A blog egyik leglátogatottabb cikke a Hogyan írjunk mesét? című, emiatt döntöttem úgy, hogy írok egy külön cikket ennek egy alműfajáról, a tündérmeséről.
Mi is az a tündérmese?
Biztos olvastál már Benedek Elektől meséket, no, ő tündérmesét ír. Nekünk itt Magyarországon egyébként óriási szerencsénk van, mert nekünk nem kell magyarázni, hogy a népmese meg az állatmese meg a tündérmese közt mi a különbség. Hisz ott van nekünk Mátyás király meg a magyar népmesék – mindenki el tudja fütyülni a rajzfilm nyitókockáin megjelenő piros madárkáinak dalát, ugye? –, nos, ezek a népmeséink. Az állatmesékben állatok a főhősök, nincs itt kérdés. A tündérmesékben meg, ha tündér nincs is, de valami varázslat az bizony mindig. Az imént említett Benedek Elek miatt mindenki tudja, miről van szó: királyfik és boszorkányok, beszélő és ruhát viselő állatok, hattyúvá változó hercegnők és a többiek.

A tündérmese összetevői
Ha tündérmesét szeretnél írni, akkor elsődleges tehát a varázs: legyen olyan a világalkotás, hogy azt átszövi a varázslat, természetes mindaz, ami a valóságban nem lehetséges. Nézzük meg a teljes listát, mi jellemző a tündérmesére:
- egyszerű a fogalmazás: azt írod le, mi történik, a gyermek által érthető szavakkal, ám vannak benne érdekes, ritka, különleges szavak, lásd: „Röpült is a táltos, röpült, mint a sebes gondolat; a Hold nem világított még az égen, Mirkó királyfi a Fekete király palotájának az udvarába ért”;
- kevés a szereplő: van egy királyfi vagy szegény fiú, királylány vagy szegény leány mint főhős, esetleg egy beszélő állat. Általában van mellette egy király vagy valamiféle, a főhősnél hatalmasabb szereplő, egy-egy pásztor, fogadós, boszorkány, óriás;
- egyértelműen jó a főhős: ha a királyfi sárkányt öl, attól ő még jó, mert a jó cél érdekében cselekszik és mert nem tétovázik, senki nem veti fel, hogy ölni nem jó;
- van egy gonosz: aki ellen a főhős küzd, és az ő gonoszsága sem firtatott, nem kérdezzük, miért lett gonosz, és nem akarjuk felmenteni sem,
- egyszerű a sztori: a főhős kap egy feladatot; vagy valaki mástól (pl. király kihirdeti), vagy a maga akaratából vállal fel valamit, ami szerinte segíteni fog egy olyan helyzeten, ami neki nem tetszik (pl. hogy apja szomorú),
- egyértelmű a mondanivaló: általában azt sugalljuk a mesével, hogy a jó legyőzi a rosszat, vagy hogy minden baj orvosolható;
- a lényeg egy probléma megoldása: az nem tündérmese, hogy a királyfi kimegy a kertbe, megszagolja a kedvenc rózsáját, elégedetten sóhajt, majd leül a tövébe és elaszik. Kell valami bonyodalom, amit megold (pl. nincs ott a rózsa; vagy amikor felébred, valahol máshol találja magát), hisz a kisgyermek a problémamegoldást tanulja a meséből;
- külső a konfliktus: egy feladatot kell végrehajtani, nem pedig egy szereplő morális emelkedése a bonyodalom lényege,
- egy csepp varázslat mindenképp kell, de az igazi tündérmesében maga a világ egy varázsvilág, ahol a szabályok és törvényszerűségek megvannak. Ez a világ is logikus, például csak a varázsparipa képes megenni a parazsat;
- jó a vége, és a rossz elnyeri büntetését, a jó a jutalmát.

