Interjú az Arte Tenebrarum kiadóval

Sacheverell Black régi, lelkes olvasóm. Folyamatosan kaptam tőle a visszajelzést, mennyire sokat segítettek neki a cikkeim, és amikor örömmel újságolta, hogy megjelenik végre a könyve az Arte Tenebrarum kiadónál, elhatároztam, hogy ezt nektek is megírom.
A kiadó neve ismerős lehet a Molyról, ahol én is láttam a kiadványaikat, rendszeresen futtatnak játékokat és hirdetéseket, aktívan jelen vannak. A kiadó főszerkesztőjét, a Gabriel Wolf néven író Farkas Gábort és Sacheverell Blacket, azaz Marosi Katalint kérdeztem a kiadó működéséről.

Változás: 2020-ban a kiadó a szerkesztetlen kéziratok megjelentetése esetén a szerkesztésért díjat kér. (2020. dec. 15.)

Frissítés: a Szürke Zóna podcastjának meghallgatását is javaslom neked, ha kiadót keresel! (2021. május 21.)

Mikor alakult a kiadó, mi a célja, milyen könyveket ad ki?

Gabriel Wolf: 2018 nyarán indultunk, jelenleg horror, sci-fi, fantasy és romantikus könyveket adunk ki. Ez nem feltétlenül marad mindig így, azaz nem korlátozódik kizárólag ezekre a műfajokra. Idén, 2019-ben tervezünk például mesekönyvet is megjelentetni. Célunk pillanatnyilag az, hogy megmaradjon, fennmaradjon ez a kiadó, mivel manapság nagyon nehéz helyzetben van a magyar könyvpiac. Egyelőre nem a kiadványok mennyiségére, hanem a minőségre törekszünk. Ez nagyon fontos számunkra, szívesen kifejtem bővebben is .

Kíváncsi vagyok rá. Előbb azt meséljétek el, hogyan találtatok egymásra?

Sacheverell Black: Egyszerű és nagyszerű, szerencsés találkozásnak mondható. Van egy Írunk és pályázunk nevű csoport az interneten, ahol megosztották a kiadó sci-fi pályázatát, amelyen egy antológiába kerülés volt a cél. Nem tudom, micsoda csoda folytán, de én lettem az egyik szerencsés, akinek az álma teljesülhetett, a másodikként megjelent kötetbe bekerült az én novellám is, amely a Silent Bells címet viseli. Valamint azóta már az első önálló regényemnek is örülhetek. Gyors, gördülékeny, eredményes, gyümölcsöző közös munka van mögöttünk.

A kiadó hagyományos könyvkiadó?

Gabriel Wolf: Azt, hogy mi számít manapság hagyományos könyvkiadónak, személy szerint nehezen tudnám megmondani. De azt meg tudom mondani, mi hogyan csináljuk: először is, nem kérünk pénzt a kiadásért. Azt adjuk ki, amit kiadóként eladhatónak tartunk, olvasóként pedig élvezhetőnek és szórakoztatónak találjuk. Ilyen értelemben szerintem hagyományos kiadó vagyunk.

Szerintem is. Mi a kiadói modell lényege?

Gabriel Wolf: Ugyan viszonylag kis kiadó vagyunk, talán nehezebb bekerülni hozzánk, hiszen semmiért sem kell fizetni. Viszont akinek eddig sikerült, az a legtöbb esetben elégedett volt és hálás. Kérdezték már egyébként, hogy mi miért csináljuk így, megéri-e egyáltalán? Erre az a válaszom, hogy egyelőre megéri. Ezért sem hagytuk még abba. Hogy miért csináljuk? Attól függ, hogy mi a kiadó célkitűzése: a mennyiség vagy a minőség?

Véleményem szerint, ahol a kiadónak átadott kézirat nem esik át legalább kétszeres (sőt, háromszoros) szerkesztésen, továbbá ahol pénzt kérnek a szerzőtől, ott a mennyiség és a bevétel élvez prioritást.

