Lehet sikeresebb egy rossz könyv, mint egy jó könyv?

Egyik olvasómtól kaptam a kérdést:

Szerinted sikeresebbek a rossz vagy érdektelen mégis nagy tömegeket megmozgató írások mint , a jól kidolgozott érdekes értelmesebb művek?

A válasz egyértelmű.

Vagy nem?

Sikeresebb-e a sokak által olvasott mű, mint a kicsi közönséget elérő könyv?

Siker-e jól megírni egy kéziratot, szakmai díjakat, elismeréseket bezsebelni, vagy inkább az siker, ha sokan beszélnek a könyvemről?

Oda lyukadunk ki, hogy a szerző célja számít.

Ha az író sok pénzt akar keresni, ha sok olvasót akar, az egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy magas irodalmi körökben elismerik, akár díjat is kap. Persze előfordul, mert rengeteg olyan könyv van, amit szépirodalomnak nevezünk, és tömegek olvassák. Azt hiszem, titkon minden író erre vágyik: rengeteg olvasóra, szakmai díjakra, tömérdek pénzre és sok-sok felkérésre, hogy tartson felolvasást, adjon interjút. Az igazán sikeres könyv tehát szerintem ilyen – ez esetben…

Az igazán sikeres könyv nem létezik.

És hogy miért?

Mert képtelenség mindenkinek megfelelni. Azt a könyvet olvassák ugyanis sokan, ami szórakoztató, olvasmányos, cselekményközpontú. Díjakat és szakmai elismerést viszont olyan könyvek szoktak kapni, melyek az érzelmi rezdülésekről, jellemekről szólnak, és bonyolult költői képekkel, ritkán használt szavakkal, különös nyelvtani megoldásokkal, egyedi stílussal mutatnak be egy (társadalmi) jelenséget.

Irodalmi berkekben talán csak egy író van, aki mindkét igényt képes kielégíteni: Rejtő Jenő.

Az ő műveire tekintenek úgy manapság, hogy érdemes lenne átsorolni a magas irodalomba, néhány éve látom a tendenciát, hogy felértékelődnek a történetei, és az elemzők filozofikus mélységű gondolatokat tulajdonítanak Fülig Jimmynek és Piszkos Frednek. Ez nem egyedi jelenség: tudtad, hogy a maga idejében Shakespeare ponyvának számított? Ő volt az az író, akit az emberek ismertek, akinek a darabjaira nevetni jártak be a színházba. Egyáltalán nem számították elit írónak, nem volt nagy szó, ha valaki Shakespeare-t olvasott… Nos, ez ma nem így van. Manapság csak azért ismerjük, mert a gimnáziumban kötelező tananyag – később kevesen veszik a kezükbe akármelyik kötetét.

Aki ma magas példányszámban ad el (Leslie L. Lawrence, Vavyan Fable, Frei Tamás), bebizonyítja a fenti tételt – senkinek nem jutna eszébe a magas irodalomhoz sorolni őket, de azt sem mondaná senki, hogy nem sikeresek.

A szakmai siker pedig gyakran vezet közönségkudarchoz.

Egy magyar kutató, Kovács Balázs és amerikai kollégája elemezte az olvasói véleményeket a Goodreadsen több szakmai díjas könyvhöz, és arra jutottak, hogy a díjazott könyvek valóban szélesebb közönséghez érnek el, ami azt jelenti, olyan olvasók is elolvassák, akik nem tartoznak a célközönségbe – aztán kifejezetten negatív véleményt írnak róla.

Érdekes ez a jelenség: az olvasók ugyanis azt várják, hogy az a könyv, amely valamilyen díjat nyert, . És itt van a bökkenő: minden olvasó más értékek mentén dönti el, hogy a könyv jó-e. A téma, a cím, a borító alapján nem olvasnák el a művet, de a díj miatt igen – pedig ennek éppen hogy intő jelnek kellene lennie számukra. Ez az együttállás ugyanis azt jelenti: ez a könyv jó, de nekem nem fog tetszeni.

Mindezzel együtt a kutatók nem javasolják az íróknak, hogy emiatt ódzkodjanak a jelölésektől, ugyanis az igazság azért az, hogy a díjazott könyvek bizony remekül fogynak – nemzetközi szinten legalábbis mindenképpen. A kutatásról itt olvashatsz többet, és ajánlom egy korábbi cikkemet is a Man Booker díjazott könyvekről!

Te mit gondolsz erről?

Inkább írsz közönségsiker-gyanús könyvet, vagy szakmai díjra vágysz? Szívesen olvasol díjazott könyveket, vagy jobban bejönnek a best sellerek? Miért?

*Köszönöm, ha megosztod a cikket!*
Share

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Share