Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Vagány csajok bevetésen – kalandregényt szerkesztettem

Havasi Máté: Vadmacskák – Az első bevetés

Néhány hónappal ezelőtt még a hétköznapi nők hétköznapi életét élték. Aztán egy telefonhívás és egy váratlan lehetőség mindent megváltoztatott. Most azért küzdenek, hogy minden fordulóban bizonyítsák, elég jók ahhoz, hogy a rendőrség nemrég felállított operatív egységének első tagjai lehessenek.

Nincs könnyű dolguk. A hírszerzéstől a pusztakezes küzdelemig mindent meg kell tanulniuk. És tudják, hogy ha sikerrel is járnak, utána még nehezebb lesz. De ez egy ilyen meló… 

Felkeltette az érdeklődésed? Itt tudod megrendelni a nyomtatott könyvet.

A közös munka

Havasi Máté egyike volt azoknak a szerzőknek, akiknek az első oldal alapján már bizalmat szavaztam. 2018-ban olvastam félkész kéziratának első változatát, aztán az idei megjelenésig nyomon követtem a haladást. Máté meglehetősen maximalista alkat, aprólékosan javított mindent: a cselekményt, a szereplők jellemfejlődését, és persze a fogalmazást. Az első verzió alapján a legfontosabb javaslatom az volt, hogy a hangsúlyt terelje a szakmázásról a cselekményre, tehát a kiképzés részletei helyett lássuk inkább a bevetést, hogy miképp boldogul a három lány, illetve mi is az ügy, amiben a nyomozás folyik. A főszereplő lányok jellemét is javasoltam pontosabban megrajzolni: hogy mind a négyen külön egyéniségek legyenek. Ha már más a szakmájuk, akkor máshogy készítik még a reggelijüket is!

Máté még kétszer küldte vissza nekem a kéziratot, harmadjára befejezett állapotban, aztán beszéltünk kiadásról is, és végül a NewLine kiadót kereste meg, ahol a könyve máris kapható. Azoknak az olvasóknak ajánlom, akiket a katonai, kommandós regények érdekelnek inkább, mint a nyomozás, a krimik!

A szerző így élte meg a közös munkát

A több éves munka során háromszor küldtem el Krisznek a bővülő kézirat éppen aktuális változatát, így a szöveg fejlődésében fontos szerepet kaptak tanácsai és megjegyzései. Mindenképpen érdemes egy tapasztalt és támogató, de kellően kritikus szerkesztőt felkérni, akinek az írásra, a könyvpiacra és úgy általában minden releváns területre van rálátása. Krisz előadásait és szemináriumait csak ajánlani tudom!

Havasi Máté

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Történeteket írsz – vagy szeretnél? Gyere el a háromnapos KNW Novel School regényíró tanfolyamra Budapestre, ahol egy hétvége alatt végigbeszéljük a dramaturgiával és a szereplők kialakításával kapcsolatos fontos részleteket! Remek szórakozás lesz, ha érdekel a regényírás! Rendeld meg most, idén ez az utolsó tanfolyam!

Olvass bele!

A kereszteződéshez állított rendőr, tisztességes nevén Bogdán Alajos tizedes már több mint két órája ácsorgott a hideg betonon. A levegő párától volt dús, emberünk pedig érezte, ahogy a fagyos nedvesség az arcbőrét mardossa. Kedvetlenül topogott, gondolatban legalább négy generációig gyalázva azoknak a felmenőit, akik újfent megrövidítették őt egy nyugodt éjszakával. Néhány társával az utat kellett lezárva tartaniuk, ha netán illetéktelenek tűnnének fel.

Nem volt olyan szerencséjük, hogy legalább ilyesmi történjen. Itt, Heves megye szélén, Mezőtárkány mellett közel s távol nem akadt egyetlen járókelő – még egy falusi diszkóból részegen hazafele tartó nagykamasz sem.

Mióta az akció úgy negyedórával korábban megkezdődött, csak tompa fegyverropogás és néhány villanás jutott el hozzájuk a bő fél kilométerre fekvő telep felől, ahol két nagyobb csarnok, néhány lepukkant mezőgazdasági épület és egy rakás konténer állt a rozsdás drótkerítés mögött. Kollégái azon filozofáltak, mi is történhet éppen odaát. A MEKTA és a TEK összevont éjszakai gyakorlatai és bevetései mindig szolgáltak valami meglepetéssel a résztvevőknek – kár, hogy a rend helyi őrei mindig csak őrök lehettek, és soha nem résztvevők. Egyszer már közelről is megnézték volna, mire képesek a kommandósok… Ez alkalommal csak annyit csíptek el az infókból, hogy odabent egy megerősített létesítmény elleni támadást gyakorolnak.

Biztosan nem fáznak annyira, mint én, gondolta a rendőr, és visszasétált a kocsijához, hogy kortyoljon egyet az íztelen, de legalább langyos kávéjából. Ezzel legalább két teljes percet lefaragott a szolgálat hátralevő részéből.

Alig tíz perc múltán elcsendesedett a környék, majd újabb negyedórával később a telep felől fekete ruhás alakok tűntek fel, és ráérősen, kisebb csoportokban közeledtek a járművek felé. A gyakorlat – láthatóan sikeresen – véget ért.

A rendőr irigykedve nézte, ahogy a speckó felszerelést viselő figurák lassan elérik a kisbuszokat, és lehámozzák magukról az átizzadt, bizarr módon gőzölgő málhamellényeket. Diszkrét dörmögés és halk nevetgélés, tépőzárak nyitásának éles hangja, ajtónyitogatás, fémes koppanások, a pakolás és az útra készülődés zajai uralták a levegőt. Máris mindenki közelebb érezhette magát az ágyához és a jól megérdemelt szunyához.

A tizedes is vidámabban nézett szét az árnyékok és a sötétséget élesen átlyukasztó fénypászmák között. Szinte el is kerülte a figyelmét a négy alak, akik némán suhantak el mellette. Kis késéssel fordult utánuk, és először az a benyomása támadt, eltévesztették a járművüket. A vonásaikat még szemből sem láthatta volna, mert az arcukat borító maszkot még nem vették le.

– Hé, srácok, ti nem ide…? – próbálkozott erőtlenül intve a járművek felé.

Amazok mintha meg sem hallották volna. A konvoj utolsó, jelzés nélküli fekete kisbusza felé tartottak, amely valamivel arrébb, sofőr nélkül parkolt. Ezek négyen ugyanazt a fekete szerelést viselték, mint a többiek, mégis más benyomást keltettek, még így, sötétben is. A járásukból hiányzott az a mackós lomhaság, inkább valamiféle vadmacskaszerű könnyedséggel mozogtak.

Mielőtt a tizedes levonhatta volna a következtetéseit, hatalmas árnyék vetődött rá: a behatoló különítmény parancsnokhelyettese magasodott fölé. Mélyen dörmögő hangja egyszerre volt barátságos és parancsoló:

– Ne törődj velük.

A rendőr még mondani akart volna valamit, de újabb dörmögés fojtotta belé a szót:

– Azt is felejtsd el, hogy valaha láttad őket.

Mire tizedesünk visszafordulhatott volna, hogy még egy pillantást vessen a furcsa kvartettre, a fekete kisbusz fényszórói kigyulladtak, a jármű megindult, és elsőként távozott a helyszínről.

Szívesen olvasnád tovább? Rendeld meg most a Vadmacskákat!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .