Sztori az Írókocsmából: A rézharang


Ügyfeleim Facebook-csoportjában június-júliusban lánctörténetet írtunk: én kezdtem, aztán mind folytattuk. Egyszerre mindenki csak egy mondatot írhatott. Megmutatom, mi lett belőle!

A rézharang

Ioannis Papardoulos hitetlenkedve fordult hátra. Nem értette, hogyan került az óceán közepére egyetlen tutajjal. Határozottan emlékezett rá, hogy amikor lefeküdt, akkor még Santorini fehér kupoláit látta a kék ég alatt – de most ez?

Megdörzsölte az állát, amitől erős fájdalom nyilallt az állkapcsába. Kegyetlenül sütött rá a nap; nem volt nála se naptej, se mobil, se a brillgyűrűje.

– Itt valami nem stimmel – morogta, ahogy egyre több emlékkép ugrott be neki a tegnap estéről. Egyszer csak felordított.

– Mi történt, szívem? – pislogott fel rá álmosan egy skandinávszőke nő.

– Megvert engem az Isten – nyösszentette Ioannis.

A nő körbenézett.

– Nem akarok pánikolni, de tudsz egyáltán úszni?

– Gerda, nem tudom, mi lesz így velünk! – sóhajtott a férfi.

A nagy kékségben feltűnt egy helikopter, a hangja már messziről hallatszott.

– Mi lenne? – csattant fel Gerda. – Ne sóhajtozz, keress inkább valamit, amivel jelezhetünk a helikopternek!

– Ez egy tutaj, kettőnkön kívül semmi nincs rajta!

– Akkor lapátolj intenzívebben, hogy legalább a víz fodrozódása látszódjon! – Gerda levette acélkék selyemblúzát, és lengetni kezdte. A váratlan mozdulattól Ioannis kis híján a tengerbe borult.

– Tudtam, hogy szexmániás vagy, most is mutogatod magad! Mi van, ha ezek emberrablók és nem egy segélyhelikopter? Inkább én vetkőzöm! – Ioannis letépte magáról az ingjét és integetni kezdett, de ezzel a mozdulattal veszélyesen megbillentette alkalmi ladikjukat. Majdnem a vízbe esett, de az utolsó pillanatban megkapaszkodott. Az ing viszont elröpült.

– Jézusom! A Boss ingem! Háromszáz 300 euró volt! Limitált ing, és az aranygombok… ezt nem hiszem el. A kedvenc ingem volt! Ez is miattad van – ripakodott Ioannis a nőre. – Csak jussunk ki a partra, kifizetettem veled!

A helikopter elhaladt felettük.

– Na jó – mondta Gerda, és a vízbe ugrott. Elege lett a töketlen görögből, amúgy is inkább a lányokat szereti.

Ioannis ott ült egyedül, és azon gondolkodott, miért hagyják el a nők?

– Ha beugrottál a vízbe, akkor akár búvárkodhatnál is, Gerdácska – kiáltotta a nő után. Gerda vissza se nézett, egyre csak távolodott a szőrös mellkasú izomkolosszustól.

Ioannis megvakarta a fejét és lezöttyent a hátsójára.

– Őrült ez a nő… hová úszik?

Ioannis farzsebében megcsörrent valami, ahogy lehuppant. Reményvesztetten nyúlt a nadrágjához, hogy megnézze, mi lehet az.

Kigúvadt szemmel bámult a zsebéből kihalászott pici rézharangra, ami a rátörő, borvirágos emlékfoszlányokból ítélve, mintha az előző éjszakai legénybúcsú egyik kelléke lett volna. Mire kitisztultak volna az emlékképek, a tutaj billent egy nagyot, és Ioannis belezuhant a vízbe. Sűrű káromkodások közepette megkapaszkodott a tutaj szélébe, amikor szinte a semmiből mellette termett egy jet ski.

– Ezt nem hiszem el! Egy órára maradsz magadra, és még a tutajon sem bírsz megmaradni! – kiáltott rá Gerda, és felé dobott egy hajókötelet.

– Ezek szerint nincs messze a part, ha ilyen hamar leakasztottál egy vízijárgányt – pufogott Ioannis, miközben a sós tengervizet köpködte.

– Azt hittem, szerelmet vallasz és megkéred a kezemet hálád jeléül, hogy kimentelek a tengeri szörnyek szájából – dühöngött Gerda és megrántotta a kötelet. Ioannis azonban nem fogta elég erősen és kicsúszott a markából.

– Megölöm, csak kijussak innen – sziszegte a férfi, miközben ismét a kötél után kapott, de úgy tűnt, Gerda élvezte a férfi kínzását, mert elrántotta előle.

– Oké, legyél csak genyó! – préselt ki a férfi a tüdejéből egy utolsó, elkeseredett kiáltást. – Sosem fogod megkaparintani a rézharangot, amiért utánam evett a fene!

– Talán ha arany lenne, vagy platina, vagy egy brillekkel kirakott nagyharang, de micsoda? Rézharang? Kacagnom kell!

