Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
arronia

Griffek, jupiteri katonaság, ehető kristályok – egyedi fantasyt szerkesztettünk!

Az Arronia-sorozat egy olyan világban játszódik, ahol a nagy szellemi energia nemcsak bizsergetően átjárja a testet, de még a föld is beleremeg. Ez fenekestől felfordítja Arronia, a tűzesszenciár lány életét. Menekülnie kell ebből a kilátástalan helyzetből, de csak egy módot lát, hogy félelmeit legyőzve bebizonyítsa ártatlanságát és megoldja a felfordulást a világban. Ez viszont lemondással, kemény harcokkal és sok-sok utazással jár. Mindezt úgy, hogy nyomában a világ legerősebb légiója, és azt sem tudja, utazótársában mennyire bízhat meg.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Bali Brighton: Arronia és az elveszett bölcs

A közös munka

A Bali Brighton néven író Blanka a fantasysorozata tervével keresett meg, és azt egyeztettük először, mennyit olvassak el a kéziratból – ugyanis több mint 120 ezer szóról beszéltünk már csak az első kötet esetében is, így célszerűnek tartottam, ha kevesebbet olvasok, és megbeszéljük mellé a sorozat és az első kötet dramaturgiáját.

Így is tettünk, és be kell valljam, nehezen szakadtam el a történettől, amikor váratlanul vége lett az olvasásnak, és a szereplők napokig velem maradtak. Egy kézirat esetén kifejezetten ritka ez! Blanka azonban olyan kreatív világot alkotott, amiről mindig mondott újdonságokat, és tetszett a vagány, humoros főszereplője is – no meg a finom romantikus szál, igen. Amit átdolgozásra javasoltam Blankának, az a történet epizodikussága volt. Ha egy regényben úgy történnek egymás után a dolgok, hogy ezek sorrendje tulajdonképpen tetszés szerint megváltoztatható, akkor az olvasó nem érzi, hogy sok minden múlik a hősök döntésén. Fontos munka volt azzal is, hogy szorosabb legyen az összefüggés a történet és a szereplői közt: ugyanis sok fejezet célja az volt, hogy a főhős találkozzon egy adott szereplővel – aki azonban ebben a kötetben még vissza sem tér, de a továbbiakban valamikor igen.

Blankának olyan jól sikerült az átírás, hogy mindannyian, akik a kéziratán dolgoztunk, kifejezetten élveztük a munkát, és szerintem te is szeretni fogod a történetet ezzel a magáért kiálló, mégsem szuperhős vagy szájhős Ronival a főszerepben egy olyan világban, ahová az emberek egyszer eljutottak, majd az új bolygó által adott kristályokkal bölcsebbek és erősebbek lettek!

arronia
A szerző, Blanka és műve – Bali Brighton: Arronia és az elveszett bölcs

A szerző így élte meg a közös munkát

A részletes lektorálás után, amikor elsőnek átbeszéltük a történetet videóhívásban Krisszel, az elég szokatlan élmény volt. Mindazt, amit eddig a fejemben és a laptopom képernyőjén láttam, ekkor már szavakban beszéltem át egy másik emberrel, aki épp csak megismerte ezt az általam kreált világot. A gátlás, hogy merjek beszélni a történetről, azonban hamar szertefoszlott, Krisz ugyanis mindvégig érdeklődve és felkészülten ötletelt velem együtt. Megmondta, ha valami működőképes, de azt is, ha valami nem. Ennek nagyon örültem, mert mindig az őszinte és tapasztalt visszajelzésekből tanul az ember, és ez rengeteget segített az átírásnál.

Aztán jött a Novel School regényíró tanfolyam, ami ismét új megvilágításba helyezte az egész sztorit. Mikor hazamentem és beleolvastam az Arroniába, a fejemet fogtam, hogyan írhattam ilyen szöveget. Újabb átírás következett. A kurzusnak köszönhetően azonban nem sajnáltam kihúzni, vagy drasztikusan átvariálni részeket, igyekeztem hasznosítani a tanultakat.
A kurzuson egyébként nagyon szuper emberekkel ismerkedtem meg. Úgy éreztem, megtaláltam a magamfajtákat, emiatt a hangulat is nagyon felszabadult volt. A tudat pedig, hogy ők is kezdő írók, de szeretnének valamit alkotni, engem is motivált. Nem beszélve arról, hogy egy segítőm is lett közülük, aki minden fejezetet mélyrehatóan véleményezett nekem.

