Múlt héten a szereplők járásának sokféleségét mutattam be nektek. Erre a cikkre reagálva érkezett a kérdés, hogy a szereplők megszólalásai talán még színesebbek. Beszéljünk hát a beszédről!
Ha regényt írsz, elkerülhetetlen, hogy párbeszédeket is írj. A kimondottak idézetéhez sokszor kapcsolódik narráció, ami arról ad információt, ki szólalt meg, illetve ő és a többi karakter beszélgetés közben hogyan viselkedik. Ez hasznos része a párbeszédnek: segít, hogy az olvasód ne veszítse el a fonalat, ki beszél éppen, és jobban ráérezzen a szereplők hangulatára, motivációira.
Mutatok neked néhány példamondatot M. Kovács Melinda A kételyen túl című regényéből:
“ – Jézusom, Kinga! – csattant fel, majd ingerülten a hajába túrt.”
“– Képtelen voltam rá – bőgtem.”
“ – Attól tartok, Tamásnak szeretője van – böktem ki végül.”
“– Az elmúlt héten kétszer is keresett telefonon – súgta bizalmasan a fülembe.”
“ – Van, akinek a padlóra kell kerülnie ahhoz, hogy észbe kapjon és keresni kezdje a kapaszkodót a talpra álláshoz – bölcselkedett. – Talán neked is jókora pofon kellene az élettől, az kimozdítana a holtpontról!”
“– Ugyan! – csattantam fel.”
“– Rendben – nyugtázta.”
“– Bocs a késésért – szabadkoztam.”
“– Táncoljunk! – vetettem fel.”
Szinonimák a „mondta” helyett
Az amerikai írástechnikai tanácsokkal ellentétben magyar nyelvben kifejezetten színesíti a regényedet, ha nem csak a „mondta” narrációt használod. Rengeteg szinonimánk van a beszédre:
- ijesztette
- morgott
- szólt
- szólott
- mondotta
- sírta
- ordította
- felelte
- válaszolta
- rebegte
- tűnődött
- ismételte
- kérdezte
- megszólalt
- korrigált
- biztatott
- vélekedett
- védekezett
- nyögte
- dörögte
- alkudozott
- megütközött
- kiáltotta
- hebegte
- közölte
- parancsolta
- lihegte
- suttogta, stb.
A sor szinte végtelen. Arra figyelj, hogy az esetek túlnyomó részében a beszéd szinonimáját használd. Ritkán élhetsz kisebb akciót mutató narrációval: mosolygott, intett, rázta a fejét, döbbent meg, de ne írj egyéb cselekvést a beszéd bemutatására, például:
– Ez jó lesz – adta oda Julcsi a táskát az eladónak.
Biztos ne mindenki „mondja”?
Ha kétségeid vannak, mert angolul a csapból is ez folyik, milyen szép és egyszerű a „mondta”, akkor figyeld meg te magad, melyik párbeszéd hangzik jobban:
“– Hozd ide a borsot, Tomi! – kiáltott rám anyám a konyhából.
– Viszem már! – dünnyögtem az orrom alá.”
vagy:
“– Hozd ide a borsot, Tomi! – mondta anyám a konyhából.
– Viszem már! – mondtam.“
Ne keresd kényszeresen, hányszor írtad, hogy “mondta”, de ha túl soknak érzed, akkor írj át valamennyit. Vigyázz, hogy túlzásba se ess, és a jelentést se kettőzd például így:
– Nem tudom – habozott Tomi.
Neked mi a kedvenc szinonimád a mondta helyett, mit használsz gyakran?
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
