Úgy tűnik, tragikus események sora, és számos megpróbáltatás sodorja magával és rántja a mélybe Manót. Ám az örök optimista férfi némi szerencsével, vagy a gondviselés jóvoltából mindig a felszínre kerül.
Nem keresi a boldogságot – a boldogság találja meg őt.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A regényt családi elbeszélések, valós történelmi események és az író személyes élményei ihlették.
A közös munka
Ámulattal olvastam Bogdan történetét, melynek címében az egyezés egy közismert mesével nem véletlen. Nem is tudtam, mit gondoljak: fikció vagy valóság? Megdöbbentem, mikor kedves ügyfelünk megerősítette, hogy a történet igaz.
A cselekmény kicsit részletesebb megírását javasoltam néhány helyen, egy-két részlet tisztázását. Bogdan fogalmazása annak ellenére, hogy a magyar nyelv gyakorlására korlátozottak a lehetőségei, kifejezetten tetszett. Aki szereti a szikár, férfias prózát, az bizony hozzánk hasonló élvezettel fogja ízlelgetni Bogdan mondatait!
A kéziratot Csepeli Veronika szerkesztette, majd korrektúrázás és tördelés után a szerző kiadásában jelent meg. A kisregény kapható a Líra, Kello, Libri és Bookline boltjaiban is!
A szerző így élte meg a közös munkát
Hála és köszönet Magyarország legjobb szöveggondozást nyújtó és könyvkiadást menedzselő csapatának, Krisznek, Veronikának, Klárinak és Szonjának. Köszönöm szépen a támogatást, a javaslatokat és minden segítséget, amit e magasan képzett, kiváló szakemberek számomra megadtak, és akiktől az elmúlt évben annyit tanultam. Csak a legjobbakat tudom mondani róluk. Vérbeli profik, megbízhatóság, gyorsaság és a szakma legmagasabb fokú ismerete jellemzi őket. Mindenkinek szeretettel ajánlom.
Csodálatos kaland volt végig.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Manó egy napon zöldségeskertjében munkálkodott, amikor a mély, morgó hangoktól különváló éles süvítésre lett figyelmes. A hang egyre erősödött, egy sötét árnyék villant át a kerten, majd az éktelen zaj csikorgó, fémes robajjal ért véget. Manó lába alatt még a föld is megremegett. Manó felkapta fejét, majd a kapára támaszkodva körülnézett. Ekkor észrevette a tanya végéből felemelkedő sűrű, fekete füstoszlopot. Sietősen, amennyire a lába bírta, abba az irányba igyekezett.
Lehangoló látvány fogadta. A bozótosba széles utat szántott a liberátor füstölgő roncsa. Körülötte éles, kormos fémdarabok hevertek, több foltban lángolt az avar. Keserű, égett szag lengte be a környéket. Az egyik szárny függőlegesen mutatott az ég felé, rajta nagy kék kör, benne fehér csillaggal. Innen nem messze a gép orr-része, különválva a repülő többi darabjától, az oldalán feküdt. Erre egy gólya volt festve, amely batyujában baba helyett bombával szárnyal. Manó óvatosan lépdelt az éles, leszakadt roncsdarabok között és szomorúan állapította meg, hogy nincs túlélője a szerencsétlenségnek.
Azon törte a fejét, most mitévő legyen. Ekkor különös hangra lett figyelmes. Először azt hitte, képzelődik, csendben megállt, ekkor újból meghallotta a távolból jövő, vékony hangot.
Mi lehet ez?
Emberi hangnak túl vékony, viszont állatnak túl emberi.
És honnan jöhet?
A bombázó farokrésze valamivel messzebb, viszonylag épségben hevert a tanya határán egy kis tisztáson. Manó átvágva magát a bodzabokrok sűrűjén, odaért a roncs ezen részéhez. A kapa nyelével kopogtatta meg a nagy fémdarabot. Ekkor odabentről újból meghallotta a hangot. Manó körbejárta a roncsot és a csodálkozás miatt még erősebben kellett markolnia a kapát, nehogy kiejtse a kezéből. A hátsó tüzelőállásban kényelmes fekhely volt kiképezve vastag gyapjútakarókból. A közepén egy kisfiú hevert, teljes épségben. A hirtelenszőke, szemmel láthatóan jól táplált, egy év körüli gyermek a legkisebb karcolás nélkül élte túl a földet érést. A fiú széles mosollyal arcán, kinyújtott karokkal jelezte Manónak, hogy szeretné, ha felvennék.
– Daddy, daddy – ismételgette a gyerek.
Manó ezt hiányos nyelvtudással Tádénak értette, és tréfásan azt gondolta, hogy a gyerek így próbál Manónak bemutatkozni. Manó az egyik takaróval együtt felemelte a fiút és magához ölelte. Az égre tekintett, mintha mennyei választ remélne a csodára. Ekkor ért a tisztásra Nana. A szomszédasszony körülnézett, és rögtön megértette, micsoda szerencsétlenség történt, de a kisfiú ottlétére ő sem talált magyarázatot. Néhány szót váltott Manóval, átvette a kisgyereket, majd elindult vele vissza a házához.
Manó nagyot sóhajtott, hazagyalogolt, a szerszámos kamrából ásót és lapátot vett elő, egy kis kocsira tette, majd nekilátott elhantolni a repülőgép személyzetét. Már késő délután volt, mire eltemette a négy szerencsétlenül járt fiatalembert. Összeszedte a roncsok környékén szétszóródott személyes tárgyakat. A két karórát, öngyújtót, monogramos cigarettatárcát, zsebkést és pár apró holmit egy jól záródó lőszeres ládába gyűjtötte. A fémdobozt a szerszámoskamra legfelső polcára tette, és megfogadta, hogy így vagy úgy, de egy napon majd visszajuttatja a tárgyakat az elhunytak családtagjainak.
Másnap reggel a roncsokból négy fémkeresztet eszkábált, amelyekre gondosan rávéste a dögcédulákról korábban átmásolt neveket. Nana is megérkezett a gyerekkel. Tádé ekkorra szoros barátságot kötött Nana macskáival, és ragaszkodott hozzá, hogy az egyik tarka kölyköt magával hozhassa. Manó és Nana a tökházban meghányták-vetették, mi legyen a fiúval.
– Higgye el, Manókám, az árvaházban most enni sincs nagyon mit ezeknek a szegényeknek – kezdett bele Nana az okfejtésbe. – Csak elkutyulódnak ott az ilyen árva gyerekek. Legjobb lenne, ha kint tartanánk a tanyán, aztán később, ha felnő, Tádé már meghozhatja majd a saját döntéseit.
Ezzel Manó egyet is értett. Egyébként is látta Nana kötődését a kisfiúhoz. Úgy döntöttek, Manó veszi magához a gyereket és mind a nevelésben, mind az ellátásban Nana is aktív részt vállal.
Így teltek hármuk napjai. Nana minden reggel hozott egy korsó kecsketejet Tádénak, a fiú a táplálékot testvériesen megosztotta új szerzetű macskájával. Manó a háború viszontagságai ellenére ezt az időszakot tartotta élete legboldogabb korszakának. Esténként hintát vagy ökrös szekeret barkácsolt, természetesen hozzá való kisostorral, vagy éppen fűzfa sípot faragott a gyereknek.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