Természetesen ezek között a kiadványok között is lehet rengeteg jó könyv. Én nem állítom, hogy ők nem csinálják jól. Csak azt tudom, hogy én nem szeretném úgy csinálni. Azt tűztem ki célul, hogy ne kérjünk pénzt, és ne csak annak lehessen kiadott műve, aki anyagilag megengedheti magának. Mi egy munkanélküli vagy segélyen élő szerző könyvét is szívesen kiadjuk, ha jó a mű. Egyébként ennek a kiadói modellnek más vonatkozása, következménye is van: lehet, hogy ezzel a hozzáállással mi nem fogunk multicéggé, céghálózattá nőni, de hogy őszinte legyek, nem is akarunk. Jobban szeretjük a családias hangulatot a kiadónál. A szerzőkkel inkább baráti, mintsem üzleti kapcsolatra és hangnemre törekszünk. Igyekszünk rájuk nem ügyfélként, hanem barátokként, harcostársakként gondolni, akiktől nem kérünk és nem várunk el semmit, mégis számíthatunk rájuk akár a bajban, akár hétköznapi dolgokban, mert összedolgozunk. (Megítélésem szerint egyébként ők is így gondolnak miránk.)

Mennyi kéziratot kaptok, fogadtok-e elsőkönyves íróktól kéziratot?

Gabriel Wolf: Bizonyos időszakokban fogadunk elsőkönyves íróktól kéziratot. Csak olyankor, ha van is időnk érdemben foglalkozni vele, és alaposan elolvasni. Ha antológiát szervezünk és bonyolítunk (mint jelenleg), akkor nem fogadunk kéziratokat. Más időszakokban többnyire igen. (Erről bárkit szívesen tájékoztatunk, ha e-mailben megkeres minket a weboldalon keresztül.) Nem kapunk óriási mennyiségű regény terjedelmű kéziratot, mivel soha nem is hirdettünk ilyen lehetőséget. Sajnos időhiány miatt még azokat is sokszor el kell utasítanunk, melyeket kaptunk. Novellapályázatra (mivel azt hirdettük is) viszont elég sok beadványt kaptunk. Az első (sci-fi) pályázatunkra 130 kézirat érkezett, a második (horror) pályázatra pedig 83.

Hogyan jár jutalék a szerzőnek?

Gabriel Wolf: Ez esetenként, szerződésenként változó. Attól is függ, hogy antológiáról vagy regényről van-e szó. Regények esetében például egy bizonyos (a legtöbb kiadónál kevesebb) eladott darabszám felett havi rendszerességgel fizetünk. Jutalék egyaránt jár e-könyvek és papírkönyvek esetében. Havi jelentést küldünk a fogyásról abban az esetben, ha volt eladott példány a könyvből.

E-könyvet is készítetek, terjesztetek a kéziratból?

Gabriel Wolf: Igen, e-könyvet és nyomtatott könyvet jelentetünk meg minden regény- és antológiakiadványból. Különálló kisregényeket és novellákat pedig csak e-könyv formátumban. Egyébként a hangoskönyvek iránt is érdeklődni kezdtünk, van is már egy ilyen kiadványunk a kínálatban. Reményeink szerint ebből is egyre több lesz.

Hol lehet megvásárolni a könyveiteket?

Gabriel Wolf: E-könyveinket körülbelül 60 nemzetközi áruházban lehet megvásárolni. Néhány ismertebb bolt, ahol kiadványaink fellelhetők: GooglePlay, Ekönyv.hu, Libri, Líra, Bookline, iTunes. Nyomtatott könyveinket a kiadó webáruházában lehet megrendelni, illetve külföldi oldalakon (pl. Amazon).

Hogyan történik a szöveg szerkesztése? Mennyi javaslatot tesznek a kiadó munkatársai az átírásra?

Sacheverell Black: Vidáman, jó hangulatban telt a szerkesztés. És ez nagyon ritka, hogy én azt tudjam mondani egy pirossal teleirkált szövegre, hogy minden javítást örömmel vettem, és egyetlen könnycsepp sem gördült le az arcomon, amikor megláttam a szétboncolt szöveget. Eddig az ilyesmi mindig problémát okozott, sértette az önbizalmamat, ha valaki belenyúlt a szövegeimbe, most viszont minden részjavítást izgatottan vártam. Jólesett, hogy nemcsak a hibáimra koncentráltak a kis korrektúraablakok, hanem ha valamit kivételesen éppen jól is csináltam, az is meg volt jelölve egy kis üzenetben.
Szerintem nagyon fontos egy regény készültekor, hogy a szerző és a szerkesztő oly módon tudjon együtt dolgozni, mintha egy különös tánc koreográfiája elevenedne meg. És ez nem szabad, hogy feszélyező legyen és negatív energiákkal teli. Inkább egy felfedezésekkel teli közös út, s abszolút csak azt mondhatom, hogy ebben az esetben a kiadónál csak pozitív tapasztalatokra tettem szert. Ezúton is köszönöm!

