Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Vöröskeresztesek a Holdon – Ifjúsági sci-fit szerkesztettünk

Dömötör László: A Hold hősei – A Vörös Kereszt rejtélye

Dömötör László: A Hold hősei – A Vörös Kereszt rejtélye

A Hold hőseinek kalandjai a 2100-as években játszódnak. Kamasz főszereplőnk, Ben nyári táborozásra utazik egy holdvárosba, a Szelénére. Azonnal barátokra is lel, ám a vidám csapat nem sejti, hogy hamarosan egy kibogozhatatlannak tűnő rejtély kerül az útjukba, amely hajmeresztő eseményekbe sodorja őket.

Az olvasó a főhősökkel együtt nyomozva, különös rejtvények megoldása során, fantasztikus és veszélyes kalandokba keveredve, észrevétlenül ismerheti meg a Vöröskereszt világméretű humanitárius eszméjének alapelveit és születésének történetét.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

Dömötör László azzal keresett meg, hogy a kézirata kiadását a Vöröskereszt támogatja, amennyiben az anyag erre alkalmas, így erről szeretne lektori véleményt kapni. Így egy hivatalos és egy személyes lektori véleményt is írtam. Mondanom sem kell, a hivatalos véleményben az előnyöket emeltem ki, a személyesben azt szedtem össze, min javaslok még dolgozni.

A kézirat remek volt már nyers állapotban is. A sztori íve és különösen a megoldása brilliáns, a Vöröskereszt megmutatása annyira finom, hogy a szövegnek nincsen tanító jellege. Dömötör László fogalmazni is tud, a szövegen kevés munka akadt, hamar jöhetett szerkesztésre.

A lektori véleményben arra hívtam fel Laci figyelmét, hogy az elképzelt jövő nagyon érdekes, és a technológiai megoldásokra kíváncsiak lennénk, tehát írja le, amikor Ben vagy egy másik szereplő utazik és gépeket használ. Fontosnak tartottam azt is, hogy a szereplők hány évesek – Ben a viselkedése alapján legfeljebb tizennégynek tűnt, így erre vonatkozóan is adtam néhány ötletet. Javasoltam még, hogy a feltűnő szereplők legyenek jobban beleágyazva a történetbe – így alakult például, hogy a regény elején feltűnő hölgyemény, akin Ben segít, az új verzióban Zamira néni nevet kapott, és ő lett az egyik szereplő, a fiatal Ahmet édesanyja. A rosszfiúkra különösen fontosnak tartottam ezt a tanácsot megfogadni, főleg hogy van itt még családi rejtély is!

A kéziratot Csepeli Veronika és jómagam szerkesztettük, és a Vöröskereszt támogatásával jelent meg.

