Talán nem leplek meg azzal a kijelentésemmel, hogy a magyar helyszínt szeretem. Avagy javaslom. Tehát hogy a regényed helyszínéül válassz magyar helyet, várost, falut, tájat.
Miért írd a regényedet magyar helyszínen?
Mert ezt a helyszínt ismered. Akár falu, akár város, van elképzelésed, hogyan nézzen ki akár egy fiktív helyszín is, nem kell rajta gondolkodnod, mert itt születtél, éltél évekig, ez ivódott beléd ösztönösen. Ha engeded, hogy a helyszíned magyar legyen, akkor koncentrálhatsz a szereplőkre és a cselekményre, nem kell odafigyelned a háttérre, mert ez adja magát. A helyszín, a közeg, a kultúra hiteles lesz, ad egy pluszt a sztorihoz, olyan magabiztosságot, amit nem érhetsz el mással, mint tapasztalattal (rengeteg kutatással vagy valódi külföldön töltött hónapokkal, évekkel).
Inkább érzésből írnál egy amerikai regényt?
Nem vagy egyedül. Sőt. Havonta legalább egy kéziratot kapok, ahol az író egy meg nem nevezett USA-beli helyszínre teszi a cselekményt. És hogy milyenek ezek a kéziratok?
Elsősorban cselekményszegények. USA helyszínen elveszíted a lábad alól a talajt. Az amerikai filmek kliséit hozod, azzal kezdesz, hogy a főszereplő elmegy egy bárba – és ott belefut abba a személybe, aki később a párja lesz. Az észak-amerikai férfiak mindig gazdag üzletemberek, jellemzően arrogánsak, extra jóképűek – és árvák. A női főszereplők szendék, bizonytalanok, soha nem volt még szerencséjük a szerelemben, és itt is jellemző, hogy a családi háttér bajos. Az anya figurája van előtérben, aki az apa tetteitől szenved, aki megcsalta vagy alkoholista.
A regény cselekménye amerikai helyszínen
USA helyszínen a női főszereplő első jelenete az lesz, hogy felöltözik és megnézi magát a tükörben. A második jelenetben megy csak a bárba, ahol a barátnője születésnapját ünneplik – több lány, aki nem tér később vissza a történetben, csupán az USA feeling megteremtéséhez volt rájuk szükség.
Ilyenkor szalad el veled a ló, és mondod azt, hogy a hőseid a bárban bort isznak, aztán piacra mennek, pörköltet főznek, majd játszótérre mennek, ahol nekik ütközik egy kisfiú, aki műanyag kismotoron száguldozik, és egy nagymama szalad utánuk, banyatankot húzva maga után, este pedig beülnek egy henteshez sült kolbászt enni, és arról beszélnek, hogy hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
És lehet, hogy ezt észre sem veszed. Mert ezen a ponton már belemerülsz a történetedbe, és sok-sok szó és rengeteg óra folyik bele a kéziratba. A magyar sajátosságok, a kultúra, amiben élsz, beleszivárog a sztoriba, akár akarod, akár nem. Ha nem vagy tisztában vele, hogy USA-ban inkább söröznek és whiskyt isznak, mint boroznak, hogy nem járnak piacra s nem főznek, hogy a banyatank meg a kismotor magyar találmány, nem lesz esélyed rá, hogy másképp írd a történetedet.
Ismerned kell a helyszíned kultúráját
Mert még ott van a sok napi apróság. Tudod, hogy mondjuk Kansasben mit jelent a buszra várni? Hogyan fizet a buszozó viteldíjat? Vagy nem is busszal közlekednek? De hagyjuk a közlekedést. Milyen itt iskolába járni? Hány évesen hová járnak a gyerekek, milyen intézménybe? Hogyan néz ki egy osztály? Vagy nem is osztálynak hívják a csoportokat? Hogyan néz ki egy dolgozó nő/férfi, anyuka/apuka, diák stb. napirendje?
Vegyünk egy hétköznapi esetet: menjünk ebédelni. Milyenek a te helyszíneden azok a helyek, ahová beülhetünk egy gyors ebédre? Tudod? Biztosan? Nem csak találgatsz? Nem a hazai tapasztalatodat vetíted ki a külföldi helyszínre?
Ezért írj magyar helyszínen!
Ha magyar helyszínen játszódik a történeted, akkor eszedbe sem jut, hogy a legsablonosabb klisékkel kezdj. Lesz egy saját ötleted, amibe belefogsz és kidolgozod! Olyan lányokról és fiúkról és nőkről és férfiakról írsz majd, akik leülhetnének melletted a parkban a padon, akik állhatnak előtted a virágosboltban. Velük pedig olyan események történnek majd, amit hitelesnek érzünk, mert a háttér, a világ valódi lesz, a te világképedet tükrözi!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
