Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Egy valódi kapcsolat dinamikája – nárcisztikus férfiról szóló regényt szerkesztettem

Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy asztalnál

Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy asztalnál

A regény a Nárcisz-trilógia második része. Kulcskérdése, hogy a gyermekkori traumákon átesett Jázmin ráébred-e, milyen kapcsolatra van szüksége, hogyan választ és mihez ragaszkodik. Felteszi a kérdést, milyen is számára az ideális pár, és milyen minták befolyásolják a döntéseiben. Barátai, valamint egy nőiességkurzus által még jobban megismeri önmagát – de vajon ennek jó vége lesz?
Az igaz történeten alapuló regény a Nárcisz-trilógia második része.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

Szilvia mentori rendszerben folytatta a trilógiát, azaz az első könyvnél megbeszélt koncepciót mélyítettük és részleteztük. Az egyes megbeszélésekre Szilvia vázlattal érkezett, melyeken addig finomítottunk, míg elégedettek nem voltunk mindketten. Szilvia az egyeztetések alapján írta meg aztán a fejezeteket, és küldte őket egyesével szerkesztésre.

Érdekes volt látni, hogy mely pontokon tértünk el végül az eredeti elképzelésektől. Például a szereplők üzenet-, és levélváltásai rövidebbek lettek, mint azt terveztük, mert a túl hosszú válaszok lassították a cselekményt. A regény utolsó előtti fejezetének dinamikáján is sokat változtattunk az első elképzeléshez képest, kiegyenesítettük az eseményeket, kivettünk néhány döntési pontot és fordulatot, hogy az olvasó hamarabb közelebb kerüljön a lezáráshoz. Ez különösen érdekes része volt a munkának, hiszen el kellett találnunk azt a pontot, hogy az olvasó lássa a nárcisztikus kapcsolatok folyton közelítő és távolító dinamikáját, de ne unja meg. Szerintem megfeleltünk a kihívásnak, egyelőre az első pozitív visszajelzés, hogy a Libri az első kötet sikere után a folytatásból már annyit kért, hogy az Interspar és Metro üzlethálózatban is teríthesse. Minden szerzőmnek ilyen örömhírt kívánok!

Dr. Szántó Szilvia, A nárcisztikussal egy asztalnál szerzője

A szerző így élte meg a közös munkát

“Krisszel ez volt a negyedik együttműködésünk. Mivel ismerjük egymás működési módját, sőt, Krisz eléggé ismer engem, ez megkönnyítette a mostani közös munkát is. Krisz ismét szeretetteli bábája volt a könyvgyermekemnek, magas szakmai tudással, elkötelezettséggel, kreativitással, nyugalommal, megbízhatósággal és humorral kísért végig azon az úton, amíg megszületett a regény. Hálás vagyok a közös munkáért, alkotásért, amit az ősszel máris folytatunk, és aminek már előre örülök.”

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Ahogy elhaladt a hajó a Parlament mellett, Jázmin a homlokzatban gyönyörködött.
– Csodaszép ez az épület – mondta a vele szemben ülő Bencének –, így a Duna felőli oldalon, ilyen közelről még nem láttam. Zseniális ötlet volt tőled.
A fiatal fiú bólintott, beletúrt a hajába, majd kortyolt a kávéjából. Arca borostásnak tűnt, rövid frizurája nem volt belőve és összességében nyúzottnak látszott.
– Hát igen, arra gondoltam, hogy ilyen hidegben nem sokaknak jut eszébe sétahajókázni és itt bent, a fedett térben nyugodtan tudunk beszélgetni – jegyezte meg a helyén fészkelődve. A lány az Országház tornyaira pillantva az ablaküvegen ujjnyomokat vett észre. Ismét Bencére fókuszált.
– Minden rendben van?
A fiú nagyot sóhajtott, majd a Margit-sziget felé fordult.
– Most nekem is jól jönne egy sziget, ahol meghúzódhatnék.
– Miért, mi történt? – Jázmin épp belekortyolt a bögrébe, amikor a hajó billent egyet és a lány teája az arcára löttyent. Miközben szalvétával letörölte, Bence csibészes mosolyával találta szembe magát.
– Melletted lehetetlen unatkozni – mondta kedvesen a fiú.
– Nekem is ez a problémám magammal.
Mindketten nevettek.
– Kérlek, mesélj – tette hozzá a lány, odébb tolta az asztalon a teáját, és előredőlt.
Bence nagyot sóhajtott. Lassan formálta a szavakat.
– Tudod, a Gabival való kapcsolatom annyira elmélyült, hogy gondoltam, ideje lenne bemutatni a szüleimnek. De azt sem tudták, hogy a férfiakhoz vonzódom… – A fiú tartott egy kis szünetet, Jázmin csendben várta a folytatást. – Aztán az egyik vasárnapi ebéd végén, amikor nem voltak ott a tesóim, előálltam a farbával.
– És?
– Anyu átölelt és azt mondta, hogy a fia vagyok és ő mindenhogyan szeret engem, apu viszont felugrott és kiabált, hogy miért nem tudok olyan normális lenni, mint a két bátyám, és nem maradhatok otthon, költözzek el.
– Azért költözzél el, mert nem a lányokat szereted?
– Igen…
Jázmin idegesen a hajába túrt és lassan fújta ki a levegőt.
– És most mi a terved?

