Pikáns és olasz – Enzo és Tilda regényét szerkesztettem

Tilda, a Svájcból érkezett fiatal családanya és római szeretője, Enzo szerelme beteljesülni látszik. A tévedések és fájdalmak ideje immár a múlté, a családi idillt mégis sötét felhők zavarják meg: egy régmúltból felbukkanó francia rokon és Enzo titkos, kettős élete állítja kihívás elé a szerelmeseket. Vajon nehéz időkben is képesek kitartani egymás mellett? Válhat még belőlük igazi család?

Huszár Zsuzsa, alias Sue Dylen legújabb regénye a nagy sikerű A római szerető folytatása, mégis olvasható önálló könyvként, hiszen azt a kérdést feszegeti, vajon igaz-e, hogy aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mindenkinek ajánlom, aki nemcsak romantikára, hanem izgalmas erotikus jelenetekre is vágyik egy könyvben, melyet titkok, cselszövések és ármányok szőnek keresztbe-kasul!

A könyvet itt lehet megrendelni (még karácsony előtt megveheted, ha sietsz)!

A szerkesztésről

Zsuzsa megkeresett már az első könyvével, A római szeretővel, azonban akkor sajnos időhiány miatt nem tudtunk együtt dolgozni. A második kötetnél szerencsére jól álltak a csillagok. A kéziratot elolvastam és lektori véleményt írtam róla – talán a legfontosabb tanácsom az volt, hogy a férfi és női nézőpontok között legyen nagyobb a különbség. Enzo narratíváját tökösebbre vettük, rövidebb mondatokkal, de Tilda fejezetei is feszesebbek lettek. Zsuzsa remekül átírta a kéziratot, öröm volt szerkeszteni. Ő is élvezte a folyamatot:

A legjobb, ami történhetett a kéziratommal, hogy Krisz kezei közé került. Elképesztően sokat tanultam és okultam a szerkesztési munka során. Már a lektori vélemény után is teljesen más szemszögből láttam a kéziratot, de a javítás után biztosan éreztem, mennyivel jobb lett a regény. A sok piros szín és a megjegyzések csak először ijesztők, később beépültek a javaslatok és javítások a fejembe. Minden írásnál hasznosítom azóta is.
Krisz munkája lendületes és részletes. Nem pironkodik eltanácsolni a kéziratból több oldalt, ha úgy látja jónak, illetve egy forró jelenetet is forróbbá ösztönöz, ha kell. Remélem, nagyon sok könyvemet fogja még szerkeszteni!

Ha te is szerkesztőt keresel a kéziratodhoz, itt olvashatsz többet a folyamatról!

Elolvasnád a regényt te is?

Mutatok egy részletet a könyvből, ez alapján talán könnyebb dönteni!

Enzo

Sue Dylen: Enzo és Tilda, szerkesztette: Nádasi Krisz

A gyűrű napok óta a zsebemben lapul. Nem találom a megfelelő alkalmat a lánykérésre. Hogyan csináljam? Egész egyszerűen térdeljek le, és kérjem meg a kezét? Vagy csapjak valami nagy cécót: léghajó, focipályakivetítő meg egyéb csöpögős baromságok, amiket a tévében lehet látni? Még soha életemben nem kértem meg senki kezét. A volt feleségem annak idején közölte, hogy ideje összeházasodnunk, és elcibált gyűrűt venni…
A belvárosban járok, amikor hirtelen eszembe jut a megoldás. Előkapom a telefonomat és üzenek Tildának, hogy kávézzunk együtt Gino éttermében: itt randiztunk először.
Korábban érkeztem, percenként háromszor tapogatom át a zsebemet, hogy megbizonyosodjak róla, nálam van a gyűrű.
Végre felismerem a hangját, ahogy köszönti a pincért: tökéletesen beszél olaszul, de még mindig németesen pattognak a szavak a szájából.
– Hogyhogy nem dolgozol? – kérdi, miközben kihúzom neki a széket.
– Kávézni akarok a legszebb kismamával a Földön. – Azonnal elpirul. – És egyébként is, van egy meglepetésem számodra.
– Milyen meglepetés? – csillan fel a tekintete.
– Na, ne szaladjunk előre ennyire! Hagyjuk, hogy átjárjon kicsit minket a nosztalgia! – Áthajolok az asztal felett és megcsókolom Tildát.
– Már ezer éve nem voltunk itt, pedig mennyire szeretem ezt a helyet! – mondja ábrándozó szemekkel.
– Én is, és a cappuccino változatlanul eszméletlen jó itt.
Gino ebben a pillanatban teszi le elénk a két teli csészét. Tilda felemeli az övét, élvezettel kortyol bele. Picit habos marad a szája, de én rögvest odahajolok hozzá és lecsókolom róla.
– Milyen napod volt, amore mio?
– Izgalmas. Ma két fogorvos keresett meg minket, hogy szervezzük nekik az online megjelenést. Nem gondoltam volna, hogy a nagy multik után ennyire fogom élvezni ezeket a munkákat! – csicsergi lelkesen. – Sokkal emberibb, szeretek közvetlenül az ügyfelekkel foglalkozni.
Kérdezgetem egy kicsit, amíg megisszuk a kávét, aztán a kezemet nyújtom felé.
– Arra gondoltam, ha már nosztalgiázunk, ne végezzünk félmunkát. Menjünk el sétálni! Mint akkor este, amikor itt maradtál a járda szélén az éjszaka közepén – mosolygok sokatmondóan.
– Rendben, de nincs sok időnk – vigyorodik el Tilda. – Lassan mennem kell a gyerekekért!
– Akkor ne is vesztegessük az időt! – mondom, és felhúzom őt a székről. 

