Elképesztő, hogy még mindig hallom a tanácsot: ha írsz, ne olvass!
Ez nem igaz. Annyira nem igaz, hogy kifejezetten az ellenkezőjét tanácsolom.
Ha írsz, mindenképpen olvass!
És igen, ezt úgy értem, hogy azokban a napokban, amikor alkotsz, akkor is olvass könyveket. Ha elégedett vagy az általad alkotott szöveg minőségével, ilyen stílust képzeltél el, amikor megfogant a fejedben a történet, akkor maradj meg annál a szerzőnél, de legalábbis stílusnál, zsánernél, amit éppen akkor olvastál, amikor jól fogalmaztál. Ha kifejezetten problémád volt a szövegeddel, nem tetszett a saját írásod, akkor olvass bele különböző stílusú, témájú könyvekbe, mert ha megtalálod azt, amiben elveszel, akkor az írói hangod is megjön.
Amíg az ember kevesebbet ír, azonnal meglátszik az írásán, mit olvas – később azonban, nagyobb gyakorlattal ezt már ki tudjuk küszöbölni. Ha nem szeretnéd, hogy a stílusod túlságosan hasonlítson az olvasott szerzőére, akkor az olvasás és írás közt tarts egy alvásnyi szünetet. Az alvás újrakonfigurálja az agyunkat, tiszta lappal kezdjük a napot. Tehát esténként, alvás előtt olvass, reggel pedig, amikor felkelsz, írj. Ha csak este tudsz írni, akkor pedig aludj előtte 20 percet: ennyi éppen elég az agy minimális regenerálódásához. Akármit olvastál előtte – regényt vagy pénzügyi beszámolót, mindegy – a stílus törlődik az agyadból.
A hatás viszont megmarad: nem közvetlenül olyan szöveget fogsz írni, mint az az író, akitől olvastál, de gördülékenyebbek lesznek a mondataid és bővebb a szókincsed, mintha nem olvasnál ezekben a napokban. Az a csodálatos, hogy ez még akkor is működik, ha más nyelven olvasol, mint ahogy írsz!
Velem nemrég érdekes dolog történt.
Épp egy lassú folyamú sztorit írtam, amiről korábban nagyon is pontosan elképzeltem, milyen stílusú, hangulatú lenne, milyen érzéseket szeretnék kiváltani – de sehogy sem akartam megtalálni a hangomat. Csak írtam, írtam, abban reménykedve, hogy a mindennapi rutin által majd magától megjavul a helyzet (ahogy szokott), de ez nem történt meg. Már egy hónapja írtam mindennap, de csak azt éreztem, ez bizony nem az igazi.
Aztán egyszer csak kezembe vettem Mark Haddontól a The Curious Incident of a Dog in the Night-time című könyvet, és elkezdtem olvasni. Igen, angolul. És ha nem ismernéd: ez a történet egy Asperger-szindrómás kamaszról szól, az ő naplója abból az időszakból, amikor az utcájukban megölnek egy kutyát és ő nekiáll, hogy megkeresse a gyilkost – de még attól is fél, hogy végigmenjen a saját utcájukban és megszólítsa a szomszédokat, így meglehetősen nagy kihívással áll szemben. A könyv nemcsak a témája miatt érdekes – a stílusa is abszolút hiteles, a főhős olyan szárazan és logikusan gondolkozik, hogy elhisszük, tényleg egy Aspergeres fiú fogalmazását olvassuk. Tőmondatok és színtiszta logika.
Nos, nem olvastam három mondatot ebből a könyvből és tudtam, hogyan akarom újraírni a kéziratomat – amit kifejezetten lassúnak és gondolkodósnak, részleteket megfigyelőnek terveztem, hosszú mondatokkal. Amikor elkezdtem az újraírást, láttam, hogy sikerül – hogy tényleg pontosan ezt képzeltem, hogy végre megvan, hogyan akarom megírni. És ebben egy könyv segített. (Utána sok minden mást is olvastam, de a kéziratot rekord idő alatt befejeztem.)
Neked milyen tapasztalatod van az olvasás írást segítő funkciójáról?
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Egy kis gondolat “Írás közben olvasni?”
Kedves írónő, kedves írni vágyó társaim! Életem hátra lévő részében szeretnék rövidebb novellákat írni. Gyógypedagógiai szakasszisztens, független újságíró vagyok,vállalkozóként dolgozom. Téged választottalak a tanulmányaim folytatásához! Segítségedet, előre is köszönöm!