Ma ahhoz vagyunk szokva, hogy egy író, egy költő tulajdonképpen bármit mondhat (legalábbis mifelénk), politikailag nincs igazán súlya. De ez nem mindig volt így, még Európában sem.
1715-ben a huszonegy éves Voltaire-t amiatt száműzték Párizsból, mert szatirikus hangnemben szólt Orleans-i Fülöp régensről. Konkrétan azt írta róla, hogy de Berry bárónővel (Bourbon Károly feleségével) kufircol… aki mellesleg a lánya.
Voltaire csupán néhány hónapot töltött távol az udvartól, visszakéretőzött és megígérte, jól viselkedik majd. De képtelen volt visszafogni magát, írt egy újabb névtelen verset a viszonyról (amit a történészek sem tudtak cáfolni, a bárónő az akkori botrányok hőse volt, és nem tudni, kivel hált s kivel nem). Ez még nem lett volna baj, ha részegen nem dicsekszik el vele, nem nevezi a leányt kurvának és egy Beauregard nevű ember nem jelenti mindezt a régensnél.
Voltaire-t most már a Bastille-ba zárták.
Nem kell ám őt sajnálni: gazdag volt, királyi elbánásban részesült, és magányában befejezte az Oidipuszt. (Ezt a történetet dolgozta fel.) A bemutatón (1718. november 18-ánál járunk) megjelent a régens és a leánya is: madame Berry ekkorra már özvegy volt – és terhes. A darab óriási siker lett, részben e két illusztris vendégnek köszönhetően.
Hadd kanyarodjak el kicsit a bárónőhöz. Mária Lujza Erzsébet egy másik Oidipusz-előadáson is megjelent, a következő év februárjában. Ekkor óriási volt már a hasa, ami ezekben az időkben botránynak számított. Egyrészt özvegyasszony nem lehetett terhes, másrészt terhes nők nem mutatkoztak nyilvánosság előtt; erre a hölgy nyilván fittet hányt. És ez hagyján, mert amikor a darabban kiderült, hogy Iokaszté terhes a fiától, a bárónő rosszul lett. A nézősereg arra számított, meg is szül a helyszínen, de nem így lett. Mária Lujza csak két hónappal később adott életet kislányának. Négy napig vajúdott, majdnem bele is halt a szülésbe, és soha nem lett igazán jól, júliusban megfázott és meghalt (a huszonhárom éves nő ekkorra már megint terhes volt).
Mária Lujza Erzsébet egyébként tizennégy éves volt, amikor férjhez adták Bourbon Károlyhoz. Tizenöt évesen már gyereket szült, bár a magzat nem élte túl a szülést. Következő gyermeke is csak pár napig élt. A férje ezután szeretőt fogadott, majd nem sokkal később meg is halt. Özvegye nem sokáig búsult utána, több szeretőt tartott, és az Oidipus-botrányt megelőzően még két terhességéről tudunk (egyik gyermek sem élt pár napnál tovább).
De térjünk vissza Voltaire-hez! Ő sosem feledte az igazságtalanságot, ami versei miatt érte. 1723-ban az író a védelmi miniszternél vacsorázott, és kit pillantott meg a terített asztal mellett: Beauregard-t. Így szólt hozzá:
– Azt eddig is tudtam, hogy a kémeket jól megfizetik. De hogy a miniszternél vacsorázhatnak, ha jól végzik a feladatukat, az csak most derült ki számomra.
Erre a sértésre senki nem felelt, de a következő napon Beauregard megállította Voltaire kocsiját, kirángatta belőle a költőt és alaposan eltángálta. Voltaire fűnek-fának panaszkodott, többek közt a régensnek is, mire Fülöp csak ennyit felelt:
– Költő vagy és megvertek. Ez a dolgok rendje.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!