A szerző így élte meg a közös munkát

Dömötör László, A Hold hősei szerzője

Első regényem megszületéséhez Nádasi Krisztől teljes körű lektori szolgáltatást kértem. A kézirat elküldése előtt még abban sem voltam biztos, hogy a fejemben lévő történet és üzenet, ami számomra evidens és kerek, vajon az olvasó számára megfelelően átjön-e. A kézirat ezt a célt teljesítette, ezért következhetett a legérdekesebb része az írásnak: a karakterek kibontása, új szereplők és cselekményszálak beleszövése a történetbe, amihez kitűnő, lényeglátó és konkrét útmutatásokat kaptam Krisztől. A lektor úgy segítette a munkámat, mint a hegymászót a biztonsági kötél. Az irányt és a lépéseket mindig én választottam meg, Krisz útmutatásai azonban segítettek abban, hogy ne csússzak el, és jó úton haladjak a cél felé. A lektorálás után a szerkesztést is Krisz és kollégája végezte. Meglepett az a részletesség, ahogy a kézirat minden betűjét átvizsgálták, és ellátták tengernyi javaslattal, amiből rengeteget tanultam és amelytől a szöveg szépen kisimult és irodalmi jelleget öltött. Korrekt, pontos, ha kellett kíméletlenül őszinte, de egyben nagyon emberi szolgáltatást kaptam, amit köszönök.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Amikor Ben felnézett, az orra beleütközött egy színpompás jelenségbe, ami az egész
látóterét kitöltötte.
– Nahát, aranyom, örülök, hogy semmi bajod.
A sárga fejkendős, terebélyes asszony állt a fiú előtt, aki segített neki a bőröndös
incidensnél. Zöld színű, kék aprómintával telehintett hosszú ruhájában úgy nézett ki, mint egy
jól megtömött díszpárna. Éppen a vállán lógó táskájával hadakozott, amelynek pántja
beleakadt az egyik kartámaszba.
Ben felpattant, lesegítette a hölgy válláról a táskát, aztán leengedte a két ülőhelyet elválasztó
műanyag lapot, hogy szomszédja könnyebben elhelyezkedhessen az ülésén.
– Allah áldása legyen a kezeden! – hálálkodott az asszony, és nagy szusszanással leült Ben
mellé.
A következő percekben a fiú a köszönetnyilvánítás és áldásosztás olyan áradatában
részesült, hogy ha csak ezen múlt volna a jövője, legalább kétszáz év boldogságra
számíthatott volna. Mindeközben azt is megtudta, hogy szomszédját Zamira néninek hívják,
és Törökországból érkezett.
A robotasszisztens körbejárta a szektort és felkészítette az utasokat a felszállásra. Ben
udvariasan felajánlotta az ablak melletti helyét Zamira néninek.
– Köszönöm, csillagom, már kényelmesen leültem ide. És nem is baj, ha nem látom, mi van
odakint. Nem nekem való ez a repkedés az űrben. Még Isztambulon kívül is alig jártam
életemben, most meg ilyen nagy útra indultam. Te is először hagyod el a Földet?
– Másodszor. Kicsi koromban jártam már a szüleimmel a Holdon, a Diana Holdvárosban.
De már semmire sem emlékszem abból az utazásból.
A kijelzőkön felvillant az indulást jelző figyelmeztetés. Zamira néni izgatottan fészkelődött.
Verejtékező homlokát próbálta törölgetni egy lila kendővel, de a biztonsági övek szorításában
sehogyan sem érte el arca egészét. Egy idő után feladta a próbálkozást és csendben
beletörődve figyelte a visszaszámlálást. Ben egy kis remegést érzett a gyomrában, ezért úgy
döntött, a beszélgetés folytatásával próbálja meg oldani mindkettőjük feszültségét.
Rokonszenvesnek találta Zamira nénit.
– És miért vállalkozott ekkora utazásra? – kérdezte az asszonyt.
– A kisfiamat, Ahmetet látogatom meg. A klinikán dolgozik. Három éve vezényelték a
Holdra, amikor vesztegzár alá helyezték a Básztet holdbázist az új Reston-vírus miatt.
Szegény fiúnak nem volt választása, akkor még a katonai szolgálati időt töltötte, parancsot
kapott, hogy részt kell vennie az egészségügyi mentőcsapat munkájában. Azóta nem is
találkoztunk.
– Biztosan sokat aggódott érte – mondta együttérzően Ben.
Az asszony hevesen bólogatott.
– Szerencsére Allah megóvta az én Ahmetemet, nem betegítette meg a vírus, és sikerült
megfékezniük a járványt is. Aztán állandó állást kapott a Szelénén, és a klinika beiskolázta az
ápolóképzésre. De rettentő sokat dolgozik, miközben tanulnia is kell, ezért nincs annyi szabadideje, hogy érdemes lenne hazajönnie. Én meg közben nyugdíjba mentem, ráérek, ezért
néhány hétre ideutazom hozzá. Végre megölelhetem az én drágámat.
Zamira néni szipogása azt jelezte, hogy már az orrát is szeretné megtörölni.