Tilda

Enzo és Tilda (kép forrása: Sue Dylen olvasói csoportja)

– Merre menjünk? – érdeklődöm az utcára kiérve.
– Természetesen ugyanazon az útvonalon, mint akkor – mondja Enzo, szorosan magához ölel, és szikrázó szemekkel néz rám. Éppen úgy vonzódom hozzá, mint azon az éjszakán…
– Fogalmam sincs, merre mentünk – vallom be.
– Hát ezen nem is csodálkozom, be volt csiccsentve a kisasszony – viccelődik Enzo. – Még szerencse, hogy én teljesen józan voltam, és minden apró részletre emlékszem.
– Szóval te azt hiszed, az alkohol miatt nem emlékszem? – nevetek. – Szó sincs róla. Viszont ha egyáltalán nem ittam volna, nem hiszem, hogy engedtem volna azt a csókot!
– Nagyon tévedsz, egyetlenem, ha azt gondolod, hogy annyiban hagytam volnaa dolgot. Addig próbálkoztam volna, amíg célba nem érek!
– Nem zavart, hogy férjes asszony vagyok?
– Dehogynem. De tudnom kellett, mit érzel irántam.
A vállához hajtom a fejemet.
– Már akkor is imádtam az illatodat – mondom halkan.
– Fülig szerelmes voltam beléd már azon az estén is – mormogja Enzo  válaszul, és finoman megcsókol. Megállunk az utca közepén.
– Annyira szeretem ezt hallani – vallom be, amikor elenged.
Enzo átkarol. Mosollyal az arcán vezet. Amikor megérkezünk a kis piazzára, ahol először csókolt meg, rájövök, hogy ezt a helyet ezer közül is felismerném.
Te jó ég, mennyi kétség élt bennem akkor, mennyit viaskodtam magammal, és milyen csodálatos volt Enzo karjaiban!
– Elérkeztünk hát a lényeghez! – szólal meg a szerelmem, én pedig érdeklődve fordulok felé.
Imádom a megmentőm csipkelődős, játékos oldalát, a meglepetéseit. Ilyenkor mindig huncut a mosolya, az arcán pedig megjelennek azok az édes kis gödröcskék.
– Tudod, nekem aznap éjjel megváltozott az életem. Mindig emlékezni fogok azokra a csókokra, amiket itt váltottunk. – Viccelődésre számítottam, de Enzo komolyan néz a szemembe. – Azt még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire boldog leszek melletted. Nekem te vagy a másik felem, Tilda! Szeretni foglak az utolsó lélegzetvételemig!
Elenged az öleléséből, a zsebébe nyúl, és féltérdre ereszkedik előttem. Egy ékszerdobozt vesz elő és felém nyújtja.
– Veled szeretném leélni az életemet, a férjed szeretnék lenni. Leszel a feleségem, szerelmem?
Zokogva borulok a nyakába, minden porcikám remeg a boldogságtól. Enzo némán szorít magához, amíg engem ráz a nevetés és a zokogás.  Kis idő elteltével Enzo felemeli az állam,hogy a szemébe nézzek.
– Nem is válaszoltál, kicsi bőgőmasinám! – Finom csókot lehel a számra.
– Igen! Persze, hogy leszek! – vágom rá.
Felemeli a kezem, hogy felhúzhassa rá a gyűrűt. Tökéletesen illeszkedik az ujjamra.
– Uramisten, milyen gyönyörű! – Megint könny csordul ki a szememből. Sosem gondoltam volna, hogy leszek még menyasszony!
– Ne pityeregj, kincsem! Inkább csókolj meg! – Kezébe veszi az arcomat, ajkai messzire repítenek, épp olyan messzire, mint az első alkalommal.
Kisebb tapsvihar és éljenzés csendül fel körülöttünk. Ámulva nézek fel. Egy egész csapatnyi ember verődött össze, és nézte végig a lánykérésemet.
Nevetünk és meghajolunk, aztán Enzo kézen fog és elszaladunk.

copyright Fekete Henrietta

Vajon Tilda hozzá is megy Enzóhoz? Ha szeretnéd megtudni, olvasd el a könyvet!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share