A párbeszéd helyes központozása – regényírás alapszabályok

A párbeszéd központozása, tehát az, hogy milyen írásjelet teszünk és hová, még a gyakorlottabb írók számára is kérdéses lehet.

Valójában három fontos szabály megjegyzésével jól leszel:

1) Mindig gondolatjelet használunk az egységek között.

Azaz a hosszabbik fajta vízszintes vonalkát. Ezt nevezem gondolatjelnek. A rövidebb, a kötőjel, más célokra szolgál, jellemzően szóösszetételekben használjuk, pl. kisebb-nagyobb, és nem is szoktunk elé/mögé szóközt tenni.

A párbeszéd kezdésekor a gondolatjel ELŐTT nincs szóköz, csak utána.

A párbeszédben mindenhol máshol van szóköz a gondolatjel előtt és után is.

2) A „mondta” stb. narráció előtt sosem teszünk pontot (csak kérdőjelet vagy felkiáltójelet).

Erre gondolok:

– Gyere ide – mondta Bogi.
– Gyere ide! – mondta Bogi.
– Idejössz? – kérdezte Bogi.
– Nem tudom – felelte Bogi.
– Mi ez?! – kiáltott fel Bogi.

Figyeld meg, hogy a narráció (mondta, kérdezte, felelte) mindig kisbetűvel kezdődik, és pont soha nincs előtte.

Ha viszont az a szöveg, amit a szereplő által kiejtett mondat mögé kerül, nem arról szól, hogy a szereplő miképp beszélt, hanem egyéb mozdulatot, cselekményt ír le, akkor külön mondatokban írjuk le.

– Ez az! Jó fiú vagy! – A kislány megsimogatta a kiskutyát.

Mert ezt sortöréssel írhatnánk így is:

– Ez az! Jó fiú vagy!
A kislány megsimogatta a kiskutyát.

Vagy nézzük ezt a példát:

– Gyere ide – mondta Bogi. – Ez az! Jó fiú vagy! – A kislány megsimogatta a kiskutyát.

Ezt sortöréssel így írhatjuk le:

– Gyere ide – mondta Bogi. – Ez az! Jó fiú vagy!
A kislány megsimogatta a kiskutyát.

Figyelj rá, hogy ne vedd a párbeszéd narrálásának, ami nem az, tedd külön mondatba, ami nem felel meg a “mondta” szinonimáinak:

– Na viszlát! – Ezzel Bogi sarkon fordult.
– Én aztán nem! – A lány a vállára vette a táskáját.

3) Ha mondaton belül narrálod a párbeszédet , akkor az a rész közbeékelt tagmondatként viselkedik, így kell központozni.

Azaz a közbeékelt tagmondat előtt és után szóköz+gondolatjel+szóköz van, mögötte pedig vessző.

Nézzünk néhány példamondatot:

– Gyere ide – mondta Bogi –, mert különben megharaplak!
– Jaj – nyögte Bogi –, ezt nem kellett volna…

De ha a párbeszéd narrálását lezárod, és nem a szereplő által kimondott mondat közepére, hanem két mondat közé teszed a narrációt, akkor természetesen nem képződik közbeékelt tagmondat, hanem narráljuk az első mondatot, majd gondolatjellel hozzáillesztjük a következőt:

– Gyere ide – mondta Bogi. – Ez az! Jó fiú vagy!

Tipikus hibák

Mint a fentieken látod, a „mondta” stb. narráció előtt nemcsak “?” és “!”, hanem a „?!” és a „…” írásjel használata is elképzelhető, de kizárólag a leírt módon. Azaz a hitetlenkedés „?!” jele csak a szereplőid által mondottakra használhatóak, a narrátor magyarázata ugyanúgy ponttal zárul, mint máskor.

Tehát NE írj például ilyesmit:

– Miért ugatsz – kérdezte Bogi?
– Tessék – kérdezte Bogi?!
– Nem tudom – felelte Bogi…

A pont-pont-pont elgondolkodó vagy félbeszakított mondata is csupán a karaktereid szájából hangozhat el, és maga az írásjel inkább ne szerepeljen a narratíva („mondta”) előtt.

NE írj például ilyesmit:

– Jaj… – nyögte Bogi.

Figyeld meg pontosan, hogy hol vannak a mondathatárok. Ne válts nagybetűre ott, ahol még nem kezdődik új mondat!

NE írj ilyet:

– Nem. – mondta Bogi.
– Nem. – Mondta Bogi.
– Jaj – nyögte Bogi, – Ezt nem kellett volna…
– Na viszlát! – ezzel Bogi sarkon fordult.
– Én aztán nem! – vette a lány a vállára a táskáját.

(A helytelen, pirossal írt mondatok helyes központozással a helyes példamondatok közt megtalálhatóak.)

Ha konkrét kérdésed van, kommentként másold be a kérdéses mondatot és segítek!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!