Gabriel Wolf: A kiadandó műveket mindig „változások követése” funkcióval javítjuk. Tehát soha semmit nem javítunk úgy, hogy a szerző ne tudna róla, és ne ő döntené el, hogy jóváhagyja-e, vagy sem. Minden kiadványt (felváltva és összedolgozva) három szerkesztőnk javít. Egy novella esetében körülbelül 2.500 az átlagos javítások száma írásonként. Regények esetében 5.000-10.000 javítást szoktunk végezni. Nálunk az idevonatkozó általános szabályok:

• Effektíve nem javítunk, csak javaslatot teszünk a javításra. Ezeket a szerzők kb. 98%-ban el is szokták fogadni, mert belátják, hogy igazunk van, azaz a javítások valóban javítanak a regényen, és nem lerontják.
• Írói stílust és humort nem javítunk. Mindenki maga dönti el, hogy hogyan ír és mennyit humorizál a saját művében. Ezekre maximum akkor teszünk javaslatot, ha a szóban forgó kifejezés nem illik az adott szövegkörnyezetbe.
• Helyesírást csak úgy javítunk, ha biztosak is vagyunk benne, azaz ismerjük az oda vonatkozó szabályokat. Kérdés esetén be is linkeljük a szerzőnek a vonatkozó szabályt, hogy mi alapján történt a javítás.
• Én magam szoktam olvasóként is kommentálni a javítás alatt lévő munkát. Például vigyorgó arcokat szúrok be olyan helyekre, ahol tetszett egy vicces rész a szövegben, hogy a szerző érezze a törődést. És persze abból az okból is, hogy az író ne érezze, hogy „csak szidjuk”. Attól függetlenül, hogy a szerkesztés elsősorban hibajavítás, akkor sem szeretem, ha a szerző úgy érzi, hogy ízekre van szedve a munkája. Szerzőként én magam is tudom, hogy ezt nem könnyű elviselni. Ezért is igyekszem javítás közben oldani a feszültséget, hogy a szerző érezze: a foghúzás bizony az ő érdekében történik. A fogorvos bácsi kedves és érti a dolgát (még akkor is, ha irreálisan nagy fogókkal, gonoszul vigyorogva dolgozik).

Ebben a szóban forgó írásban, A Hold cirkuszában például rengeteg oda-vissza humorizálás ment az írónővel. Öröm volt rajta dolgozni. Egy példa: Mivel a szóban forgó hölgy fiatalabb nálam, így időnként megkapta tőlem javítás közben, hogy ne feleseljen. Időnként már olyankor is, amikor szegény meg sem szólalt. De őt sem kellett félteni. Ha jól emlékszem, volt, hogy olyankor is visszafeleselt, amikor én nem csináltam semmit. Szóval jól elvoltunk. Én az élet más területén is ezt a magatartást preferálom egyébként: még a komoly munkában is könnyebb viccesen, kellemes légkörben előre haladni.

Hogyan történik a borítótervezés? Van a szerzőnek beleszólása?

Gabriel Wolf: Általában én tervezem a borítókat, de más, külsős művészeket is szoktunk felkérni ilyesmire. Magyar és külföldi grafikusokat egyaránt. A szerzőnek mindig van beleszólása, bár változó, hogy ki mennyire akar belefolyni a dologba. Minden kérésnek igyekszünk eleget tenni ilyen téren (észszerű kereteken belül). Azért is nehéz téma ez, mert a legtöbben, akik nem terveznek borítókat, nem veszik figyelembe, hogy ez is művészet. Hajlamosak úgy tekinteni rá, mint a hentesnél a kolbászra, hogy „Milyen hosszút vághatok?”. Ilyenkor az embernek (aki tervezi a borítót) a szíve vérzik, ha az író egy az egyben ki akarja töröltetni a kép egy adott részletét a borítóról, vagy akár levágni valahonnan valami (szerintem) esszenciális fontosságút. Olyankor kicsit úgy érzem (már ha én tervezem a borítót), mintha a saját kezemet vágnám le (haha), de egyébként ettől függetlenül az esetek nagy részében igyekszem eleget tenni minden kérésnek.

