A Fekete-sivatag a sci-fi és a fantasy ötvözete. Magán viseli mindkét műfaj jegyeit, így aki szereti egyiket vagy másikat, biztosan megtalálja benne a számítását.
Egy emlékek nélküli fiú, egy archeológus lánya és egy hírhedt sivatag. Thadus bolygója tele van titkokkal, és csak arra vár, hogy az olvasó a két fiatallal együtt kifürkéssze őket.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
A közös munka
Györe Joci kézirata volt az első, amit 2021-ben olvastam. Máig emlékszem, mennyire megragadott a főszereplő, a farkasfiú Bolt karaktere – és javasoltam is őt előtérbe tenni, hogy ő kutassa a múltját. A létezése, és a Joci által kitalált (sok) csavar sokkal érdekesebb, mint a körülötte folyó háború és a hadvezérek, vagy akár a makacs lányszereplő.
A regénykezdéshez javasoltam a főszereplő megmutatását, ahelyett hogy a romok és a kövek közt cikázó cickány költői leírását olvasnánk, főleg mert kifejezetten eseménydús, izgalmas sztoriról van szó. A továbbiakban az információadagolásra helyeztem a hangsúlyt: hogy az olvasó minél korábban kapjon róla képet, mire figyeljen, mi lesz érdekes a sztoriban – ne csak a lezáráskor bukkanjanak fel az izgalmas elemek!
A kézirat átírása után Joci több kiadót is felkeresett, és a Marsbook igent szavazott a projektnek.
A szerző így élte meg a közös munkát
Régóta szerettem volna író lenni, de az út nem volt egyszerű, rengeteg munkát igényel egy könyv kiadása. Pontosan már nem emlékszem, de talán 2019-ben vettem fel először a kapcsolatot Krisszel, akit egyik író ismerősöm ajánlott, és csupa jó tapasztalata volt vele. Én sem csalódtam!
Krisz tapasztalt látásmódja segített a könyv hibáinak kigyomlálásában, és hogy még jobban összeálljon a történet. Tanácsai sokat segítettek, hogy a Fekete-sivatag elnyerje végső formáját, amivel már én is elégedett vagyok.
Ha bárkinek szüksége lenne lektori, vagy akár szerkesztői segítségre, teljes szívemből ajánlom Kriszt, a története jó kezekben lesz.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
– És mégis mi ez, ki vagy te?
Erre a kérdésre Bolt felült, arca elkomorodott, nyoma sem volt rajta az előbbi vidámságának.
– Nem tudom – felelte csendesen. – Fogalmam sincs, hogy ki vagyok, és még csak azt sem tudom, hogy hol vagyok, mi ez a hely.
– A „hol”-ra tudok neked válaszolni – mondta Keila. – Meg fogsz lepődni, de ezt a vidéket úgy hívják, hogy a Fekete-sivatag. Valószínűleg a homok színe miatt. Korábban Halál-sivatagnak nevezték, mert évszázadokig lakatlan volt, de néhány évtizede visszatértek az emberek.
– Miért volt lakatlan? – kérdezte kíváncsian Bolt.
– Mert atomháború volt – felelte a lány. – Persze ez nem bizonyított, de sok forrás megerősíti, hogy nukleáris csapások rázták meg az egész bolygót. A világ többi részén csak kevés kárt okozott, de itt volt a centruma, az elképzelések szerint több tucatnyi bombát felrobbantottak, azért lett ilyen fekete a homok. Ezt alátámasztja, hogy néhol még mindig mérhető bizonyos mértékű sugárzás. Szerencsére már nem halálos, de a hatása megmaradt. Sok állatnak még mindig plusz végtagjai, esetleg több feje nő.
– Igen, már találkoztam ilyenekkel – bólintott a fiú. – De miért nem tudják biztosan, mi történt?
– Mert ez már nagyon régen volt, nem lehet tudni pontosan, mikor, ráadásul a feljegyzések hiányosak, és már rég meghalt mindenki, aki emlékezhetne rá.
***
A tűz csendesen pattogott, és a zulanfa ágai cseppet sem vesztettek erejükből. Bolt fürkészte a lány arcát, ahogy azon táncot járt a lángok fénye.
– Viszont rólam már eleget beszéltünk – mondta. – Te idevalósi vagy, miért üldöznek a katonák?
– Nem vagyok idevalósi, Grotonból jöttem. Tudod, az egy nagyváros, jó messze innét. A teljes nevem Keila Defroe, és bár erről nem szoktam beszélni senkinek, de a történtek függvényében, és mivel te is sok mindent elmondtál, veled megosztom: az oopartok miatt keresnek.
– Oopartok? – kérdezett vissza Bolt. Furcsán hangzott a név, és nem tudta mihez kapcsolni.