Ezután ment végleges szerkesztésre Petrához és a többiekhez. Azt hittem, sírni fogok a visszakapott anyagtól, de a szöveg hihetetlen gördülékeny lett. Elképesztően jó volt olvasni. Ráadásul tőlük is egy csomó segítséget, magyarázatot és visszajelzést kaptam.

Krisz egyébként bármilyen és bármennyi kérdésben részletesen segített, pedig az elmúlt időszakban, ha valamiből sok volt nekem, akkor az a számtalan kérdés. Ha valaki a jövőben velük fog dolgozni, biztos lehet benne, hogy jó kezekben lesz! Ő is meg a szövege is.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Inkább Novel Schoolra jönnél? A regényíró tanfolyamra itt jelentkezz!

Olvass bele Arronia, azaz Roni kalandjaiba!

Első számú lecke: soha, ismétlem, soha nem szabad bedőlni egy gokkinak.

– Hallgatóztál? – kérdeztem gyanakodva a földön pislogó állatkától.

– Látod ezeket a füleket? – Magára mutatott. – Kicsi vagyok, de ezek nagyobbak, mint az asztráké. Mit gondolsz, milyen a hallásom?

– Pont olyan, hogy előnyödre tudd fordítani. Mit akarsz?

A barna-fehér gokkit nem hatotta meg a flegmaságom. Ha másból nem is, ebből mindenképp egyértelművé vált számomra, hogy hátsó szándékkal szólított meg.

– Csak segíteni szeretnék – mondta kitárva aprócska karját.

– Na, ne nevettess! Azt hiszed, nem tudom, hogy a gokkik szótárában nem létezik az önzetlen segítség? Mit akarsz?

– Üzletet ajánlok.

– Helyben is vagyunk – morogtam szemforgatva, és továbbindultam.

– Ne, ne, hallgass meg! – mondta utánam loholva. Belecsimpaszkodott a lábamba, ezért meg kellett állnom, hogy leszállhasson rólam. – Te el szeretnél jutni a Zöld Üstökösbe, én pedig olyan éhes vagyok, mint te. Láttam, hogy mennyire örültél annak a sietős tallérnak. Szóval tudod, milyen az éhes gyomor, olyan, mint a trón király nélkül. Mi lenne, ha adnál két tallért, cserébe én megmutatom az utat. Még csak nem is pénzt kérek, na?

Szégyellem magam, de elgondolkodtam az ajánlatán. Már jócskán besötétedett és gyanús környéken jártam. Morfondírozásomat látva nem hagyhatta veszni a dolgot, tovább ütötte a vasat:

– Ha ez segít a döntésben, akkor éppen távolodunk a Zöld Üstököstől – mondta. Ezzel átbillentette a mérleget a javára.

Újra sóhajtottam. Remélve, hogy nem bánom meg a döntésem, a mutatóujjamat a gokkira szegeztem.

– Jó, de ha valami rosszban sántikálsz, rád uszítom a griffem. Ja, és egyelőre csak egy tallért kapsz, megegyeztünk?

– Igenis, asszonyom – mondta tisztelgő pózban állva.

Félve nyújtottam neki oda az egy darab tallért. Két pici kezével érte nyújtózkodott, aztán kérte, hogy kövessem.

Nem szívesen vallottam be, de tényleg rossz irányba tartottam. Ez persze nem azt jelentette, hogy kikerültem a barátságtalan utcákból. Olyan szűk és sötét helyeken vezetett végig, ahová önszántamból be se tettem volna a lábam. Örültem, hogy Wara velem tart, noha ő is morgolódott, amikor át kellett préselnie magát két épület között.

A kerülőutakat követve végre megérkeztünk a célhoz vezető utcához, amin végighaladva rosszalló tekintetek méregettek minket. A keresett fogadó ott pompázott a Ravasz köz sarkán. Zaj szűrődött ki és a világító zöld kristályok miatt olyan érzésem támadt, mintha a terrai mesék boszorkányának rezidenciáján kötöttem volna ki. A ház fából épült, nagyjából három szint magasnak tűnt.