Sacheverell Black: Mint minden, a borítótervezés is izgalmasan folyt. Még a regénnyel kész sem voltam, amikor az én drága főszerkesztőm (és egyben grafikusom, és még sorolhatnám) előállt az ötlettel, hogy ha megjelenne, akkor bizony cirkuszi dolgokból kellene kirakni egy gyönyörű női arcot. Én naivan és nulla képzőművészeti érzékkel megáldva, sehogy nem tudtam ezt reálisan elképzelni, aztán pedig, amikor megtudtam, hogy készülőben van a borító, tűkön ülve vártam, hogy végre láthassam. Persze egy csodát tártak elém.
Természetesen itt is figyelembe lett véve a véleményem, mint minden területén a folyamatnak. A hátlapra kértem egy óriáskígyót (ugye, milyen fotorealisztikusan ábrázoltam, drága főszerkesztő úr?), és meg is kaptam, de a képzeletemet ismételten felülmúlta az eredmény. De ha továbbmegyünk, azt is megemlíteném, hogy példaértékű, ahogy minden kívánságom teljesítve lett, értem itt a térképet, ami belekerült a könyvbe, illetve a fejezetcímek után megjelenő holdciklusokat. Mondanom sem kell, egyszerűen imádom.

Úgy tudom, korábban küldtél már kéziratot kiadónak. Milyen tapasztalataid voltak?

Sacheverell Black: Nem tudnám megszámolni, hány kiadóhoz küldtem kéziratot. Mivel vannak a valódi nevemen megjelent alkotásaim, és voltak ezek közül sikeres könyvek is, jobb reakcióra számítottam, de a legtöbb megkeresésem válasz nélkül maradt, s volt két-három visszautasítás is. Legalábbis ekképpen tudok visszaemlékezni az ATP (Arte Tenebrarum Publishing) előtti időkre. Most már semmi pénzért nem mennék máshová. Még akkor sem, ha az ország legnagyobb kiadója csábítgatna. Úgy érzem, bármilyen megkeresésre gondolkodás nélkül mondanék nemet, hogy maradhassak a mostani kiadómnál.

És mikor kezdtél el írni? Hogy érzed, mennyi tanulás kellett ahhoz, hogy kiadónál jelenhessen meg egy kéziratod? Mi a legfontosabb, amit ezen az úton tanultál?

Sacheverell Black: Körülbelül 2009 év vége óta foglalkozom írással. Először egy füzetbe írtam, aztán gépen kezdtem terjedelmesebb történetbe. Már az első regényem is megjelent, habár az akkori kiadómat nem tudom, miképp aposztrofálhatnám. Voltam már nem magánkiadónál korábban is, csak az a cég rövid életű volt. Viszont teljes mértékben érzem a hasonlóságot az egykori és a mostani kiadóm között. Elképesztő érzés, amikor ilyen szinten törődnek velem és a kéziratommal. Minden apró kívánságomat figyelembe véve váltották valóra az álmomat a Hold cirkusza megjelenésekor.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: Nem tudnék konkrétan olyat mondani, hogy én akkor most leültem, és kőkeményen tanultam az írást, mintha valami egyetemi vizsgára készülnék. Inkább csak az értelemmel megtöltött kritikákból okulva, és néha-néha felbukkanó írástechnikai cikkeket olvasgatva, meg persze rengeteg, olykor többnyire témába vágó szépirodalmi, szórakoztató irodalmi vagy éppen szakkönyvet forgatva épült a stílusom, amit igyekszem minden egyes leírt sorral színesíteni, s egyben vezetgetni a kiforrottság felé. De a legfontosabb, szerintem, amit az embernek meg kell tanulnia, ha komolyan írni kezd, az a kitartás.

Gábor, te mennyire érezted kockázatosnak, hogy megjelentessétek a kéziratot? Hiszen a szerző Molyszerte híres róla, hogy ő jegyzi az egyik legalacsonyabbra értékelt könyvet, Marosi Katalin írói néven.

Gabriel Wolf: Először is, nem Katié a legalacsonyabbra értékelt könyv a Molyon. A „Teddy bosszúja” jelenleg 17%-on áll, és ebben a pillanatban is látok ott 14%-os könyvet.
Másodszor, Kati azt a könyvet 15 évesen írta. Szerintem egy 15 éves kislánytól lenyűgöző teljesítmény, hogy könyvet képes írni. Mások sokan felnőttkorukban sem képesek rá, és még 17%-ot sem érnének el az olvasóknál sem érdeklődés terén, sem kritikaként.
Továbbá, azt is vegyük figyelembe, hogy habár Kati 15 évesen 17%-ot ért el egy könyvvel, az általunk kiadott könyve viszont jelenleg 85%-on áll. (Ez megítélésem szerint jó százaléknak számít a Molyon. Bizonyos Stephen King regények például ennél alacsonyabb százalékkal rendelkeznek, csak hogy egy közismert viszonyítási alapot említsek).
Ha hat év alatt Kati ennyit fejlődött (és most még csak 21 éves), akkor kérdés, hogy milyen könyvet fog írni 30, vagy akár 40 évesen. Szerintem zseniálisat. Én személy szerint már ezzel a most megjelent „Hold cirkuszával” is nagyon elégedett vagyok.

Hogy kockázatosnak éreztem-e Kati regényének kiadását? Nem igazán. Hiszek a tehetségében, és abban, hogy aki objektíven, pártatlanul ítéli meg a művét, az ugyanúgy fog benne lehetőséget látni, és tetszhet neki a könyv, mint ahogy nekünk is a kiadónál.

Igen, tényleg nagy teljesítmény kamaszként befejezni egy ekkora terjedelmű történetet. Tudtad, hogy kiről van szó, amikor megkaptad a kéziratot?

Gabriel Wolf: Természetesen. Főszerkesztőként muszáj utánanéznem, a lehetőségeimhez mérten (és törvényes módon), hogy ki kicsoda. Nem lehet vakon kiadni valamit, csak azért, mert tetszik a címe. Én is, és kiadónk munkatársai is, minden esetben pártatlanul olvassuk a hozzánk érkezett beadványokat. Természetesen tudtam Katinak arról a könyvéről, ami 17%-on áll a Molyon. Hogy őszinte legyek, ez nem lelombozott, hanem inkább csak kíváncsivá tett akkor, amikor beadványt küldött hozzánk a sci-fi novellapályázatunkra. Azt adtuk ki tőle először. Utána pedig „A Hold cirkusza” című regényét.
Érdemes volt egyébként pártatlanul hozzáállni a dologhoz, mert az a beadvány a novellapályázatra kimondottan kellemes csalódás volt. Nem igényelt nagyon belemenő javításokat vagy drasztikus szerkesztést, és örömmel tettük bele a kötetünkbe.

Miért döntöttetek úgy, hogy összekötitek Sacheverell Black és Marosi Katalin személyét?

Gabriel Wolf: Elsősorban azért, mert valóban ő írta a könyvet. Tehát én inkább leleplezésnek nevezném ezt.
A másik oka az volt, hogy a Hold cirkusza nem várt sikert hozott, és eddig jobban teljesít annál, mint amire én vagy a kiadó számítottunk.
A kiadvány megjelenésekor, azaz 2018 decemberében a kiadó egy szavazásos nyereményjátékot indított a Molyon, ahol nyomtatott könyveket lehetett nyerni. Tíz napon át tudtak a Moly felhasználói szavazni egészen szilveszterig. A Hold cirkuszára 370 szavazat érkezett. Ez több, mint ami bármelyik kiadványukra korábban hasonló szavazásokon érkezett. A könyv több példányban is fogy a vártnál, megjelenése óta már háromszor is elfogyott a kiadó webáruházából.
A Molyon is és más helyeken is túlnyomó részben pozitívak rá a visszajelzések.
Mivel a regény sikeresebb lett még a vártnál is, ezért nem láttuk értelmét a továbbiakban titkolni a szerző kilétét. A kiadvány sikere önmagáért beszél, és ez jót tesz Marosi Kati valódi nevének és megfelelő szakmai megítélésének egyaránt. 

Kati, te hogy érzel az első könyveddel és a Molyon kapott kritikákkal kapcsolatban? Ezzel kapcsolatban mit tanácsolsz a kezdő íróknak?

