Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Kiscicáról szóló mesekönyvet szerkesztettem

Üveges Szilvia: A kíváncsi kiscica felfedezi a világot

Üveges Szilvia: A kíváncsi kiscica felfedezi a világot

Lófri, a kölyökcica mindenre kíváncsi. Elindul felfedezni, mi van a kerítésen túl, megpróbálja kihalászni a szép, színes labdát a medencéből, szájtátva csodálja a szivárványt az égen és egy üvegdarabban. Közben sok érdekes dolgot megtapasztal a világról és önmagáról, néha kalamajkába keveredik, de Lófrit nem kell félteni. Bátorsága és találékonysága átsegíti a nehéz helyzeteken is.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

Üveges Szilvia meséi kedvesek, szívhez szólóak, így örömmel vettem, amikor megkeresett, lektoráljam a készülő kötetét. Külön tetszett a mesékben, hogy a főszereplő kiscica jól eltalált karakter, a viselkedése, neve is uniszex, kisfiúk és kislányok is tudnak vele azonosulni. Bajba keveredik, de maga ki is keveredik belőle, tehát megtanítja a kicsiknek, hogy bízzanak magukban.

Azt javasoltam Szilvinek, hogy a tanulságon, a mesék végén dolgozzon kicsit többet, ne legyenek például megmondó szereplők, ne a cica anyukája szidja őt le, hogy butaságot tett, hanem magától jöjjön rá. A cselekményben dicsértem a hármas tagolásokat, ezeket Szilvi ösztönösen használta jól.

A szerző így élte meg a közös munkát

Üveges Szilvia, A kíváncsi kiscica felfedezi a világot

Gyerekkorom óta találok ki és vetek papírra meséket, régi vágyam volt mesekönyvet írni. Két évvel ezelőtt részt vettem Krisz egyik workshopján, és azon kívül, hogy nagyon jól éreztem magam, olyan lendületet és bátorságot merítettem belőle, hogy heteken belül megszületett az elhatározás: nincs mire tovább várnom, megcsinálom a mesekönyvet. Természetesen Kriszt kértem fel lektorálásra és szerkesztésre. Nagyon részletes útmutatást kaptam tőle, de Krisz nemcsak a szöveg hibáit emelte ki, hanem a pozitívumokat is felsorolta, ez különösen jót tett az önbizalmamnak. A második mesét szinte teljesen átírtam a javaslatai alapján, a végeredmény így sokkal jobb lett, nekem is jobban tetszett. Minden megjegyzését, módosítási ötletét mérlegeltem, és végül – talán egy-két kivételtől eltekintve – el is fogadtam. Krisz a műfajjal kapcsolatos általános észrevételeket is tett, ezeket az azóta született meséimben szintén kamatoztatom. Úgy érzem, sokat tanultam, minden egyes piros aláhúzás egy újabb szempontra vagy tudnivalóra világított rá, s ezeknek az ismereteknek azóta is hasznát veszem.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Lófri, a kíváncsi kiscica éppen arra készült, hogy kószáljon egy kicsit a kertben. De
amikor kidugta a fejét otthonukból, meglepve látta, hogy a napsütés ellenére esik az eső. Nem
értette, ez hogyan lehetséges, és rögtön meg is kérdezte az anyukájától.
– Ritkán ugyan, de előfordul ilyesmi – magyarázta az édesanyja. – A felhők nem
takarják el a napot, de itt vannak felettünk, és hullanak belőlük a cseppek.
– Nahát! – ámult el Lófri.
Hamarosan elállt az eső, a nap pedig még mindig sütött. A kiscica kimerészkedett, de
még minden csupa víz volt odakint. Nem szerette volna, hogy elázzon a lába, a bundája, és
úgy döntött, visszabújik a tető alá. Ám mielőtt megfordult, egészen szokatlan dolgot vett észre
az égen. A lába földbe gyökerezett, és szájtátva bámulta azt a valamit. Nagyon szépnek
találta. Hatalmas volt, színes, fenséges.
– Anyu, mi ez? – kiáltotta Lófri.
Kérdésére az anyukája is kipillantott.
– Szivárvány – felelte elmosolyodva.
– Gyönyörű! Szeretném közelebbről megnézni – sóhajtotta a kiscica, és emelte is a
lábát, hogy induljon, már a nedves fű sem zavarta.
– Nagyon messze van, és nem is marad ott sokáig. Hamarosan eltűnik – mondta az
anyukája. – Ha egyszerre esik és süt a nap, akkor feljön az égre, de sajnos csak rövid ideig.
– Mi lesz vele utána? – kérdezte a kiscica.
– Szertefoszlik.
– De kár!

Lófri, a kiscica életében először lát szivárványt. (Üveges Szilvia: A kíváncsi kiscica felfedezi a világot)


A szivárvány nemsokára valóban elhalványult, majd el is tűnt. Lófri figyelmesen
szemlélte, majd – feledve, hogy még mindig nedves a fű – sétálni indult. Csavargása közben
felfigyelt a fűben egy fényes tárgyra, apró, vizes üvegdarab volt, amelyen megcsillant a nap.
A kiscica közelebbről szemügyre vette, és meglepetésére a szivárvány színeit fedezte fel
benne. Felkapta, és boldogan rohant vele az édesanyjához.
– Anyu, nézd, mit találtam! Itt a szivárvány! Összezsugorodott, de megvan! –
újságolta örömmel.
– Üvegdarabot nem szabad felvenni a földről, megvághat – figyelmeztette az
anyukája. – Szerencséd volt, hogy nem lett bajod!
Lófri elszontyolodott.
– De itt van benne a szivárvány – mondta.
– Látom – válaszolta az édesanyja, és megsimogatta a kiscica fejét. – Óvatosan tegyük
félre, ahol nem léphetünk bele. Így nem sérülünk meg, de nézegetheted.
– Jó! – lelkesedett Lófri. – Már tudom is, hová tegyük!
A kert egy félreeső zugában talált helyet az üvegdarabnak, ahol rásütött a napsugár, de
nem volt útjukban. A kíváncsi kiscica estig csodálta az üvegbe zárt tüneményt. Amikor a nap
eltűnt a háztetők mögött, elhalványultak a szivárvány színei, de Lófri akkor már csukott
szemmel is maga elé tudta képzelni őket.
Erre szüksége is volt, ugyanis a kiscica elszenderedett.
Csodás szivárványokról álmodott.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Egy kis gondolat “Kiscicáról szóló mesekönyvet szerkesztettem”