A késfogú ekkor már fölé tornyosult. Ő annyit tehetett, hogy sarkon fordult és menekülőre fogta. Hatalmas fogak villantak elő a felé lendülő állkapocsból, és egy óvatlan pillanatban felszántották a fiatal katona hátát.
Emlékképek sora pergett le Sahin előtt, mintegy búcsúzásképpen a földi léttől. Érezte, hogy emelkedik, és várta, hogy megérezze a nyilalló fájdalmat. A fogak azonban nem szakították fel hátán a húst és nem roncsolták össze gerincét. A katonai védőruházat megmentette az életét.
A seregben előírás volt a hátvérttel ellátott, szintetikus mellény viselete. A gerincvédő két oldalán felülről tölthető, csőszerű tárolózsebek voltak kiképezve az ellátmánynak és az egyéb hasznos eszközöknek, ami jó szolgálatot tett az eszközök és fegyverek szállításakor is. A zsarnokgyík erre a dudorra harapott rá, a levegőbe emelve Sahint, aki így fent lógott a szájában.
Ha a húsevő – a zsarnokgyíkokra jellemző viselkedés szerint – feldobta volna zsákmányát maga előtt, hogy fogást válthasson rajta, az a biztos halált jelentette volna Sahin számára.
Szerencséje volt. Egyszer. Várta, hogy megoldódjon a helyzete és kétségbeesetten kereste szemével társait, ami nem volt egyszerű, mivel a ragadozó vadul rázta.

Karr és Kash sebtében felmarkolt néhány, ökölnyi követ és teljes erőből hozzávágták a hatalmas fejhez, a szemekre és az óriás gyík orra hegyére célozva. A zsarnokgyík néhány lépést hátrált, és egy szikla mellé ejtette mozdulatlan zsákmányát. Majd megrázta a fejét, bődült egy mélyet és rárontott a két őrre. Ők már felkészülve várták, sokkolóik szikrákat szórva zizegtek a monstrum mellső végtagjai között.
Ám az áramütés erre a behemótra nem volt olyan bénító hatással, mint társára. Vastag bőre és az alatta lévő zsírréteg megvédte. Az állat felborzolta a nyakát sörényként díszítő finom, szőrszerű tollazatot, és fejét megrázva vad üvöltésbe fogott.
– Ez nem jött be – mondta nyugodtan Kash, és kérdőn nézett a mentorára.
Karr válaszként megfordította kezében a botot és egy merész ugrással az éppen előrehajoló állat nyakába pattant. Lábfejének hatalmas karmait belevájta a késfogú oldalába, eleven hágcsónak használva a test bőrredőit és izomdomborulatait. Felkapaszkodott az oldalán, egészen a marjáig. Az érkezés lendületét kihasználva megcsáklyázta az állatot szuronyával, mint torreádor a bikát.
Amikor a hüllő oldalát végigszántották az erős karmok, ösztönösen rázni kezdte magát, mintha vizet akarna lepergetni magáról. Karrt nem érte váratlanul a helyzet. Döfött még egyet a szuronyon, hogy az jó mélyre hatoljon a bőrben, és a fegyver tövébe kuporodva jól megkapaszkodott a hüllő hátán. Ahogy az óriásgyík tombolt, Karr tehetetlenül hánykolódott az izmos testen. Nem volt képes lehúzódni, nyújtott testtel csapódott hol az egyik, hol a másik irányba.
Kash látta, hogy bajtársa nem sokáig tudja tartani magát. Előhúzta övéből fegyverét, célzott, és háromszor szívtájékon lőtte a késfogút. Szinte egy nyíláson hatolt be mindhárom lövedék a fenevad testébe, szétroncsolva az életet jelentő szervet. A hüllő összeroskadt.
Estében Karr leugrott róla.

– Köszönöm! – lihegte Karr hálásan. – Tudom, hogy menyire gyűlölöd ezt használni.
– Tudatában sem voltam annak, amit csináltam, ösztönösen cselekedtem – szuszogott Kash.
Karr végignézett a falun, felmérte, micsoda pusztítást végzett a két késfogú.
– Trina! Trina! – kiabált Karr torkaszakadtából az egyik szétroncsolt ház felé.
A hívásra előbújtak bentről az asszonyok és csendesen hívogatva maguk köré gyűjtötték piszkos, remegő fiókáikat.
– Hányszor kértem, hogy a kicsiket ne hagyd felügyelet nélkül játszani odakint? A fiókád, Lukka halott. Ezt már nem tudom visszacsinálni! – kiabálta az őr.
Az asszony zokogva rogyott térdre élettelen ivadéka mellett. Karr próbált nyugalmat erőltetni magára, de majd szétvetette a düh.
– Nagyon sajnálom, Trina – mondta, majd a körülöttük bámészkodókhoz szólt: – Temessétek el mielőbb a halottat! Még az kell, hogy más húsevők is idetaláljanak.

Karr hátat fordított mindenkinek és szó nélkül hazaindult. Mérges volt a késfogúakra, mérges Trinára, mérges volt önmagára, haragudott az egész világra. A két fiatal hím tisztes távolságból követte az öreget.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor itt tudod megrendelni a könyvet!

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share