Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Szereplők kibeszélése a Könyvhéten

Az eső ugyan rendesen elmosta a Könyvhetet, de amint kisütött a nap, máris megjelentek az érdeklődők. A karakteralkotásról is telt asztal mellett beszélgettünk. A jelenlévők közt volt, aki még csak tervezte a történetét, más már el is kezdte, befejezte, és volt, akinek éppen most jelent meg könyve.

Először arról beszélgettünk,

milyen szerepe van a szereplő életkorának és nemének,

miért éppen így képzeltük el őt és mindez hogyan befolyásolja a könyv mondanivalóját és célközönségét. Általában igaz, hogy az olvasó körülbelül annyi idős, mint a hősünk, és a neme is ugyanaz – de ha nem, akkor valószínűleg a könyv egy olyan témát vagy problémát dolgoz fel, ami őt érdekli. Sok szülő olvas például ifjúsági irodalmat, hogy tudja, mi érdekli a gyerekét, vagy igaz az is, hogy a gyerekek felfelé szeretnek olvasni, a kb. két évvel idősebbeknek szóló könyveket szívesen veszik a kezükbe, mert kíváncsiak, mi vár rájuk az életben – milyen történések, milyen tapasztalások, milyen érzelmek, milyen barátok.

Kérdeztem az írókat arról, miért éppen ez a hős a legjobb választás, hogy elmeséljék azt a történetet, amit szeretnének – és minden esetben azt találtuk, hogy a főhős valóban megfelelő személy rá, hogy átadja azt a bizonyos üzenetet. Volt, akinek kérdése is akadt ezzel kapcsolatban és bővebben mesélt hőséről – a jelenlévők mind mondtak véleményt, segítettek szerzőtársuknak.

Beszéltünk a tervezésről is,

hogy érdemes-e végiggondolni részletesen a hős jellemvonásait, és az egybehangzó vélemény az volt, hogy igen – minden jelenlévőnek sokat adott a karakterív. Volt, aki a főhős családjáról nem gondolkozott előtte, nem jutott eszébe, hogy hősét családba helyezze, más az öltözködési szokásokon gondolkodva adott újabb réteget a szereplője jelleméhez. Egyébként a családról, szülőkről való elfeledkezés gyakori, amikor a főszereplőnk felnőtt – mivel az ő kalandját meséljük, hajlamosak vagyunk nem belegondolni, milyen gyermekkora volt, hogyan bántak a szülei vele és egymással, van-e testvére, élnek-e a szülők és mit értek el az életben, nagyon sok kéziratban csak háttérfiguraként vannak jelen és nincsenek hatással a szereplőre, mintha az légüres térben nőtt volna fel.

Szó esett a mellékszereplőkről:

őket is érdemes olyan részletesen kidolgozni, hogy legyen legalább egy jellegzetes tulajdonságuk, amit az olvasó megszerethet. Minden jelenlévő elmondta, ki most a kedvenc mellékszereplője és kiveséztük, miért sikerült jól ennek a mellékszereplőnek a megformálása, mi tette őt szerethetővé. Beszéltünk róla, mennyire fontos, hogy minden mellékszereplőnek legyen saját célja, motivációja, és hogy tisztában legyünk vele, milyen irányú ez a motiváció. Ha több fontos mellékszereplő van, akkor bizonyos motivációk keresztezni, míg mások erősíteni fogják egymást, és minél több a keresztezés, minél különbözőbb irányba hatnak a motivációk,  annál izgalmasabb regényt alkotunk.

Gyorsan elröppent ez az egy óra, de hát jó társaságban hamar telik az idő! Ha szeretnél még többet olvasni a szereplők kidolgozásáról, keress rá a kulcsszóra itt a blogon, és persze ajánlom a könyvemet is!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .