Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Az idő múlása a regényekben

Egyik ügyfelem kérdezte a minap, hogyan érzékeltesse az idő múlását a regényében. Igaza van, hogy ezen gondolkodik, mert nem magától értetődő. Hadd adjak ezzel kapcsolatban néhány tippet!

Hosszú időt ölel fel a történeted?

Ha a regényed cselekménye több éven keresztül játszódik, akkor legelőször azt javaslom, gondold újra, ez valóban szükséges-e. Az öt év cselekményei nem férnek bele két évbe? Nincsenek olyan üres időszakok a könyvben, ami dramaturgialiag sem szükséges? Egy kapcsolat ellaposodhat néhány hónap után is, nem kell ehhez éveket várni. Vagy egyik szerettem halálát néhány héttel később is követheti a következő, nem kell gyászévet tartani. Ha a te történeted is hosszú ideig tart, először is keresd meg ezeket az üres időszakokat és húzd ki, azaz hozd előbbre azokat az eseményeket, melyek előtt nem kell időnek eltelnie. Annyit mérlegelj, hogy a hőseid jellemfejlődéséhez összességében mennyi idő kell, és persze a természeti szabályokat is tartsd be, pl. egy terhességből nagyjából 9 hónap alatt lesz gyerek (az embereknél persze).

Vannak események, melyek nem lehetnek rövidebb átfutásúak a könyvedben – de ami lehetséges, az bizony történjen meg minél kevesebb időkihagyással!

Biztosan minden nap történik valami?

Sok kezdő író esik abba a hibába, hogy képtelen elszakadni a hősétől és azt is leírja, ami másnap, meg azután, meg azután történik. De erre semmi szükség, sőt, ha csak azért írod le, mi történik a hősöddel, hogy kitöltsd az időt, akkor az éppen hogy unalmassá teszi a sztorit. Ha megtörtént a kirúgás, a baleset, eldördült a fegyver stb., akkor hagyd ott a hősödet. A következő fejezetet attól a ponttól kezdd, ahol megint érdekes a cselekmény!

Nem kell az olvasónak számon tartania, milyen nap van!

Az előző tanácsomhoz kapcsolódva most arra hívom fel a figyelmedet, hogy az eseményeknek nem is feltétlenül követniük egymást. Nem kell mindig megmondanod, hogy ami történik, az melyik napon van – elég, ha te tudod. AZ sem kell, hogy ami épp történik, az mindig a következő nap legyen – az életben is napok telnek el egyhangúan, a regényben is lehet ilyesmi. Ez azért érdekes, mert ha minden nap egyre másra történik valami, abba az olvasó belefárad. Ellenben ha elkezdesz egy fejezetet, amiről azt gondolod, két nappal később történik, mint ahogy az előző befejeződött, mert egy napig nem történt semmi különös, akkor akár leírod ezt röviden, akár nem, az olvasó is lélekben belepihen ebbe az egy nem különleges napba.

Nem kell egyfolytában, minden nap a nyüzsgés a regényed cselekményében

 Tehát a lényeg: volt ez fejezetvéged, ami egy érdekes fordulat végével zárult. Az fontos, hogy a következő fejezetet ne úgy kezdd, hogy másnap, vagy kedden stb., hanem vedd ki az időhatározót abból a mondatból. Ettől máris eltűnik a szoros gyeplő, nézd csak, erről beszélek:

„Másnap Győző fáradtan ébredt.”

„Győző fáradtan ébredt.”

A második mondatban nem mondtad meg az olvasónak, mennyi idő telt el, így nem vesződik vele, hogy elemezze az idősíkot, pusztán a következő jelenetet látja.

Ha mégis érzékeltetni akarod az idő múlását

Ha eltelik a történetedben egy hosszabb idő, amit érzékeltetni akarsz, akkor ezt tedd meg minél tömörebben, érdekesebben. Ha például a nyár közepén hagytad magukra a hőseidet és őszig nem történik semmi említésre méltó, elég szimplán olyasmit írni, hogy:

„Elmúlt a nyár, és már a levelek hullottak a fákról, mire Ádám megérkezett.”

A dátumot nem javaslom

Hacsak nem naplót írsz, ahol fontos, hogy az olvasó lássa, egy nap telt-e el vagy száz, nem javaslom, hogy dátumot írj a fejezeteidhez. Neked fontos, hogy elhelyezd a hőseidet az idővonalon, de az olvasónak nem kell minden technikai részletet ismernie.

A dátum ellen szól, hogy megjelenése után néhány évvel kínos is lesz. A regényekben azért zavaró a mainak hitt, de néhány éves dátum, mert elveszi a történet frissességét, ezáltal az igazát is. Ha olyan a történet, ami akár ma is játszódhatna és szerepel mellette egy 2017-es évszám, csalódottak leszünk. Ez a hatás 10, de inkább 20 évig áll fenn: ha most egy 1999-es cselekményű könyvet olvasol, azt már történelemként fogod fel, hisz milyen rég volt mondjuk a NATO-bombázás Szerbiában a koszovói helyzet miatt, vagy az euro bevezetése, vagy Bill Clinton beiktatása!

Hirtelen ezek jutottak eszembe az idő érzékeltetésével kapcsolatban, de ha bármi kérdésed van, kommentben várom!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás “Az idő múlása a regényekben”