Hogyan ne fordítsunk könyvet?

Korábban mutattam neked egy olyan könyvet, ami hagyományos kiadásban jelent meg, de elég sok hiba volt benne – az impresszum szerint nem is szerkesztette senki, lévén neves íróról volt szó.

Ennél még jellemzőbb az, hogy az idegen nyelvből fordított könyvek szövege esetlen, nincs idő vagy energia (alaposan) átnézni a fordító munkáját.

Ez engem nagyon zavar, mert az olvasó ritkán látja, hogy ez nem a szerző hibája, hanem a fordítóé, szerkesztőé. Mindenesetre arra gondoltam, mutatok egy ilyen könyvet – hogy lásd te is, hogy is néz ki, amikor a szerkesztő hibázik.

A könyv címét, szerzőjét nem mondom meg, mert nem az a célom, hogy negatív reklámot csináljak nekik, hanem hogy te is lásd, milyen fontos, hogy ügyes legyen a szerkesztő.

1. Nézzük például ezt a mondatot:

„A bolt padlójának közepén állt egy csomó varrógép, alkatrészekkel körülvéve.”

Mi a baj ezzel a mondattal?

Nos, az, hogy azok az alkatrészek bármilyen géptől származhattak, ha a nyelvtanra hagyatkozom, mert hiányzik a birtokviszony kifejezése, ami azért gond, mert az olvasó nem tudja, pontosan mit képzeljen el. Eke-alkatrészt? Benzinmotor-alkatrészt? Szerencsésebb lett volna ilyesmi:

„A bolt padlójának közepén állt egy csomó varrógép, körülöttük hozzá való alkatrészekkel.”

2. De vegyünk egy másikat:

„Mindenütt látni lehetett a rovarélet nyomai.”

Első látásra csak a tárgyrag hiányzik. De ha jobban megnézed ezt a mondatot, észreveszed, hogy a „látni lehet” nem igazán szép kifejezés, amikor ott van a szabatos „látszik” igénk. Ez a mondat tehát jobb lett volna így (szórendet is változtattam, és az indokolatlan többes számot is megszüntettem):

„A rovarélet nyoma mindenütt látszott.”

3. Van itt egy csúnyább mondat:

„Megbillentette a fejét először az egyik, majd a másik fülét irányította a plafon felé.”

Az olvasó azt várja, hogy a mondat inkább így folytatódik:

„Megbillentette a fejét először az egyik, majd a másik irányba.”

…és ez le is írja a helyzetet. Az író azonban a fülről meg a plafonról írt, illik ezt tehát belefogalmazni. Ha megnézzük a kiinduló mondatot, elég lenne egy írásjelet beletenni:

„Megbillentette a fejét; először az egyik, majd a másik fülét irányította a plafon felé.”

Ezzel már csak az a baj, hogy nem logikus a mozdulatok sorrendje (van egy mozdulatnyi visszaugrás az időben), meg egyébként az „először” már az előző mondatban is szerepelt. Kreatívnak kell tehát lenni, és nem félni attól, hogy több szóval írjuk le ugyanazt a jelenséget, mint amit az angol szerző. Például:

„Megbillentette a fejét, hogy jobban hallja a fentről érkező hangokat. Előbb a jobb, majd a bal fülét fordította a plafon felé.”

Ebben a fenti mondatban kiküszöböltünk minden problémát, még az időbeliség is megoldott, hiszen először fejbillentés volt, majd egy fülfordítás, és még egy.

Az ilyesmi részletkérdésnek tűnhet, de ha régi olvasóm vagy, már számtalanszor hallottad tőlem: minden apró hiba dolgoztatja az agyat, és minél többet dolgoztatjuk az olvasó agyát, az olvasó annál hamarabb fárad el és teszi le a könyvet.

A mondattan egyébként csak egy dolog. Ennél sokkal bosszantóbb, amikor olyan részeket olvasunk egy könyvben, ahol nem látjuk, mi történik, mert nem kapunk meg minden részletet.

4. Mutatok erre is egy példát.

Az érthetőség kedvéért: egy olyan jelenetben vagyunk, ahol egy nő üldöz egy kisfiút, Darkust. A fiú a liftbe menekült előle, vállán a szarvasbogarával, akit Baxternek hívnak. Nézd meg, te érted-e, ki hol van ebben a részletben:

„Baxter elkanyarodott, és leszegett szarvval újra meg újra [a nő] arca felé repült, hangosan sziszegve.

Darkus megragadta a fémrácsos ajtót, és becsapta.

– Baxter! – kiáltotta.

A liftajtó is kezdett bezárulni.

– Baxter! – kiáltotta ismét.

A bogár fölfelé tett egy kanyart, és a lift felé repült, épp akkor, amikor a liftajtó becsukódott, a fülke megremegett és hirtelen elindult lefelé.”

A részletnek van egy kisebb hibája is, nevezetesen, hogy az olvasó most hall először a fémrácsos ajtóról, de ezt még képesek vagyunk feltételezni, hogy a lifthez tartozik, mert filmekben láttunk már olyan liftet, ahol a liftajtó előtt rács van, nem pedig fémajtó, mint Magyarországon. Az olvasó agya dolgozik, ami gond, de nem ez a legfőbb probléma.

Az igazi baj az, hogy egyszerűen nem derül ki, mi lett a bogárral: most a liftbe ért vagy nem? (Nézd meg újra a fenti részletet, szerinted egyértelműen látszik-e, hol van a bogár!) Egy egész oldalt kell továbbolvasni ahhoz, hogy megtudjuk, a szarvasbogár megmenekült, berepült a liftaknába és utolérte a fiút, tehát a fenti jelenetben kívül rekedt a liften. Ennek ismeretében az utolsó mondatot mindenképpen máshogy kellett volna fogalmazni, például így:

„A bogár tett egy kanyart a levegőben, majd otthagyva a nőt, a lift felé indult. De még mielőtt odaért volna, a liftajtó becsukódott, a fülke pedig megremegett és elindult Darkusszal lefelé.”

(A három „felé”-ből egyet megszüntettem, és a „hirtelen”-t is kivettem, mert semmi meglepő nincs abban, ha elindul a lift, miután becsukódik az ajtaja, és a gombot is megnyomták.)

Sajnos tehát semmire nem garancia, ha külföldi író könyvét veszed meg.

Ha sietős volt a fordítás, nem volt jó a fordító vagy a szerkesztő, netán nem is szerkesztette senki, rosszabb könyvet olvashatsz, mintha egy magyar szerző könyvét vennéd meg. Azt javaslom, vedd a fáradságot, és mielőtt könyvet vásárolsz, olvass bele; ne csak a legelső bekezdést, oldalt, hanem nyisd fel a könyvet a közepén és itt is olvass el két egybefüggő oldalt. Ha szépen gördül a szöveg, vedd meg nyugodtan, de ha egyszer is meg kell állnod az olvasásban, válassz másikat. Kínálat szerencsére van!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!