– Itt is vagyunk – jelentette be a gokki.

Ezt a felirat is bizonyította: Zöld Üstökös.

Lenéztem a gokkira, aki már nyújtotta is kezét a sietős tallérért.

– Ja, és a nevem Archipong. Neked csak Archi. Téged hogy hívnak?

– Arronia, de neked csak Roni – mondtam, átnyújtva neki a jussa másik felét.

– Öröm volt veled üzletelni, Roni. Megmondhatnád odabent, hogy én vezettelek ide. Na csá!

Tiszteletteljesen meghajolt és távozott. Még percekig nem hittem el, hogy nem vert át.

Bali Brighton: Arronia és az elveszett bölcs

A fogadónak volt egy egész nagy pajtája a köz túloldalán. Omladozó faszerkezete láttán tétováztam, hogy itt merjem-e hagyni a griffemet, de arra jutottam, ha a többi asztra megtette az őrzőjével, akkor nekem is menni fog. A kérdés már csak az volt, hogy Wara mit szól. Amint beléptünk, a griffem vinnyogva toporzékolt.

– Tudom, hogy sötét, és hogy nem szeretsz más őrzőkkel közösködni, de majd holnap kiengesztellek berginabogyóval, jó?

Levettem róla a dolgaimat és meggyőztem, hogy két kornusz közé feküdjön le. Kizárólag griffek között nőtt fel, ezért ki nem állhatott más fajú őrzőt. Nem egyszerű vele, de legalább, akit szeret, azzal gondoskodó. Megígértem, hogy hamarosan hozok neki eleséget, addig maradjon nyugton. Erre egykedvűen elfordította a tekintetét rólam, majd letette fejét a földre.

A bejárathoz mentem, és amint kinyitottam az ajtót, az a benyomásom támadt, mintha egy asztraviadalon lennék. Odabent a gyér fényben mindenki harsogott a jókedvtől, bár egyesek talán inkább az indulattól. Egy szkanderozó páros üvöltött az erőlködéstől, a körülöttük tülekedő népség pedig nagy hanggal szurkolt, ki az egyik, ki a másik félnek. Az asztaloknál nagyrészt férfiak ültek, alig akadt köztük néhány nő, azok is ijesztő külsejűek voltak.

Szerintem nem illek ebbe a közegbe – állapítottam meg.

Összehúztam magam, mint aki ott sincs, és a nem kevésbé ijesztő, mélyvörös hajú fogadósnő elé léptem, aki zöld löttyel töltött meg egy nagy korsót a kocsmapult mögött.

Meglepettnek tűnt, amikor meglátott.

– Miben segíthetek? – kérdezte lazán.

– Archi vezetett ide, csomagot hoztam – mondtam félszegen.

– Archi? – kérdezte elkerekedett szemmel a nő.

Ó, te szent ember, add, hogy ismerje!

– Igen, ő – feleltem.

– Ja, ja, a gokki? Zsivány egy fazon – nevetett a pultra könyökölve, állát a kezére fektetve. – És milyen csomagot hoztál?

– Hátfájásra főzeteket. Te lennél Plemena?

– Csak simán Plem – mondta a nő legyintve, majd átvette tőlem a csomagot. – Már nagyon vártam ám! Nem könnyű a pultosok munkája. Kolett-tel abban egyeztünk meg, hogy fizetség helyett szállást adok neked. Van még két szobám. A tetőtérin betört az ablak, de a negyvenkettes megteszi. – Letette elém a kulcsot. – Ha pedig kicsomagolás után visszajössz, még meg is hívlak egy zöld üstökösre. Mit szólsz?

Idővel rájöttem, hogy a zöld üstökös maga az ital, amit az előbb kiöntött. A kétkedő arckifejezésemet látva gyorsan hozzátette: – Hé, szokatlan a színe, de nagyon finom. Ne izgulj, nem mérgező – mondta kacsintva. – Na, eredj, pakolj le, aztán töltök neked egyet.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .