A szóismétlés

A szóismétlés a nagy mumus. Látom az internetes fórumokon, sok levélben is megemlítitek. Van, aki büszke rá, hogy a szinonimaszótár a legjobb barátja.

És pontosan ezért szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba.

Beszéljünk a szóismétlésről!

Nem mind felesleges, amiből több van.

A szóismétlés alapvetően nem hiba, hanem jelenség, ami egy szövegre kisebb vagy nagyobb mértékben jellemző. Ez önmagában nem ad iránymutatást arra, jó vagy rossz-e a szöveg. Lehet rossz az a fogalmazás, amiben kevés a szóismétlés, és lehet nagyon jó az, amiben kifejezetten sok van. A titok itt is a mikéntben rejlik. Azt tanuld meg, azt fejleszd készséggé, hogy a szóismétlést a szolgálatodba állítsd! Nézd meg például ezeket a mondatokat:

Csak futottam, futottam, futottam.

Hátra sem néztem, csak futottam, szaladtam, rohantam.

Hogy tetszenek? Ugye hogy nem rosszak? Ugye csak fokozza a hatást a szóismétlés? Amint megérted, hogy egy adott szónak a gyakoribb alkalmazása karácsonyfaizzóként emeli azt ki a szövegből, máris meglátod, hogy ezt az előnyödre is fordíthatod. Képzeld csak el: ha rendetlenül látod az írásban a szóismétléseket, az az érzésed, nem szép. De ha az író tudatosan helyezi el ezt oda, ahol ki akarja emelni a szöveget, hangulatot kíván vele elérni, harmonikussá válik.

A tartalmi szóismétlés

Nézzük meg alaposabban a fenti példamondatok közül a másodikat. Szerinted szóismétlés?

Valójában nem. De mégis. Tartalmát tekintve szóismétlés, hiszen ugyanazt a tartalmat írja le, kissé különböző hangulatú szavakkal, kifejezésekkel. És ez bizony olyanfajta szóismétlés, ami ha nem szándékos, a rendetlenség érzését erősíti az olvasóban. Aki úgy érezheti magát, mint a kisgyerek, aki karácsonykor mindenből kettőt kap: egy kisebb és egy nagyobb dömper, ami a méretet leszámítva pontosan ugyanúgy néz ki; egy kék és egy zöld pulóver, ami csak színében különbözik, szabásában nem; az Ablak-zsiráf puhakötésben meg keményfedeles borítóval is, teljesen ugyanolyan tartalommal. Nem szeretjük az ilyen karácsonyt.

A fent idézett mondat erősíti a hasonló igék hatását, de ez egy kivételes eset. Általában gyengíti a szöveget a tartalmi szóismétlés, nézd csak:

Csendben hallgatta őket, de nem szólalt meg.

Még az álom is elkerülte, és képtelen volt elaludni.

A lábam földbe gyökerezett és képtelen voltam újra megmozdulni.

Igen, tudom, hogy ezek a kifejezések picit mást jelentenek. De a kétszeri leírás nem erősíti a szöveget, sőt, lelassítja, unalmassá teszi. Márpedig mi nem akarjuk, hogy az olvasónk unatkozzon, igaz?

Ha tehát tartalmi, jelentésbeli szóismétlésbe botlasz, válaszd az erősebb szót vagy kifejezést, a másikat egyszerűen töröld ki. Egyszerű, mint a faék!

Hogyan javítsuk a szóismétlést?

Amikor túl gyakran látunk egy szót, bántja a szemünket, tehát íróként törekszünk rá, hogy ne írjuk le ugyanazt sokszor, vagy legalábbis ne legyenek túl közel egymáshoz azok a szavak, amelyeket ismétlünk. De mit jelent a túl gyakran?

Vannak olyan szavak, amelyek kitűnnek a szövegből. Például mert nem hétköznapiak, lehet, hogy a beszélt nyelvben gyakorlatilag egyáltalán nem használjuk őket. Ha ilyen szót használsz, nagyon figyelj rá, hányszor teszed. Van olyan szó, ami legfeljebb egy említést bír el egy könyvben.

De kitűnnek az erős érzelmi töltetű és hangfestő, hangutánzó szavak is. Hogy példát mondjak: ha nem medvékről írsz könyvet, fel fog tűnni, hogy a karaktereid sokat brummognak.

Nagyon sokszor kell használnod egy semleges érzelmi töltetű szót ahhoz, hogy zavaró legyen. Ilyen például: volt, van, nagyon, és, is, az, én, te, mondta, ott… te is tudnád sorolni, igaz? Ezekből is be lehet sokallni, de nehéz. Inkább arra intelek, hogy nagyon vigyázz a helyettesítésükkel, mert ha átesel a ló másik oldalára és szinte mindet kicseréled, átfogalmazod (ez különösen a van/volt helyettesítésénél szokott előfordulni), paródia lesz a szövegedből.

Ha megállapítottad, hogy egy adott szövegben túl sűrűn fordul elő az adott szó, mit teszel?

Sokan fordulnak a szinonimaszótárhoz. Én nem javaslom. Így kerülhet ki a kezed alól ez a szöveg:

Eltűnt. Tudom, hogy az asztalomon hagytam. Vajon ki lopta el? Talán az öcsém? Mérgemben azonnal bevágtattam a szobájába:

– Te csented el a naplómat?

Igaz ugyan, hogy a lop és a csen nagyjából ugyanazt jelentik, a fenti megoldás azonban nem jó, egyszerűen azért, mert ezt a szót kifejezetten ritkán használjuk, így idegenül cseng a szövegben.

A szóismétlést tartalmazó részeket hangulatában gondoljuk át, és fogalmazzuk őket újra. A fenti szövegben például írhatjuk azt: Te vetted el a naplómat? Nem pontosan ugyanazt jelenti, de az érzet gyakorlatilag ugyanaz.

Ha tehát szóismétlést szeretnél javítani, felejtsd el a szinonimákat. Gondolkodj másképp!

A szóismétlés szerepel az online Skype-os tanfolyamok sorában. Ha szeretnél többet tudni róla, figyeld a hírleveleket!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!