Jázmin és Bence a Dunán hajóznak. (Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy asztalnál)

– Mázlim van, mert az egyik haverom albérletében felszabadult egy szoba, egy hét múlva költözhetek. Nincs is messze a mentőállomástól, könnyű lesz eljutnom a melóba.
– Látod, minden rosszban van valami jó. – Jázmin szeretetteljesen nézett barátjára. – Tudok segíteni valamiben?
– A költözés után majd elmehetnénk közösen ágyneműt, takarót, pár alapdolgot vásárolni.
Ezekhez nem értek.
A lány lesütötte a szemét.
– Örömmel, bár tudod, hogy a vásárlás nem az erősségem.
– Persze, tudom, ezért fontos gyakorolnod.
Felnevettek.
– De Gabival minden oké köztetek, ugye? – kérdezte Jázmin.
– Igen, persze. – Bence hangja ellágyult. – Mindketten sokat dolgozunk, de azért összehozzuk a találkozókat. És Robinnal működik a dolog?
A lány a gyűrűjével babrált. Aztán nekifogott. Mesélt az együtt töltött hétvégékről, beszélgetésekről, Robin gondoskodásáról, a finom ételekről, amelyeket főzött, az isteni kocsonyájáról, krémleveseiről és az ajándékokról.
– Robin megadja nekem azt az érzést, hogy mellette hercegnő lehetek, ha már az apám kis hercegnője nem lehettem. És sokszor mondja, hogy bájos vagyok, ami úgy hat rám, mintha elixírrel töltene fel, amelyet újra és újra fogyasztani akarok. Amikor nála vagyok, akkor végre semmivel sem kell foglalkoznom, kiengedhetek, egy magas szikláról beleugorhatok egy puha felhőbe, amely körülölel, megtart, én pedig kedvemre heverészhetek benne.
– Megértem. Ez nagyon jól hangzik. – Bence a Margit-sziget egyik sétányára mutatott. –
Nyáron sokat voltunk errefelé Gabival.
Jázmin biccentett egyet.
– Folytasd csak, mesélj még – biztatta a fiú. – Összességében akkor minden rendben van, ugye?
– Hát nem tudom… – És Jázmin elmesélte a már halványodó monoklija történetét.
– Aggódnom kellene? – kérdezte Bence kissé riadtan.
– Nem, azt azért nem hiszem. Biztosan nem akart direkt bántani. De egyébként vannak fura dolgai. Olykor csak úgy megszakadnak az üzenetváltásaink, vagy nem értelmezhető, amit ír, egy-két krikszkraksz jön tőle.
– Lehet, hogy félreteszi a mobilt és az benyomódik.
Bence megigazította nyakában a sárga-fekete sálat, amely tökéletesen passzolt a nadrágjához.
– Nem értem, mi lehet a háttérben. A múltkor kölcsönkért pénzt, mert elrontott egy utalást, és átmeneti pénzhiányba került.
– És visszaadta?

– Igen, rá egy hétre. Pedig elég sok volt, kábé egy fél tanári fizetés. – Jázmin a fiúra mosolygott és megfogta a csuklóját. – Édes vagy, de nem kell aggódnod.
– Nem vagyok ebben biztos. Mintha nemcsak most, de átvitt értelemben sem lenne szilárd talaj sem alattad, sem alattam.
A lány sóhajtott egyet és megitta a teáját, mielőtt megszólalt.
– Ne legyél, kérlek, pesszimista! Minden szépen a helyére kerül. Képzeld, Zsófi, a barátnőm is révbe ért, egy multinacionális vállalatnál kapott állásajánlatot és a múlt hónapban kiköltözött az USA-ba, folyton küldi a fotókat, milyen vígan éldegél.
– Szuper, örülök neki, tényleg. Én nem vágyódom el, nekem teljesen megfelel a mentőápolói állásom, csak egy olyan otthont szeretnék, ahol önmagam lehetek.
A hajó közben a sodrással szembe fordult, és óvatosan közelítette meg a kikötőt.
– Ez is meglesz, Bence, én melletted állok – mondta Jázmin, és átölelte a fiút.
Egymásba karolva hagyták el a hajót a Batthyány térnél, Jázmin beleszippantott a levegőbe.
– Imádom a víz illatát. Szívesen élnék vízparton.
– Akkor tedd fel ezt is a listádra – mondta Bence, és kacsintott egyet.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás “Egy valódi kapcsolat dinamikája – nárcisztikus férfiról szóló regényt szerkesztettem”