Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia szervezésében volt szerencsém találkozni Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író, dramaturggal. Szabó Borbála drámaíró kérdéseire nyers őszinteséggel felelt. Válogattam nektek a válaszaiból!
– Mit utálsz a legjobban?
– A drámaírást.
Amikor beküldenek a színházba egy drámát, gyakran nem az igazgatónak címzik, hanem egyből ráírják, továbbítsák a dramaturgnak. Na, ezeket továbbítják nekem, én meg nem olvasom el. Aztán ha rákérdeznek, elolvasom, és megmondom, mi benne a jó, és hogy miért nem mutatjuk be.
Meg szoktam nézni a darabjaimat. Kíváncsi vagyok, mit ront a rendező.
Én Budapesten csak kétszer vagy háromszor voltam színházban, de rossz volt.
A drámát sajnos végig kell olvasni ahhoz, hogy tudjuk, hogy rossz; az nem olyan, mint a szépírás, hogy öt sor után látni, milyen.
Volt, hogy a gyerek őszintén nevetett a darabon, a tanárnő meg lepisszegte. Odamentem a tanárnőhöz és megmondtam neki, viselkedjen, színházban van, itt csöndben kell maradni.
Amikor a színészek a próbán eljátszották a második felvonást, csak 17 perc volt. Egy hetünk maradt a premierig, hiába írok több szöveget, a színész képtelen megtanulni. Azt csináltuk, hogy a farkas meghalt, jött az ének, farkas mondja, felkelek és felkelt. Megint meghalt, ének. Farkas mondja, felkelek és felkelt, satöbbi, míg meglett a 45 perc. A kritikusok imádták. Azt mondták, behoztuk a gyerekeknek az operát. Mi ültünk és ittunk kínunkban.
A színészeknek ne legyen véleménye. Nincs utálatosabb, mint a műveletlen színész. És nincs kellemetlenebb, mint az okos színész.
Onnan tudtam, hogy unalmas a jelenet, hogy a gyerekek elővették a cukroszacskót.
Volt egy olyan, hogy kórházban voltam, akkor verseket írtam a halálról. Na, az jó volt.
Regényt is írtam. Egyszer megkérdezték, mivel foglalkozom, nem akartam előjönni a versekkel, azt mondtam, regényt írok. Mi a címe? Papírváros. Minden következő interjúban azt kérdezték hol tart a Papírváros, én meg hazudoztam össze-vissza, hogy megvan az íve, és hogy miről szól. Aztán kénytelen voltam írni egy részt, megjelentették, és kaptam rá valami díjat! Később megírtam az egészet, pár nap alatt. Utána elolvastam a könyvet, és nem értettem, miért ez a címe, és nem jöttem rá, ki a főszereplő. Kénytelen voltam úgy nyilatkozni, hogy ez egy regényfolyam, ahol csak a többedik részben derül ki mindez.
A versek szerencsére nem engem nyomasztanak, hanem az olvasót. A lányaim csuklófelvágósnak hívják.
Baromi nehéz prózát írni. Nagyon lassan telik a lap.
Zalán Tibor azt javasolta a kezdő íróknak, foglalkozzanak drámaírással, ha pénzt akarnak keresni. Arra azonban figyelmeztetett, hogy jót írjanak, mert a rosszat úgysem viszik színpadra – de a közönség kiszámíthatatlan. Még a jó is megbukhat!
Képek forrása: jokaiszinhaz.hu
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