A tündérmese jellemzői
A tündérmese írása során tartsd be a tündérmesékre vonatkozó négy alapszabályt (Kate Bernheimer kutatása alapján):
1) Lapos karakterek
A tündérmeséd szereplői legyenek kifejezetten papírmasé figurák, egysíkú érzelmekkel: aki boldog, az boldog, de nagyon, vagy ha szomorú, akkor nagyon. Ne legyen múltjuk, kidolgozott személyiségük. Egyetlen fontos jellemző kell mindegyiknek, pl. a gonosz boszorkány gonosz – és ez ne változzon, a gonosz boszorkány maradjon végig gonosz.
Kifejezetten előny, ha a tündérmese szereplői sablonosak: a kisgyermek így ismeri fel, hogy mi a szerepük a történetben. Ezt a sablont a szereplők tartsák meg, ne változzanak, a jó tündérmesében nincs jellemfejlődésük a történtek miatt. A gonosz boszorkányt például öljék meg, űzzék el, csalják csapdába a jók – de ne bánja meg tetteit, ne váljon belőle megtért boszorkány.
2) Átvitt értelem
A tündérmese olvasói maguk építik fel a világot, emiatt kevesebb részletet adj nekik, mint egy regényben. Sok ún. kapcsolóként működő szót használj, melyekből kis olvasóid azonnal képet alkotnak: pl. falu, város, erdő. Emiatt nincsen szükség kidolgozott történelemre vagy földrajzra sem. Amiről részletet adsz, az mindig legyen fontos, pl. egy szín, vagy hogy milyen anyagból készült egy tárgy.
Narrátorként mondj véleményt: szép, csúnya, jó, rossz; éppen, hogy nem érvényesül a mutasd meg regényírói tanács.
A tündérmese akkor jó, ha tele van szimbólumokkal. Maguk a szereplők eleve szimbolizáljanak valamit, de a történések és a megjelenő tárgyak is jelentsenek valami annál többet, mint amit látunk.
Minden a tanulságot szolgálja, és ez legyen is leírva az olvasónak. Fontos azonban, hogy ez nem jelent didaktikát: ne foglald össze a mese végén, mi is a lényeg. Ehelyett úgy írd meg, hogy a történet mondja ezt ki, például: és a király ennek nagyon örült.
3) A racionalitás fontosságának hiánya
Kronologikus beszámolót adj az eseményekről. A mese azt mondja el, mi történt ezután és ezután és ezután, nem pedig a következményeket meséld, az ok-okozati láncolatot, mint egy regényben.
Egy jó tündérmese nem foglalkozik a „miért” kérdésével. A királyfi levágja a sárkány fejét, ha az útjába áll. Bizonyos események akár kifejezetten illogikátlanok is lehetnek, akár annyira, hogy mai fejjel egy Benedek Elek-mesében nem is értjük, miért van ott. (Az ősidőkben a történetmesélés nem volt ennyire racionális, mint ma, azaz az utóbbi 50 évben. Az emberek nem utaztak ennyit, nem ismertek ennyi tájat és személyiséget. Akkor még a regények is több olyan jelenetet tartalmaztak, ami történetszövés szempontjából nem volt alapvetően szükséges, ez volt a bevett módszer mesélésre.) A tündérmesékben ezek a hozzáadott kis ütemek a világépítés miatt szerepelnek, hogy jobban beleélhessük magunkat a sztoriba.
4) Mindenütt jelenvaló varázs
A tündérmesék világában normális, hogy van valami varázslatos, a mindennapok része a mágia, nem kell átkelni a varázsvilágba. Olyan világot teremts hát, ahol az a normális, hogy egy ember állattá változhat, hogy az eldobott tárgyból kinő egy kapu, mögötte várossal, vagy egy sárkány, ami elviszi a hőst a hátán.
A varázslat a tündérmesédben mindig mozdítsa előre a cselekményt. Azaz vagy segítsen a főhősnek a megoldásban, vagy éppen hogy hátráltassa.

Mi kellhet még egy tündérmesébe?
A fentieken kívül még érdemes használnod az ismétlés erejét. A gyerekek kifejezetten szeretik, amikor ugyanaz ismétlődik a mesében picit másképp, de lényegében ugyanazokkal a szavakkal leírva. A főhős eljut a bronzerdőbe, ahol találkozik egy bronzmadárral, összebarátkoznak. Továbbmegy az ezüsterdőbe, ott találkozik az ezüstmadárral, összebarátkoznak. Továbbmegy az aranyerdőbe, ott találkozik az aranymadárral, összebarátkoznak.
A 3 és 7 különösen jellemző a tündérmesékre. A királyfi három sárkányt győz le, mielőtt a királylányt megtalálja. A szegény embernek három fia van. A fiúnak háromszor kell megkerülnie a palotát, mielőtt bejut. Az első sárkánynak egy feje, van, a másodiknak három, a harmadiknak hét. Az aranyalmafa hetedhét országon is túl nő.
Használd azokat az elemeket, melyeket a mesékben a kis olvasóid várnak. Nem véletlenül írtam a példákban sem királyfiról, ezüsterdőről, sárkányról, aranyalmafáról. Nincs szükség rá, hogy feltaláld a spanyolviaszt, sőt, számítunk is bizonyos összetevőkre, ez mondja meg nekünk olvasóként, hogy ez valóban tündérmese.
Tervezek egy cikket arról is, hogyan segíts kisgyermekednek tündérmesét írni. Belinkelem majd ide, ha megvalósul. Addig is: meseírásra fel!
Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
—
Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapata - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.