Sacheverell Black: Bár nem volt egyszerű az elején elviselni a sok esetben nem éppen finoman tálalt kritikát, én mégis azt mondom, hogy nem bántam meg egyetlen megjelenést sem. És most már nem azt az elcsépelt szöveget hozom indoklásként, hogy mert az írónak minden könyve a gyereke, és megérdemelnek egy szép, végleges formát. Hanem azért, mert hiszem, hogy a fogadtatások ellenére több lettem általuk. Kellettek ahhoz, hogy olyan emberré váljak, aki ma vagyok. S nem csak negatív hatással vannak a kiadott könyvek a megítélésemre nézve, hiszen bizonyos körökben alapjában véve jelentős, ha az ember mögött ott van egy-egy megjelenés. Természetesen nem azt mondom, hogy mindenki gondolkodás nélkül menjen a feje után, kövesse az álmait, vágyai legelső sugallatait is, és azonnal ugorjon bele a könyvkiadásba, ahogy én tettem, mert alapból a kiadókkal is sok csalódásom volt, de ha úgy érzitek, hogy itt az idő, akkor még az is járható út, hogy egy nyomdával 50-100 példányt készíttettek. Manapság rengeteg lehetőség van a könyv formában való önmegvalósításra.

Az interjút azzal kezdtem, hogy a Molyon mennyire láthatóan jelen vagytok. Szimpatikus számomra, hogy egy kiadó ilyen aktívan foglalkozik a szerzők marketingjével. A szerzőknek is adtok marketingtanácsot? Mennyire vonjátok be őket ezekbe a feladatokba?

Gabriel Wolf: Olyan értelemben adunk marketingtanácsot, hogy minden szerzőnek javasoljuk, hogy iratkozzon fel közösségi oldalakra, hozzon létre külön Facebook szerzői oldalt, akár külön a könyvéhez is, továbbá Facebook-csoportot, legyen minél aktívabb résztvevője a dolgoknak, szerezzen követőket, ismerősöket. Sajnos azonban az a tapasztalatunk, hogy aki írói karrierje előtt nem érdeklődött az ilyesmi iránt, az íróként sem szokta ezt elkezdeni. Különben is úgy vagyunk vele, hogy az értékesítés a mi dolgunk.

Sacheverell Black: Lenyűgöző, hogy mennyit foglalkoznak a szerzővel, és szinte mindent levesznek a vállunkról. Nekem ez teljesen új, hogy ennyire megy a reklám, Facebookon és Moly.hu-s felületeken is. Minden egyes elért ember nekem külön öröm, hiszen ilyenben még sosem volt részem. Nem tudom elégszer megköszönni.

Mennyire és mennyiben támogatjátok a szerzőket? Van például hírlevél, szerveztek könyvbemutatót?

Gabriel Wolf: Mindenben próbáljuk támogatni a szerzőket, amiben tudjuk. Üzleti szempontból és barátilag egyaránt. „Családias” nálunk a hangulat, hogy úgy mondjam. De hogy konkrétumokat is mondjak: regényírással kapcsolatban is szoktunk tanácsokat adni. Még készülőben lévő regényekkel kapcsolatban is: kiadói, szerkesztői és olvasói véleményt is.
Kiadói hírlevelünk van, amire sok olvasó feliratkozott, ott minden megjelenésről hírt adunk.
A Moly.hu közösségi oldalon folyamatosan (megszakítás nélkül) reklámozzuk a kiadványainkat. A Facebookon is minden közelgő megjelenésről és új kiadványról hírt adunk.
Közben novellapályázatokat is hirdetünk. Ez még több embert vonz be: új szerzőket, új olvasókat is. Akik a pályázat során bekerülnek nálunk egy-egy antológiába, azoknak kivétel nélkül igyekszünk regénymegjelenési lehetőséget is biztosítani. Már ha a szerző előáll egy kiadható színvonalú írással… ha nem, akkor pedig megteszünk mindent, hogy segítsünk neki felhozni a munkáját arra a szintre, ami már szerintünk is megfelelő. Könyvbemutatót és más rendezvényeket egyelőre még nem szerveztünk.

A könyv ára nálatok mennyire fontos és mitől függ?

Gabriel Wolf: Mivel mi egy új és ráadásul kis kiadó vagyunk, így nem a lehető legnagyobb hasznot, hanem a lehető legalacsonyabb árat célozzuk meg minden nyomtatott kiadványnál. Oly módon, hogy még nekünk is legyen minimális hasznunk, és az olvasóik is kedvezőnek tarthassák a kiadvány árát. Ez a szóban forgó könyv nyomtatott formában például 252 oldalas és 2499 Ft-ért adjuk. 300 oldalas nyomtatott könyveket 2699 Ft-ért szoktunk árulni és így tovább.

A kiadói szerződés hány évre szól? Csak magyar nyelvű könyv jogairól szól?