– Ne aggódj, nem az amnéziád miatt nem ismerős! Kevesen tudják, hogy egyáltalán léteznek, és a legtöbb ember, aki hallott róluk, csak legendának hiszi. Pedig nem azok, nézd csak, ilyen egy oopart.
A lány kinyitotta táskáját, és egy aranyszínű tárgyat vett ki belőle, piros kővel a közepén. Bolt a kezébe vette és forgatta a különös, érmenagyságú csecsebecsét. Szépnek találta, ahogy a lángok tükröződve csillogtak a felszínén.
– Értékesnek tűnik – jegyezte meg a fiú, visszaadva az oopartot.
– Az is, ráadásul nagyon nehéz őket megtalálni – magyarázta Keila, és táskájába süllyesztette az ereklyét.
– Akkor honnan tudod, hogy hol keresd?
A lány elhallgatott, tekintete borússá vált. Amikor megszólalt, a hangja vékonyabbnak tűnt, mint korábban:
– Még az édesapám, William dolgozta ki a módszert, amellyel fel lehet kutatni őket. Úgy működik, hogy régi, írásos emlékeket kell feltölteni a számítógépre, előtte a szöveget kompatibilissé kell tenni a programmal, és az egy algoritmus alapján ki tudja következtetni a forrásokból, hol lehet fellelni az oopartokat.
– Nem teljesen értem, miről beszélsz, de nagyon érdekesen hangzik.
– Igen, apám egy zseni volt.
– Volt? Mi történt vele?
– Megölték – válaszolt halkan a lány.
– Sajnálom! – mondta Bolt.
– Köszönöm! – felelte a lány, és szomorkásan rámosolygott. Kis ideig még hallgatott, de aztán folytatta: – Miután apám megtalálta az első oopartot, a legjobb barátja, aki a munkatársa is volt, elárulta a kormánynak, mivel foglalkozik, ők pedig megkeresték. Először azt akarták, hogy dolgozzon nekik, de elutasította. Később meg akarták vásárolni a kutatásait, de ő ismét nemet mondott. Ezután végeztek vele…
Kis ideig mindketten hallgattak, csak bámulták a tüzet.
– Ezért akarod megkeresni őket? – tudakolta Bolt. – Hogy befejezd apád munkáját?
– Azért is – felelte Keila. – Szerencsére a kutatásait sikerült elmenekíteni, mielőtt az a rohadék Archer ellophatta volna. De leginkább azért akarom folytatni, mert az oopartok különleges erővel rendelkeznek. A legenda szerint, ha sikerül mindet összegyűjteni, akkor teljesül egy kívánságom.
– Micsoda? – kerekedett ki a fiú szeme.
– Én sem tudom, hogyan lehetséges ez, és még nem pontos a legenda fordítása, de az biztos, hogy kívánhatok egyet, az oopartok pedig végrehajtják.
– És mit kívánnál? – érdeklődött a fiú.
– Először fel akartam támasztani apámat, de a forrásokból kiderült, hogy az sajnos lehetetlen. Ami halott, nem élhet többé. Az idő kerekét sem lehet visszaforgatni, így hát új célt találtam magamnak: meg akarom változtatni a világot.
– Megváltoztatni, miért?
– A kormány miatt, akik téged is üldöznek. Az elnökasszony a vezetőjük, elnyomják a népet, kizsákmányolják, ahol lehet, és aki az útjukba áll vagy szembeszegül, azt megölik, akár a családját is. Eredetileg apámnak is ez lett volna a szándéka az oopartokkal, most már az én feladatom lett. Ez egy nagyon rossz világ, megérett a változásra!
– Hány darabot kell még megtalálnod?
– Ez az, ami még nem világos. Eddig négy volt nálam, ma Oshluban megszereztem az ötödiket. De ki tudja, hány lehet még a világban. Ez folyamatosan derül ki, ahogy a program vizsgálja a forrásokat.
Bolt izgatottan hallgatta, és közben döntésre jutott.
– Tudod… azt hiszem, hogy segítenem kellene – mondta.
– Mi? – kapta fel a fejét Keila.
– Engem is, téged is üldöznek ugyanazok a katonák. Szerintem könnyebb dolgunk lenne, ha összedolgoznánk. Én segítek neked megtalálni ezeket az oopartokat, aztán te megváltoztatod velük a világot.
Keila meglepetten, de csillogó tekintettel bámult a fiúra.
– Rendben, elfogadom a segítséged! – kiáltotta. – Közben pedig, ha tudjuk, kiderítjük, mi történt veled! Kezet rá!
– Kezet rá! – ismételte el Bolt, majd belecsapott a lány tenyerébe.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