Ioannis felkapaszkodott a jet skire, és szorosan hozzásimult a nőhöz, miközben fejével biccentett egyet a feltételezett part irányába. Semmiképp sem akart vitába szállni ezzel a minden hájjal megkent banyával, elvégre, a bestia akár sorsára is hagyhatta volna több száz méterre a parttól.

Ekkor azonban olyasmi történt, amire nem számított.

Lövések zaja hallatszott egy közeledő motorcsónakról.

– Ide a rézharangot! – ordította a szakállas férfi, amint hallótávolságba ért.

– Zeusz szakállára esküszöm, a tenger fenekére hajítom ezt az átkozott harangot! – ordította vissza Ioannis, dobásra tartva kezét.

– Halál fia vagy, amiért megloptál, te gazember! – Ioannis felismerte a fickót: Trapolónak hívták. A férfi Ioannisra szegezte pisztolyát.

– Valaki mondja már el nekem, mi a francért olyan fontos ez a rézharang?! – buggyant ki a kérdés Gerdából, miközben a blúzát próbálta elrendezni a felsőtestén.

Nem sikerült, a bal melle szinte teljesen fedetlen maradt.

A kacér, kikandikáló kebel látványa Trapolót lebénította annyira, hogy pár percnyi előnyt adjon a két menekülőnek.

Ioannis kihasználta a pillanatot, átugrott a motorcsónakra és leütötte a nézelődőt.

Gerda egy horgászzsinórral hátrakötözte a szakállas támadó kezét, miközben a fejével intett Ioannisnak, hogy indítson.

– De a rézharang! – üvöltötte Ioannis.

A lány figyelmét elkerülte, hogy a számára teljesen közömbös tárgy a dulakodásban elröpült és még az alkalmi tutajuk szélén egyensúlyozott a habok felett.

Ioannis még idejében vetette rá magát a harangra, remélve, hogy Gerda nem vette észre a belsejének gyémántköves berakását, közepén a Santorini templom jelével.

– Siess már, mindjárt itt lesz a parti őrség – toporzékolt Gerda, és szentül hitte, hogy ez a pasi bolond… vagy mégsem? – villant át agyán a kérdés. Hiszen az ő küldetése…

A lánynak hirtelen összeállt a kép.

Ioannis egy mozdulattal a vízbe taszította a bambuló nőt, majd a megkötözött Trapolót, és gázt adott. Arra indult el, amerről Gerda érkezett. Hamarosan meglátott egy szigetcsoportot, efelé vette az irányt, miközben egyre jobban kirajzolódtak elméjében küldetésének emlékképei. A harang egyedülálló kincs, melynek értéke felbecsülhetetlen. Gerdát csak kihasználta, hogy beférkőzhessen abba a bizonyos társaságba, meghívják a tegnapi legénybúcsúra, és így végre megszerezhesse. A megbízói kemény alvilági emberek, akikkel jobb nem ujjat húzni… viszont a harang birtokában egyre erősödött benne a vágy, hogy inkább megtartsa és lelépjen.

A középső szigethez közeledve észrevette, hogy megannyi fegyveressel körülvéve Tironis, a megbízója már tenyerét dörzsölgetve várja az érkezését.

– Ioannis, megvárattál – dörmögte a majd kétméteres, szőrös fazon.

Ioannis leállította a motort és kilépett a szárazföldre, miközben diadalmasan magasba emelte a harangot.

– Remélem, tudod, hogy ez nem lesz olcsó, Tironis – villantotta meg magabiztos mosolyát a jóképű férfi, mit sem sejtve.

– Megkapod a jussod, Ioannis, ne aggódj – kacagott a gengszter és pisztolyának csövét egyenesen a férfira szegezte.

– Haha! – nevetett fel hangosan Ioannis, miközben a gazfickó szemébe nézett. – Nélkülem úgysem tudod megfejteni az írást a harang belsején!

– Dehogynem, szívem. Mit gondolsz, én hogy kerültem e képbe? – csendült fel Gerda hangja. – Én kábítottalak el és hoztalak a tutajra, mert tudtam, hogy sántikálsz valamiben.

Ioannis megfordult: Gerda mögött, a parton, ott ringatózott a jet ski, rajta Trapolóval.

– Elárultál – nyögött a férfi.

– Bizony – így a nő. – Irány a tutaj, idevontattam neked, mehetsz haza!

Hát, így esett, hogy Ioannis Papardoulos nem lett bűnöző. Hazaevezett, és soha többet nem ment legénybúcsúra, hogy rézharangot lopjon.

írta: Barna Szilvia, Bubrik Zseraldina, Csorba Viktória, Demencze Ilona, Fülöp Tímea, Klinkovics Márta Xénia, 
Kuti Veronika, Nádasi Krisz, Pataki Dávid, Velencei Rita.

A KNW Írókocsma egy Facebook-csoport az ügyfeleim számára, ha már vásároltál KNW könyvet vagy kértél lektorálást, szerkesztést, voltál nálam konzultáción, gyere! Minden hónapban van játék, egyébként itt osztok meg exkluzív híreket és ötleteket, a tagok megmutatják, mit írnak, lehet kérdezni és véleményt kérni!

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.