Gabriel Wolf: Minden kiadói szerződésünk személyre szabott és egyedi, de vannak persze ismétlődő pontjai is. A szerződéseink általában 2-5 évre szólnak, és változó, hogy csak magyar nyelvre vagy idegen nyelvekre is. Ez utóbbi téma jelenleg nem igazán aktuális nálunk, mostanában csak magyar nyelvű kiadványokat tervezünk megjelentetni. Ez később persze még változhat.

A kézirat leadásának napjától számítva mennyi időbe telik, mire meglesz a könyv?

Gabriel Wolf: A kézirat kézhez kapásától számítva eddig, azt hiszem, négy nap volt a rekord, ami alatt három szerkesztőnk kijavított egy komplett regényt. Vegyük tehát azt a példát. Utána még pár napig egyeztettünk a szerzővel, hogy melyik javítást hagyja jóvá, és melyiket nem. (Ez az a fázis, amikor utolsó hajszálaimat szoktam kitépni.) Amikor sikerült megegyeznünk, az e-könyv aznap meg is jelent azokon a helyeken, ahol gyorsan frissítik az adatbázist. (A többi helyen pedig akkor, amikor az ott dolgozók feltették a weboldalra. Ez 2-3 hétnél általában nem szokott tovább tartani.) Nálunk az e-könyv megjelenésének napján szokott indulni egy 2-3 napos előrendelés a nyomtatott könyvre. Utána kb. két hét múlva a szerző és a megrendelők a kezükben tarthatják a nyomtatott kiadványt. Az egész folyamat néhány hét alatt le tud zajlani, ha nincsenek fennakadások, és gördülékenyen együtt tudunk dolgozni a szerzővel.

Sacheverell Black: A Hold cirkusza valami villámgyorsan született. Még el sem készültem vele, amikor már küldözgettem részleteket a főszerkesztőmnek, aki aztán valahogy november végén, december elején az orromra koppintott, hogy most már legalább a felét vagy háromnegyedét átküldhetném. Kértem még néhány napot, aztán átküldtem az egészet (jelzem, mert imádom ezért: november 3. és december 4. között elkészültem a teljes művel). Persze az egyik szerkesztős nap végén csentem még bele egy jelenetet, amit valamiért idő közben kifelejtettem, de annyi volt az egész, meg talán a végén még néhány leírás. Szerintem a teljes szerkesztés sem telt többe cirka két hétnél, de ez idő alatt már elkészült a borító és a tördelési terv is. 2018. december 21-én megjelent az e-book, és lecsengett a papírverzió előrendelési szakasza is, január elején már a nyomtatott kiadást preferáló olvasók is a kezükben tarthatják a könyvet.

Kiknek ajánljátok a kiadót?

Gabriel Wolf: Bárkinek ajánlom, szerzőknek és olvasóknak egyaránt. Olvasóknak leginkább azért, mert:

• Hangsúlyt fektetünk arra, hogy ne csak szórakoztatóak legyenek a kiadványaink, de egyéniek, újszerűek is. Kis kiadóként mi megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ne adjunk ki egy kaptafára készülő könyveket. Inkább adunk ki kevesebb kiadványt, de számunkra az fontos, hogy mindegyik tudjon újat mondani az olvasóknak.
• Nálunk semmi sem kerül kiadásra ellenőrzés nélkül. Minden kiadványunkat legalább három (sokszor négy) szerkesztő javítja ki megjelenés előtt.

Szerzőknek azért ajánlom, mert:

• Nem kell fizetniük sem a kiadásért, sem a szerkesztésért. Nem várjuk el tőlük, hogy a legújabb divat, vagy a legjobban eladható koncepció szerint írjanak. Maradhatnak a saját elképzeléseiknél. Ha azokat mi is jó ötletnek tartjuk (márpedig nyitottak vagyunk az új dolgokra), akkor meg is tudunk egyezni.

Sacheverell Black: Talán ez a legnehezebb kérdés. Mondhatnám azt, hogy magukban az írásra ambíciót érző embereknek, de kétlem, hogy ennyi elég. A kiadó palettája viszonylag széles, így ha a regény színvonalas, akkor mindenképp lehet esélye. S talán ajánlom azoknak, akik a magyar könyvpiac számkivetettjei azért, mert nem ismert a nevük, és így a nagy cégek nem fektetnek beléjük időt és energiát, annak ellenére, hogy az alkotásuk kiadásra érett.

Engem is nagy reménytelenségből mentettek ki, és míg élek, hálás leszek.

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!