A 2100-as években már egyszerűen ki lehet ruccanni a Holdra. (Dömötör László: A Hold hősei)

Közben a Lunavator járat elindult. A Delta Gateway űrállomásra telepített első forgatókar
felgyorsította és a kellő irányban pályára állítva elengedte az űrkabint. Az utasok az
indulásból csak annyit érzékeltek, hogy az űrállomás gravitációs teréről leválva
bekapcsolódott a kabin saját dinamikus gravitációs mezője, amely igyekezett ellensúlyozni a
gyorsulás hatásait. Ez néhány utasnál okozott egy kis émelygést. A forgatómanőverek idejére
az ablakok automatikusan elsötétültek, hogy a kavargó égitestek látványa ne okozzon senkinél
rosszullétet.
Néhány perccel később az ablakok kivilágosodtak, és Ben megcsodálta a szikrázó
csillagokkal telehintett világűr fenséges látványát. Kioldódtak a biztonsági hevederek. Zamira
néni végre alaposan megdörzsölhette arcát a törlőkendőjével.
Pályára álltak a Hold irányába, az utazás leghosszabb és legunalmasabb szakasza
következett. Ben elhatározta, hogy megvacsorázik. Mindig kínosan ügyelt a higiéniára, ezért
elindult a mosdóba, hogy étkezés előtt kezet mosson. Nem akart esélyt adni a vírusoknak és
bacilusoknak.
Az utasokat kiszolgáló helyiségek az ovális alakú űrkabin külső pereme mentén
helyezkedtek el, a közlekedőfolyosók végén. A mosdó közös előteréből nyíltak az
egyszemélyes fülkék, és mivel mindegyik szabad jelzést mutatott éppen, Ben célba vette a
középsőt. Éppen végzett, és már lépett volna ki a fülkéből a kézmosókhoz, amikor minden
vörös fénybe borult, és megszólalt a fedélzeti MI megnyugtató női hangja.
– Figyelem! Mikrometeorit sérülés a külső burkolaton. Átmeneti nyomáscsökkenés –
tájékoztatott a mesterséges intelligencia. – Az utasok nincsenek veszélyben, azonban
megkérjük önöket, hogy a riasztás idejére térjenek vissza ülőhelyeikre. A mosdóhelyiségeket
a nyomáskiegyenlítésig zárva tartjuk. Megkérjük az ott tartózkodó kedves utasainkat,
szíveskedjenek várakozni. Köszönjük türelmüket!
A figyelmeztetés elhangzása után néma csend vette körül a fiút. Csak a toalett automatikus
fertőtlenítő rendszere sziszegett halkan. Friss mentaillat járta át a fülkét. Ben a vészvilágításon
kívül semmi rendkívülit nem tapasztalt.
Persze az utazás előtt utánaolvasott minden tudnivalónak, ezért nem esett pánikba – a
világűrben haladó járműveket rendszeresen eltalálták mikrometeoritok. Az űrhajók önjavító
üvegszálas réteggel készülő burkolatában elhelyezett apró kapszulák szerkezeti sérülés esetén
szétpattannak, és a buborékokból kifolyó és megszilárduló anyag azonnal kitölti a
repedéseket. A kisebb becsapódásokat az utasok általában észre sem veszik, azonban ha
légnyomáscsökkenés is bekövetkezik, a rések lezáródásáig riasztás lép életbe.
Ha minden jól megy, az egész nem tarthat tovább öt percnél. Persze azért elég félelmetesnek
találta a helyzetet a világűr ellenséges, jeges sötétségében száguldva, amitől az űrkabin alig
kétujjnyi vastag burkolata választja el, de arra jutott, hogy nem lesz semmi baj. Az ilyesmi rutinhelyzet. Elhatározta, hogy ha nem is tud visszamenni a helyére, legalább a fülkéből
kimegy a mosdórészleg előterébe és kezet mos. Ahogy kinyitotta az ajtót, és kilépett a vörös
fényben úszó helyiségbe, elakadt a lélegzete.
Előtte egy színes ruhákba bugyolált test hevert a padlón.
– Zamira néni!
Az asszony a hátán feküdt, karjai szétvetve, arca viaszfehér, szeme lehunyva. Sárga kendője
lecsúszott a fejéről, alóla előbukkant ősz szálakkal tarkított fekete haja. Mellette hevert a
táskája, tartalma szétszóródott.
Rajtuk kívül nem tartózkodott más a mosdóhelyiségben. Ben magára volt utalva, összezárva
egy eszméletlen emberrel.
Lehet, hogy halott?

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .